Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. júL- aug. ÚTON EURÓPÁBA... Néhány hét óta sajnálatos eset foglalkoztatja a magyar sajtó és a hazaiközvéleményt. Tulajdonképpen nem nagy ügy az egész, azokhoz a jelenségekhez képest - ukrán maffiózók utcai lövöldözései, autók és üzletek elleni robbantásos me­rényletek, rivális kínai bandák késelései, stb. —, amelyek ma szinte mindennaposak Magyarországon, semmiképpen nem az. Mégis olyan jelenség, ami rossz fényt vet a magyar üzleti életben uralkodó állapotokra és a közmorálra. És mindez - éppen most, az idegenforgalmi idény kezdetén - nem öregbíti Magyarország jó hírnevét a világban, sőt egyenesen elriasztja a külföldi turistákat? A hír, amely a Reuter és más nagy hírszolgálati iro­dák jóvoltából bejárta az egész világsajtót, arról szólt, hogy a pesti Belváros egyik éttermében egy dán turistának több mint egymillió forintot számláztak az elfogyasztott négyszemélyes vacsoráért, és amikor tiltakozott, a fizetőpincér mellett feltűnt két tagbaszakadt “biztonsági őr”, akik olyan fenyegetően lép­tek fel, hogy a vendég jobbnak látta fizetni és sürgősen tá­vozni. A dán természetesen azonnal feljelentést tett, de mi­vel bűncselekmény nem történt(?), a rendőrség nem foglalko­zott az üggyel. Az illetékes minisztérium azonban vizsgálatot indított, amelynek során napvilágra került számos egyéb visz- szaélés is, amelyek nem válhatnak a hajdan jóhírű magyar vendéglátóipar dicsőségére. Túlszámlázások sorára derült fény, de arra is, hogy az árak fel sem voltak tüntetve az étla­pon. Ám a vizsgálat megállapította azt is, hogy az eredetileg espressóként megnyílt “vendéglátóipari üzemegység” nem is rendelkezett melegkonyhai engedéllyel. Mindez pedig történt a pesti Belváros kellős közepén, a Ferenciek terén, az ellenő­rök szeme láttára. A Dréher Halászcsárda néven üzemelő illegális étte­rem azonban nem az egyetlen a magyar fővárosban, ahol “át­verik” (sőt, esetleg meg is verik) a vendéget. A Váci utcai Ta­verna sörözőben legutóbb egy kanadai magyartól két pohár sörért 6000 forintot követeltek, s amikor a nyomaték kedvéért itt is megállt az asztal mellett két kopaszra nyírt fejű “nehéz­fiú”, a kedves vendég a csukott üvegajtón keresztül próbált ki­menekülni az utcára. Valamennyiüket előállították és kanadai honfitársunknak még az ablak árát is ki kellett fizetnie. (A számla összegét nem firtatták a rendőrök, mert a túlszámlázás nem bűncselekmény...) A történtekkel kapcsolatban derült ki, hogy a buda­pesti amerikai nagykövetség már régebben készített egy listát azokról a budapesti vendéglátóhelyekről, amelyek látogatását nem tanácsolja sem a dilomáciai képviselet tagjainak, sem a Magyarországra érkező amerikai állampolgároknak. De óva­tosságra intették az amerikai turistákat és üzletembereket a magyar taxisokkal kapcsolatosan is, mert azok is hajlamosak külföldi utasaik becsapására. A követségi listában - amely nemcsak a túlszámlá­zásra, hanem a fizetés érdekében alkalmazott erőszakos fellé­pésre is figyelmeztet - többek között szerepel a Váci utcai Muskátli Espresso, a Fontana Cabaret, az Arany Bárány étte­rem, a Tropical és a Pigalle Bár is, azzal a megjegyzéssel, hogy azokat ajánlatos elkerülni. A listára most felekrülhet a Dreher-halászcsárda is, amit egyébként azonnal be is zártak és a sörgyár levétette az ajtóról a cégérként használt nevet is. És ráadásul - de ezen már csak nevetni lehet - a felügyeleti hatóság 30 ezer forint büntetést rótt ki az üzletvezetőre. (Amit az egymillió forintos, kb. 6 ezer dollárral egyenértékű számlá­ból nem lesz nehéz kifizetni...) Jóvátehetetlen károkat okoznak az ígéretesen fejlődő magyar idegenforgalomnak az ilyen és ehhez hasonló esetek, amelyeknek híre - mint már fentebb utaltam rá - hamar elter­jed nyugaton. És ilyeneket hallva egyetlen külföldi turisra sem lesz bolond Magyarországra hozni a pénzét, ami jelentős bevételtől fogja megfosztani a vendéglátóipart. Annak is el­sősorban azt a részét, ahol becsületesen szolgálják ki a ven­dégeket és nem kényszerítik erőszakkal fizetésre. A követségi listán szereplő vendéglátóhelyek üzletvezetőinek legtöbbje persze tiltakozott a minősítés ellen és tévedésre hivatkozott, de nehezen képzelhető el, hogy az Egyesült Államok nagykö­vetsége alaptalanul gyanúsítana bárkit is visszaélésekkel. A helyzetet ismerők azt mondják: az egymillió forin­tos vacsoraszámla csak a jéghegy csúcsa és a magyar vendég­látóiparban uralkodó állapotok enyhén szólva balkániak. Nin­csenek megfelelő jogszabályok sem a csalások megtorlására, holott pl. az Egyesült Államokban börtönnel és súlyos kárté­rítéssel járó bűncselekménynek minősül a túlszámlázás vagy az árak megtévesztő közlése. Magyarország a Nyugathoz akar tartozni és most várja felvételét az Európai Unióba. Aligha jelentenek jó aján­lólevelet az ilyen esetek és könnyen megtörténhet, hogy éppen az egymillió forintos vacsoraszámla híre lesz az, ami elgon­dolkoztatja azokat, akiknek szavazatán Magyarország felvé­tele múlhat. Mert joggal gondolhatják azt Nyugaton, hogy ahol ilyen viszonyok uralkodnak a vendéglátóiparban, ott nem túl magas fokon áll a társadalmi erkölcs. Hiszen egyetlen cseppben benne van az egész tenger... Stirling György * * * Hallotta már a Svájcban megjelenő DUNA című lap hírét? Ha nem siessen megrendelni a svájci, illetve az egész európai kontinens magyarságának népszerű folyóiratát. Szerkeszti Gilde Barna. A lap állandó munkatársa Stirling György. Előfizetés egy évre 25 svájci frank, külföldre 30 sFr. vagy annak megfelelő valuta. Mutatványszám Svájcban díjtalan. Cím: DUNA Anzeiger, CH-5615 Fahrwangen, Postfach 10, Svitzerland, Europe. Ugyanitt megrendelhetők az alábbi könyvek: Somogyváry Gyula: És mégis élünk, 35 frank, A Raj­na ködbevész, 15 frank, A város meg a sárkány, 10 frank. A három együtt (lapunk olvasóinak) mindössze 40 svájci frank. Egyéb könyvek is kaphatók leszállított áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom