Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-11-01 / 11. szám
1997. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 rtV£G‘VcAJY cA JYlP^cA-VcA^cÁ^ Demokráciában (még ha az csupán olyan látszólagos is. mint a magyarországi volt 1990 és 1994 között), az ember ügyel a stílusára, igyekszik választékosán kifejezni magát, érvekkel óhajtja meggyőzni politikai ellenfeleit és a közvéleményt. Demokráciában (még ha az csupán látszólagos is) létjogosultsága van a vitáknak, a szellemi párbajoknak, a frappáns és logikus okfejtéseknek. Demokráciában a gondolatok és az erkölcsi értékek játsszák a főszerepet. Diktatúrában viszont (különösen, ha az olyan sunyi, leplezett, mint a magyarországi 1994 után) nincs helye a sok beszédnek. A tények érvelnek, nem a prédikációk! 1997. október 7-én. kedden döntött az Országgyűlés kormánypárti többsége a népszavazás kérdéseiről (pontosabban arról, hogyan szeretnék semmibe venni 350 ezer ember akaratát és eladni a Hazát.). Két nappal később, október 9-én. csütörtökön Göncz Árpád köztársasági elnök kitűzte a népszavazást 1997. november 16-ára. Fölösleges fölsorolni, hogy mi történt e két nap között, október 8-án. a nagypolitika színpadán. Sokkal lényegesebb, ami a szenvedő hátországban, az elnyomott, félrevezetett Magyarországon zajlott. 1997. október 8-án. amikor tehát még hivatalosan kitűzött népszavazás nem volt, több településen összehívták a jegyzők az intézmények vezetőit, és arra utasították őket, hogy hatáskörükben biztosítsák kellő számú, megbízható pártonkívüli személy részvételét a november 16-i népszavazás szavazatszámláló bizottságaiban. A jegyzők nem titkolták, hogy a Belügyminisztérium utasította őket erre a villámgyors szervezésre. A szavazókörökbe kerülő, jelenleg párton kívüli (ám ki tudja, hogy 1989 előtt melyik párt vagy fegyveres szervezet tagjaként nyilvántartott) elvtársakra azért van szükség - hangsúlyozták a jegyzők --, mert minden szavazókörben fel kell tölteni a létszámot. A pártonkívüliek párton kívülisége biztosítja a népszavazás tisztaságát (avagy a csalás zavartalanságát?), egyszersmind kizárja, hogy ellenzéki pártok képviselői részt vehessenek az ellenőrzésben. A 18 ezer lakosú Vecsés nagyközségben például - tudhatták meg a helyi iskolaigazgatók Takács Mária jegyzőtől - 40 megbízható személyt kell még találni, akik csatlakozva a november 16-án szolgálatban lévő köztisztviselőkhöz, gondoskodnak majd a népszavazás zavartalan lebonyolításáról. A jegyző asszony tehát 1997. október 8-án 15 óra 30 perckor felszólította a helyi általános iskolák igazgatóit, hogy méijék fel tantestületükben a párttagok és a pártonkívüliek létszámát, majd kéijenek fel iskolánként 8-10 megbízható, párton kívüli pedagógust a népszavazáson való közreműködésre. Amint láthatjuk tehát, a gépezet olajozottan működik. Nem kizárt, hogy már a november 16-i népszavazás végeredménye is ott rejtőzik valamelyik központi számítógép merevlemezen. Szokolay Zoltán HŐSÖKNAPJA MAGYARORSZÁGON 1997-BEN Minden évben május utolsó vasárnapján tartjuk Magyarországon a Hősök napját. Ez évben május 25-én emlékeztünk meg hőseinkről. A Rákosi és Kádár korszak alatt ezt megünnepelni nem volt szabad. Hivatalosan ez most sem ünnep. A legtöbb városban és a faluban a jóindulatú és nemzeti érzésű szervezetek a hősi emlékműveket megkoszorúzták és megemlékeztek azokról, akik a legnagyobb kincsüket, életüket adták a hazáért. Budapesten minden ludovikás évfolyam megkoszorúzta a saját évfolyamának emléktábláját. Hősök temetőiben is történtek koszorúzások, melyeket a jelenleg szolgáló katonák és külföldi követségek szerveztek. A központi ünnepséget a Hősök terén bonyolították le 11 órakor - melyet a PÉK (Politikai Elítéltek Közössége) Szepesy Artúr volt ludovikás szervezett. A helyőrség parancsnoka Helgert Imre ezredes a díszszázadot, díszőrséget, a koszorúzókat, a hangosítást és egyéb mellékmunkálatokat példaszerűen biztosította. A honvédség vezető tisztjei nagy számban jelentek meg. A rövid, de igen tartalmas beszédet Regőczy Nagy László dandártábornok, volt m. kir. páncélos katona mondta. Ő jelenleg a TIB-nek (Történelmi Igazságtevő Bizottság) elnöke. Beszéd után Horváth Sándor színművész szavalta el Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című versét. Majd a tábori püspökök helyettesei mondtak imát. Ezután kezdődött a koszorúzás. 29 társadalmi szervezet tette le a megemlékezés virágait. Az MHBK nevében v. Kemény György és Kömley Aurél volt harcteret járt bajtársak tették le a koszorút. A koszorúzás sorrendjéért, a szervezés, a meghívott szervek voltak a felelősek. Jellemző volt a mai politikai szervekre, hogy ők kiket küldtek koszorúzni. Az államfőt (aki éppen Romániában tartózkodott) a segédtisztje Tóth Kálmán képviselte. Úgy látszik a köz- társasági hivatalban nincs nálánál magasabb beosztású személy. Elképzelésem szerint azok nem vállalták. A Miniszterelnökséget és a Honvédelmi Minisztériumot közösen egy gyűrött ruhás nő, dr. Koós Anna képviselte. Ők ennyire bacsülték a magyar hősöket. Bezzeg, ha orosz emlékművet kellett volna koszorúzni, akkor miniszterek és államtitkárok tolakodtak volna, hogy kilegyen jelen személyesen. De mit is várhat az ember egy kommunista és volt pufajkás társaságtól. Ő utánuk a politikai pártok jöttek. Ezek között csak ellenzék volt. Várjuk az időt, hogy mikor nyilvánítják hivatalos ünneppé a Hősök napját, (hadak útján) v. Kemény György Olvassa Amerika "egyetlen" MAGYAR ÚJSÁG-ját!
