Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 1997. júl.- aug. Ezek közé tartozik a spiritizmus, valamint a teozófia. a keleti és klasszikus ezoterizmus, okkultizmus ötvözete, amely a re­inkarnációt a lélek folyamatos felszabadításának mutatja be Ezek a mozgalmak napjainkban sem haltak el, hanem beol­vadtak a New Age néven ismert jelenségbe. Ez az irányzat szinkretizmusával örömmel üdvözli minden mester tanítását, Jézustól Buddháig, azután az emberek sajátos kívánságaihoz alakítja. Miért gyakorol a reinkarnáció ilyen nagy hatást ko­runk emberére? — tette fel a kérdést Poupard bíboros. - “Nap­jaink kultúrája vonzó, de hamis boldogságot kínál fel. Miköz­ben az elitkultúrát gyakran a pesszimizmus uralja, a népi kul­túra a felületes optimizmus ABC-áruháza. ” A keresztény kinyilatkoztatás és a reinkarnáció Poupard bíboros megnyitó beszédének második pontjában azt részletezte, hogy a reinkarnáció milyen kihívást jelent a ke­resztény üzenet számára. Idézett II. János Pál pápa Tertio millenio adveniente kezdetű enciklikájából: “A keresztény ki­nyilatkoztatás kizárja a reinkarnációt. ” Minden embernek egyetlen földi lét során kell megvalósítania önmagát A valódi megvalósulás pedig Istenben van, aki Krisztusban jött el kö­zénk. A reinkamációs tanok, különösen nyugati formáikban, kihívást jelentenek a keresztények számára. A New Age sze­rint a reinkarnáció az önmegvalósítás legmagasabb eszköze, éppen ezért vonzó a modem társadalmak számára. A New Age által hirdetett reinkarnáció azonban nem lehet a remény forrása. Az általa ígért szabadulás a világmindenségben rejlő szellem müve, nem pedig Isten kegyelmének alázatos elfoga­dása. A New Age esetében nyilvánvaló, hogy bár külső burka vallási színezetű, magva azonban istentagadó. A reinkarnáció keleti formájában olyan körforgás, amelynek végén az én vé­gül is reménykedhet a szabadulásban. A végcél ugyanis a lét­körforgásból való kikerülés. Ez az elmélet egyben igazolja a jelen földi élet egyenlőtlenségeit is. Bár Nyugaton a lélekván­dorlást úgy mutatják be, mint az elmúlás rettenetes távlatától való megszabadulást, nincs benne hely megbocsátás vagy megváltás számára. A keresztény reménység ezzel szemben elismeri az ember korlátáit, elfogadja, hogy az emberi tevé­kenységhez nélkülözhetetlen az isteni kegyelem segítsége. A nyugati reinkarnációban nincs hely a személyes Isten szá­mára, aki jó és aki szereti az embereket, aki Atya, és akinek Fia feláldozza életét, hogy életünk teljes legyen. A keresztény tanítás szerint az élet Isten ajándéka, a test a Szentlélek temp­loma, integráns része az emberi lénynek. Ez ellentmond an­nak a nézetnek, amely teljes métrtékben alábecsüli a testet, amelyet mindössze számos reinkarnáció ideiglenes burkának tekint. Az Ábrahám hitét követő, azaz zsidó, keresztény és muzulmán vallásban Isten egyetlen ítélet során jutalmazza vagy bünteti meg a személyt, aszerint, hogyan élt. Míg a kar­ma törvénye és a szamszára, az élet állandó körforgásának ciklusa a megtisztulást egészen más szempontok szerint mu­tatja be. Mégis tiszteletben tartja a halál utáni, emberfölötti igazságszolgáltatót. A leghatékonyabb válasz: hirdetni és élni a kereszténységet dón erre a kivásra? Az egyház küldetése, hogy hirdesse a ha­lottaiból feltámadt Jézus Krisztusba vetett hitét. Ugyanakkor az is kötelessége, hogy következetes pasztoráció keretében kö­zeledjen az egyes kultúrákhoz. Az egyház használja fel a tö­megtájékoztatási eszközöket, beleértve az internet által jelent­kező új lehetőségeket is, és a lehető legszélesebb körben nyújtson megbízható tájékoztatást a keresztény hitről. A ke­resztény tanítás hirdetésén túl életünkkel kell bizonyítanunk, hogy amiben hiszünk, az mindenki számára elérhető értékes ajándék. Arra kaptunk meghívást, hogy szeressük a világot, hogy szeressük a halál utáni életet, ami nem más. mint az Is­tennel való örök élet. * * * FELLEGEK KÖZÖTT Bár a józan ész gyakorta mutat szilárd talajon jól kijárt utat,- hiába - mégsem érzem jól magam kijárt utakon, biztonságosan. Hívogatóan felém intenek fehéren fénylő vándorfellegek s míg vissza-visszahúz a vonzerő: az Ész, a megfontolást sürgető, intelmeit hagyom magam mögött s már itt kószálok a fellegek között. Bevallom, néha félrebillenek s nagyot ütődve földön ébredek, de a magasság integet felém,- ütéseimmel mit törődöm én - újra csak futófelhőt kergetek s a fellegek között találok helyet. Idefenn kitárul a láthatár, - a képzelet a Szép nyomában jár. Szemernyi fény itt napsugárözön s boldogság kulcsa az apró öröm. Tarkán hömpölygő fénytelen tömeg, porban játszódó lármás egyveleg itt nem zavar meg únos-úntalan, csendemnek mégis mennyi hangja van: megannyi dallam, ritmus és ütem... A Szó - a magyar szó - varázsa játszik tán Velem? Itt rám talál a mások sóhaja és meghúzódik a magam baja, bánata. - A keserű íz megédesedik, az élet csodás élménnyé változik. S az érzést nem cserélném semmivel: fellegek között az Isten oly közel... Panajothné László Márta Hogyan válaszolhatnak a keresztények a legmegfelelőbb mó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom