Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-12-01 / 12. szám
1997. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Ián. hogy azt többé semmi sem tudta betömni. És most rátérek mondanivalóm legfájóbb pontjára. Negyvenegy év után összejövünk ünnepelni egy olyan nemzeti ünnepet, amelyért a világ csodált és amit az egységes magyarság a vérével szentelt meg. Milyen szomorú, hogy ezt az ünnepet a magyarság nem itt együtt, hanem külön csoportokra szakadva ünnepli! Nem lennék méltó arra. hogy 1956 egyik szószólója legyek, ha nem fejezném ki efeletti bánatomat. Teljesen mindegy, hogy ki a hibás. A Corvin közben sem kérdezte senki „Kócost”, a cigánylányt, hogy kicsoda. Még azt sem firtatták, hogy valaki DISZ-tag vagy párttag volt-e azelőtt, mert a barrikádon senki sem várta, hogy a másik nyújtson kezet. Maguk tartották a tenyerüket parolára. Sajnos, azt kell mondanom, hogy amíg nem lesz ebben a városban egy egységes ünnepe 1956-nak. addig nem lesz méltóan megünnepelve a világ legtisztább, legszentebb és legáldozatkészebb szabadságharca. És ezért mindnyájan felelősek vagyunk! A hazai föld kiáruisítása: hazaárulás SZATÓCSOK AZ ORSZÁG ÉLÉN Alkotmányos válságról beszélnek idehaza. Forr, sistereg a politikai boszorkánykonyha és úgy tűnik, messze még a megnyugvás. A politikai diszharmóiához szokott polgár kapkodja a fejét és nem igazán érti, mi történik körülötte. Egy biztos, a hatalom urai csúfos komédiát játszanak, amelynek igazi tétje a föld. Az a magyar föld, amely még megmaradt, amit még nem érintett a rablóprivatizáció. A magyarság utolsó mentsvára. Az első szabadon választott kormány Antall József vezetésével a földbirtokot is megnyugtatóan szerette volna rendezni . Mégis, talán itt követte el a legnagyobb történelmi tévedését. Megntségére legyen mondva jószándéka. A kárpótlási jegyekre licitálással lehetett földet szerezni. Ezek után nem volt meglepő, hogy a legtöbb kárpótlási jeggyel a volt té- esz-elnökök, párttitkárok, tanácselnökök és agronómusok, ahogyan a nép mondta: a zöldbárók rendelkeztek. Sőt. nem csak nekik volt a legtöbb kárpótlási jegyük, hanem ők kapták meg először! Az érintetlenül hagyott kommunista apparátus gondoskodott erről. Akik a kolhozosítás valódi áldozatai voltak, csak jóval később és jóval rosszabb minőségű földhöz jutottak. Most ez a föld került veszélybe. A Dunántúlon osztrák gazdák különböző zsebszerződésekkel már több százezer hektár föld felett rendelkeznek, és arra várnak, hogy egy eljövendő törvény által ezeket a törvénytelen zsebszerződéseket legalizálhassák. Jelenleg idehaza a termőföldnek nincs reális ára, az osztrák vagy német földáraknak egy tizede, huszada. Az igazi veszély mégsem csak ez. A volt Szovjetunió területén több millió zsidó polgár él. Létük, egzisztenciájuk bizonytalan. Izrael a további betelepítéseket csökkentem kénytelen, hiszen minden új lakótelep az arabok jogos indulatát váltja ki. Arra viszont van elegendő pénz. hogy Magyarországon földet vásároljanak a ‘gazdálkodni vágyó honfitársaiknak". Ezt a gazdálkodást persze nem úgy kell érteni, hogy “Mózeshitű barátunk” felül a traktorra és szántani kezd. Ez a feladat a föld nélkül maradt magyar parasztra vár! így lesz a magvar cseléd a saját földjén. Az ellenzéki pártok - és itt ide kell érteni a Fideszt is - ráéreztek a föld eladásának veszélyére. Esőnek az MDF. később a többi párt is mindent elkövetett, hogy olyan törvényt hozzanak, amely lehetetlenné tenné a magyar föld idegenek kezére kerülését. A szoc-liberális kormány először kivárt, majd beindította a hazugsággépezetét. A legkülönbözőbb trükkökkel próbálta és próbálja beetetni a polgárokat. Hivatkozik arra. hogy' az Európai Unió tagjai egymás országaiban szabadon vásárolhatnak földet, majd arra. hogy' a megmaradt téeszek, földdel foglalkozó gazdasági társaságok létérdeke, hogy szabadon vásárolhassanak földet. Ott van ebben a tur- piszság, hogy ezeknek a gazdasági társaságoknak annyi külföldi tagja lehet, amennyit nem szégyellnek, és ettől kezdve közvetve a termőföld is külföldi kézbe kerülhet. Az ellenzék, megúnva a kormány csűrés-csavarását, aláírásgyűjtésbe kezdett egy népszavazás kiíratása érdekében. Az aláírás lényege, hogy a polgár kézjegyével lássa el azt az ívet. amely világosan kimondja: külföldi semmilyen formában nem szerezhet földtulajdont Magyarországon. Néhány hét alatt közel 300 ezer aláírás gyűlt össze, amely után kötelező kiírni a népszavazást. A termőföldre vonatkozó népszavazás kérdéseit az ellenzék szerette volna összekötni a NATO-tagságra vonatkozó állásfoglalással, hiszen ezzel óriási költséget takaríthatott volna meg az ország. A kormány tisztában volt azza. hogy folyik az aláírás-gyűjtés, azt is pontosan tudta, hogy rövid időn belül meg lesz a szükséges 200 ezer. a referendumot kikényszerítő támogató, mégis úgy döntött, hogy saját csalárd, megtévesztő kérdéseit teszi fel. Az ellenzék hangosan tiltakozott. Minden követ megmozgatott, hogy az aláírások összeszámlálása előtt ebben az ügyben ne a kormány félrevezető kérdéseit tegyék fel. Hivatkozott törvényre, alkotmányra, népharagra. Hóm Gyula és csatlósainak gőgjénél, önteltségénél azonban csak ostobasága volt nagyobb, amikor figyelmen kívül hagyták több mind negyedmillió ember véleményét. Az ellenzék végső kétségbeesésében az Alkotmánybírósághoz fordult.A hatalom tele tüdővel ordította, hogy az AB csakis az ő javára dönthet, és megpróbáltak néhány alkotmánybírót presszionálni. A tévé képernyőjén időről időre megjelent egy alkotmányjogász - pl. Halmai Gábor - és kifejtette a kormány igazát. Pár hete megszületett a döntés. Az Alkomtánvbíró- ság minden vonatkozásban az ellenzéknek adott igazat, a népfelség elvére hivatkozva. Szerintük az aláírások ereje, súlya elsőbbséget élvez minden mással szemben. A nemzeti erők győzelme mégis pirruszi volt. A polgárok teljes joggal azt várták, hogy a kormány levonja saját ostobaságának következményeit és talán meg is követi azokat, akiknek véleményét lesöpörte. Ettől a naptól kezdve az Alkotmánybíróság döntésének szellemében cselekszik. Nem így történt! A kormány első reagálása az Alkotmánybíróság bírálata - elítélése! - volL Ezt követően, félretéve 300 ezer ember kifejezett akaratát, az alkotmánybírósági állásfoglallással ellentétesen cselekedve, a földkérdést levették
