Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Fáy István KODÁLY ZOLTÁN (1882 -1967) A magyar alkotószellem egyik legsokoldalúbb és legnagyobb, világszerte magasra értékelt alakjára emlékezünk halálának harmincadik évfordulóján. Ilyen nagy zeneszerzőről és nemzeti művészetünk, elsősorban a magyar népdal páratlan tudósáról lehetetlen teljes képet adni egy rövid tanulmány keretében. Mielőtt azonban életét és életművét ismertetném, meg kell jegyezni, hogy azok az európai országok, amelyekben az ő kultusza legelőször kivirágzott, vagyis széles körben elismerték tanításának és művészetének jelentőségét (Svájc, Hollandia, Anglia, Olaszország), születése centenáriumát “Kodály évnek” nyilvánították. Ezekután a minden nemzeti értéket megvető népidemokrácia sem térhetett ki az elismerés elől. Azért láttam szükségesnek ennek elmondását, mert a nagy mester, aki távol állt minden illúziótól, egy alkalommal kijelentette, hogy egyedül olyan alkotóművész szerezhet nemzetközi elismerést, aki próféta a saját hazájában. A sors iróniája, hogy az ő esetében ez megfordítva történt, mivel Magyarország csak külföldön elért átütő sikerei után méltányolta nagyságát. Ennek az okát viszont külön tanulmányban kellene ismertetni. 1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja, Kodály Frigyes vasúti tiszt volt. Fia hároméves, amikor Galántára, a Budapest—Bécs fővonal egyik állomására helyezik. A gyerek hét évet tölt itt, amely számára az aranykort jelenti. Frigyes kiváló muzsikus és a fogékony lelkű gyermek áhítattal hallgatja Haydn, Mozart, Schubert, Beethoven trióit, amelyeket házuknál esténként játszanak. Tízéves, amikor apja a nagyszombati állomás főnöke lesz. Ezután Zoltán a helyi katolikus gimnázium növendéke már, amely magas nívójáról és szigorúságáról nevezetes. Nyolc osztályon keresztül egyike a legjobb tanulóknak. Ami egészen érdekes. zenei tanulmányait autodidaktikusan végzi. Ennek ellenére 15 éves korában már papírra veti első kompozícióit, amihez egyedül az intézet zenetanára ad neki némi útbaigazítást. Szeretettel emlékezik meg írásaiban két falusi cselédjükről, akik a Felvidék ősi népdalainak éneklésével a folklór szerelmesévé tették. Mint írásaiból tudom, örökké hálás Rozinak és Ágnesnek ezért a nagy ajándékért, amit élete út- ravalójának tekintett. Jeles érettségije után a budapesti Eötvös Kollégium, a jövendő magyar szellemi elit fellegvára fogadja be, ami intellektuális rangot jelent. A Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészeti karán a magyar-német szakot veszi fel és ebből szerez tanári diplomát. Ezzel párhuzamosan a Zeneművészeti Főiskolát is elvégzi. 1900—1910 között az Akadémia igazgatója, Liszt Ferenc utóda Mihalovits Ödön, a zeneszerzés tanára pedig a neves Köstler János, aki Kodály meghallgatása után azonnal a második évfolyamba akaija beosztani. Ő azonban nem fogadja ezt el, mert mindent az alapjától akar kezdebni. Ezután zenei tanulmányait a legkiválóbb eredménnyel fejezi be. Századunk elején a fiatal tehetségnek áldozatkész prátfogója és lelkesítője az európai látókörű és szuggesztív erejű Grübler Henrikné, akinek szalonjában találkozik a legtehetségesebb fiatal muzsikusokkal. Kodály is innen indul el, hogy néhány év múlva végleg ide téijen vissza és az elvált Emma asszonyt feleségül vegye 1910-ben. Két megrázó erejű élménye van ezekben az években. Első a Bayreuth Festspiele, ahol Wagner remekeit a leghitelesebb előadásban hallhatja. Itt alakul ki benne a meggyőződés, hogy a Ring, a Tristan és a Mestersinger magassága után csak zuhanni lehet, de feljebb jutni soha. Ez az év 1904. Azért elmegy Berlinbe, ahol megnyeri Richard Strauss támogatását, de nem talál megértésre. A második és egész művészetét meghatározó élmény Párizs, ahol Romain Roland barátsága és Debussy impresszionizmusának megismerése, azonkívül a francia népdalelemek, amelyeket a nagy zeneszerző némelykor felhasznál, megérlelik benne a gondolatot, hogy a nagyértékű, új, teljesen magyar műzenét kizárólag ősi, pentatonikus népdalainkra lehet felépíteni, nem a romantika utánzására. Párizsi útja után találkozik először Bartók Bélával, Emma asszony szalonjában. Itt hívja fel zseniális pályatársa figyelmét Debussy művészetére, harmóniai gondolkodás- módjára. Ez az év, 1906, a magyar kultúra legnagyobb esztendeje. Megjelenik Ady Endre “Új versek” című kötete, amely “Betör Dévénynél új időknek új dalaival”, felhangzik Bartók “Első zenekari szvitje”, Kodály pedig elindul Nyitra megyébe népdalgyüjtő kőrútjára, hogy aztán a következő évek folyamán bejálja az egész Kárpát-medencét. Ennek az évszámnak a jelentőségét csak azok tudják felmérni, akik ismerik századunk páratlan értékű költészetét, zenéjét és képzőművészetét. Kodály 1907-ben lesz a Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol a hallásművészetet tanítja, amely híres énektanítási módszerének alapja. Bartókkal kitünően kiegészítik és megértik egymást. Nagyon fontos ez a sok acsarkodás elhárítására. Bartók azt keresi, ami a Duna-medence és a
