Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

1997. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 tani. A privatizáció ehelyett az azonnali devizabevételek szer­zésének. valamint a vagyon szűk csoportok kezére való juttatá­sának lett az eszköze. Minderre a villamosenergia-ipar elhibá­zott eladása tette fel a koronát. Ugyanezek a körülmények tették lehetetlenné a raci­onális vállalati, valamint vállalkozás- és műszaki fejlesztési politikát is. Elmulasztották az állami vállalatok szanálását, hi­telrendezését és talpra állítását, és ezzel hatalmas vagyonvesz­tést idéztek elő. Az új v állalkozások támogatásáv al, a beruhá­zásra és a műszaki fejlesztésre sincs lehetőség, és ezzel már a későbbi fejlődés is lehetetlenné válik. Végül ugyanezek a körülmények vezettek a jóléti és kulturális intézményrendszerek válságára. A rendszerváltást követő években elmaradt az intézményrendszer szükséges mér­tékű reformja, most pedig a kényszerű megtakarítások kerül­tek a kérdés központjába. Mindez az ország egészségügyi és kulturális szintjének lemaradásával fenyeget, márpedig ha ez bekövetkezik, még a későbbi felemelkedés reménye is elvész. A gazdaságpolitikai fordulat Félreérthetetlen nyíltsággal ki kell mondanunk, hogy a gazdaságpolitikai fordulat és újrakezdés első előfeltételének a politikai fordulatot tartjuk. A jelenlegi politikai vezetés el van kötelezve mind a jelenlegi gazdasági vezetés, mind az el­hibázott gazdaságpolitika fenntartása mellett. Ezért nem re­mélhető gazdaságpolitikai fordulat politikai fordulat, a poli­tikai és gazdasági vezetés leváltása nélkül. A fordulat következő előfeltétele a gazdaságpolitikai irányváltásnak az átszervezése és társadalmi ellenőrzésének megteremtése. Követeljük a gazdasági csúcsminisztérium fel­állítását, a PM feladatkörének szűkítését, az MNB önál­lóságának korlátozását, és az NGKM és az OMFB önállóságá­nak megalakítását és az ÉT bevonását a gazdaságpolitikai döntéshozatalba. A gazdaságpolitika irányítására és társadalmi ellenőr­zésére hivatott szervek első feladata konzisztens távlati gazda­ságpolitikai koncepció és számszerű program kidolgozása. Eb­be a munkába be kell vonni a társadalmi szervezeteket, a sajtót és a társadalom egészét. Ezekhez a döntésekhez meg kell sze­rezni a társadalom támogatását, mert a kormány ezekben a kérdésekben nem dönthet a közv élemény ítélete ellenére. A program legfontosabb eleme a nemzetközi fizetési kötelezettségeink rendezésére, az exportképesség fokozására és az importigényesség korlátozására vonatkozó konzisztens és számszerű elemzés készítése. Fel kell tárnunk, hogy7 a jelenlegi külgazdasági peremfeltételek lehetővé teszik-e a kereskedelmi és fizetési mérleg elfogadható pozíciójának kialakítását az or­szág és népe számára elviselhető feltételek mellett. Ezek a számítások előreláthatólag azt fogják bizonyí­tani, hogy a magyar külkereskedelmi és nemzetközi fizetési problémák a jelenlegi peremfeltételek fenntartásával és az ed­dig alaklamzott eszközökkel nem rendezhetők. Elkerülhetet­lennek látszik tehát ezeknek a peremfeltételeknek a felülvizs­gálata. ennek érdekében a probléma legmagasabb külföldi po­litikai szintre vitele, és új feltételek kialakítása. Ennek legfontosabb elemeként, külgazdasági és pénz­ügyi partnereinkkel együttműködve, új adósságszolgálati és fi­nanszírozási feltételeket kell kialakítanunk. Ezeknek többéves időszakra és a belföldi felhasználás csökkentése nélkül lehe­tővé kell tenniük tényleges fejlesztésre felhasználható többlet- források megszerzését Csak így finanszírozható a szerkezet- váltás, és alapozható meg az ország tartós fizetőképessége. Azt kell feltételeznünk, hogy a magyar pénzügyi ve­zetés, amely az eddigiekben is elutasította új külgazdasági pe­remfeltételek kialakítását, ezt fogja tenni ezután is. Ez esetben azonban a kormánynak bizonyítania kell. hogy7 a gazdasági növekedés e peremfeltételek módosítása nélkül is megindítha­tó. és indokolnia kell, hogy miért nem foly amodik a nemzet­közileg bevett eljárások alkalmazásához. A gazdasági növekedés nem indítható meg az export- képesség növelése nélkül és az importigényesség csökkentése nélkül. E kettő közül az exportképesség növelése az elsődle­ges, mert nem gazdasági elzárkózásra, hanem a világgazda­ságba való integrálódásra kell törekednünk. Fel kell használ­nunk, elmenve a lehetőségek szélső határáig, a gazdasági dip­lomácia, az exporttámogatás és a piacvédelem minden elfoga­dott eszközét. Valóságos megoldást csak az exportcélú és az import­helyettesítő termelés fejlesztésétől várhatunk. A hazai termelés visszaesése és a privatizácó folytán a fogyasztás és a termelés importigényessége olyan méretű, hogy lehetetlenné teszi a nö­vekedés megindítását: a tudatos struktúrapolitika nélkülözhe­tetlen. Elkerülhetetlen az is, hogy nemzeti üggyé tegyük a ha­zai termelés és munkahelyek védelmét. A külföldi tulajdonban lévő cégek nagy súlya miatt alapv ető fontosságúvá vált a külföldi vállalatokkal való együtt­működés. Enélkül nem remélhető a magyar külkereskedelmi mérleg megfelelő pozíciójának kialakítása és más problémáink megoldása Gazdaságpolitikai együttműködést kell tehát kez­deményeznünk e vállalatokkal a hazai értéktermelés növelése és a külgazdasági egyensúly megteremtése érdekében. A növekedési folyamat megindításának feltétele még a belföldi eladósodás és a bankkonszolidáció problémájának újszerű kezelése. Az ország a jelenlegi belföldi adósságszolgá­lati terhek fizetésére képtelen, és ezek fenntartása esetén nincs lehetőség a gazdasági növekedés megindítására. Elkerülhetet­len tehát ennek a problémának a felülvizsgálata és új szellemű megközelítése. Az eddig tárgyalt feltételek megteremtése esetén és az ezáltal lehetővé tett mértékben fokozatosan fel kell oldani a monetáris, fiskális és jövedelempolitikai restrikciót, és ezzel lehetővé kell tenni a növekedés megindulását. A növekedési folyamat által megteremtett eszközöket elsősorban a kínálat bővítésére, mindenekelőtt az exportképesség fejlesztésére kell fordítani. Ezzel tehető tartóssá a növekedés. A privatizációt ezekkel az intézkedésekkel meg lehet és kell szabadítani az azonnali készpénzbevétel szerzés kény­szerétől, és ezért racionális módon kell lebonyolítani. A köz­műveket és a bankokat nemzeti tulajdonban kell tartani A konszernek kérdését gazdaságpolitikai szempontok szerint kell rendezni. A kisvállalatokat lehetőleg vezetőik és dolgozóik ke­zére kell adni. A bővülő eszközöket aktív vállalati és műszaki fej­lesztési politikai kezdeményezésre lehet és kell felhasználni Rendezni kell az állami tulajdonban lévő vállalatok helyzetét, támogatni kell a hazai magánvállalkozásokat és új magánvál­lalkozások alapítását, vállalkozásbarát klímát kell kialakítani, be kell fejezni a piacgazdaság intézményrendszerének kialakí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom