Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-09-01 / 9. szám
1997. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 STIRLING GYÖRGY MERRE TART MAGYARORSZÁG? “Rendszerváltó évek* címmel mutatja be a magyar televízió már hetek óta azt a politikai riportsorozatot, amely a nyolcvanas évek közepétől vetíti elénk az átalakulás folyamatát, aminek végére az 1990. májusi parlamenti választás tett pontot: az első szabadon választott parlament és kormány hivatalba lépése jelentette a cezúrát, amitől számítv a új korszak kezdődött hazánk életében. Hogy ez az új korszak végül is nem úgy alakult, ahogy azt sokan előre elképzeltük, arra számtalan magyarázatot lehet találni, de ezek közül első helyen áll az Antall-kormány tehetetlensége, pontosabban az a megalkuvó magatartás, amelynek folyományaként máig sem talált magára a nemzet és nyögi az elvetélt, felemás rendszerváltozás következményeit. Mert a több mint négy évtized után először uralomra került demokratikus kormány, meg a többségi parlament nem tudott mit kezdeni a hatalommal és több vonatkozásban is elszalasztottá azt a soha vissza nem térő történelmi pillanatot, amely utat nyitott a magyar társadalom előtt egy új Haza alapjainak lerakására. Ezért súlyos felelősség terheli azokat, akik 1989/90-ben nem tudtak élni a lehetőségekkel és eljátszották a kibontakozás esélyeit. Aki jól odafigyel az immár a huszadik folytatáson is túljutott TV-riportsorozat egyes részeire, az választ talál néhány kínzó kérdésre és lassanként megérti, hogy hat-hét évvel a kommunista ideológia teljes csődje és az ideológiát világhódító céljai érdekében patronáló Szovjetunió felbomlása után hogy an lehetséges az. hogy Magyarországon azok tartják kezükben a gazdasági és a politikai hatalmat, akik éveken, évtizedeken át feltétel nélkül kiszolgálták az országvesztő rendszert és olyan magabiztosan ülnek pozícióikban, hogy tartani kell attól: a jövőre esedékes választások sem hoznak változást a magyar nép életében és minden marad a régiben. Továbbra is Horn Gyula és vele azonos elveket valló, marxista emlőkön és szovjet egyeteleken nevelődött “elv-társai” maradnak a hatalom bástyái között és a magyar nép többségének éppúgy szolgaszerep jut., mint jutott az elmúlt majd’ félévszázad alatt. A “Rendszerváltó évek” filmsorozat összeállítása a magyar közszolgálati (tehát állami ellenőrzéssel működő) televízió műhelyében készült és gondos kezek válogatták úgy' össze az anyagot, hogy sehol se lógjon ki a lóláb. Ám aki ismeri ennek a kornak - és főleg az előző éveknek - a történetét, azt nem lehet félrevezetni. Az már három-négy folytatás után nyilvánvalóvá válik a figyelmes néző számára, hogy a rendszerváltás óta semmi sem történt esetlegesen a magyar politikai életben. Akik az ebben a zavaros közegben zajló folyamatokat kívülről - vagy' ha tetszik, felülről - irányítják, semmit sem bíznak a véletlenre. Ahogy még az sem volt véletlen műve, hogy annak idején Antall Józsefre esett a választás, hogy ő legyen a miniszterelnök, úgy előre átgondolt stratégia szerint jelölték Göncz Árpádot az államfői székbe, de a paktumok is magukon viselték külső erők jóv áhagyásának jeleit. Ha én a magam részéről nem is hiszek abban, hogy' a “Rózsadombi tizenhármak” megállapodása alapján alakult a rendszerváltás magyarországi forgatókönyve, de az meggyőződésem. hogy' a főbb vonalakat külső erők szabták meg az első “szabadon választott”!?!) magyar kormány, a parlament és nem utolsó sorban a pártok számára. A végrehajtásról pedig azok a beépített emberek gondoskodtak, akik a háttérből, de néha még az első sorokból is teljesítik azoknak az utasításait, akik a ma már közös cégként működő orosz-amerikai és magyar titkosszolgálatok boszorkánykonyháin kifőzik a terveket. Nemzeti függetlenség, önálló külpolitika: micsoda porhintés, naiv illúzió! Vakulj magyar!, és mindig vannak, akik bedőlnek a fellengzős szólamoknak. Ebben az országban 1989 óta semmi sem történt és történik (ahogy' addig sem történt fél évszázadon át) külső erők jóváhagyása nélkül. Mit fél évszázad? Hiszen keserű emlékeket kelt az is, ha a távolabbi múltba révedünk: igazán önálló és független magyar politika csak az első világháború vége és a második kitörése között létezett, alig két éviizedig. Előtte német befolyás, török, majd Habsburg elnyomás alatt élt és ilyen-olyan idegen elkötelezettségek hálójában vergődött a magyar. Az úgynevezett Horthy-korszakban volt húsz szabad év, aztán vége. Az Anschluss pillanatától, attól a perctől kezdv e, hogy Hitler annek- tálta Ausztriát, Magyarországot megszállta a náci ügynökök hada, és a beépített emberek ellepték a közhivatalokat, a sajtót, a parlamentet, de még a kormányba is beférkőztek. Attól a perctől kezdv e Berlinben szabták meg a magyar bel- és külpolitika irányát és a német ügynökök gondoskodtak arról, hogy elhallgattassák és lehetetlenné tegyék azokat, akik nem voltak hajlandók szolgáim a náci érdekeket. Kit lekenyerezéssel. kit fenyegetéssel, kit megfélemlítéssel állítottak a maguk oldalára, de nagyon kevesen tudtak ellenállni ennek a nyomásnak. Akárcsak ma És akárcsak a kommunista diktatúra negyvenvalahány éve alatt, amikor folyt a beszervezés, mindennapos tevékenységnek számított a megfigyelés, a besúgók pedig élet és halál urai v oltak. Vajon Jeszenszky Géza, az első “szabadon választott” kormány külügyminisztere komolyan gondolta azt, amikor hivatalba lépésekor mondott beszédével a magyar történelemben először elért függetlenséget éltette? Tudatos félrevezetés volt-e ez részéről, vagy sejtette, hogy nem mond igazat, de így kell beszélnie, vagy egyszerűen tájékozatlan volt a valós tények felől? Vajon elképzelhető-e, hogy külügyér létére nem hallott Máltáról, ahol Bush és Gorbacsov megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió kiengedi karmaiból közép-európai vazallusait, de ennek fejében az Egyesült Államok garantálja, hogy ezekben az országokban nem lesznek akasztások, nem lesznek megtorlások, magyarán: fütni hagyják a bűnösöket és nem görbülhet meg a hajuk szála sem azoknak, akik negyven éven át álltak Moszkva szolgálatában. Minden szovjet-megszállta országban hasonló volt a helyzet, de minket nem érdekelhetnek más népek dolgai, hogy másutt ez mit jelentett, csak az, hogy nálunk azt jelentette: akik évtizedeken át kiárusították az országot, tönkretették a magyar nép morálját, ül
