Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

1997. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A másik másságára kényes csoport az az SZDSZ kö­ré tömörült, magát szellemi elitnek valló tábor, amelyben a magyarországi zsidóság zöme képviselve van. Ki kell hangsú­lyoznom, hogy ez a másságot hangoztató csoport nem kizáró­lagosan a zsidóság soraiból kerül ki. A magyar zsidóság megosztott. Egy része belátja, hogy ha egy többség keretén belül egy kisebbség békében akar élni. nem provokálhatja a többséget. Izraelhez hasonlóan a magyar zsidóság is egy megbékélést óhajtó és egy meg-nem- bocsájtó csoportra oszlik. A megosztottság szintén körülbelül fele-fele arányos lehet. Azonban a meg-nem-alkuvó zsidóság­hoz csatlakozik egy szépszámú nem zsidó elitcsoport, aki bár nem zsidó vallású. de a magyar nemzeti tradíciót erősen el­lenségének tekinti. Mint egykor Angliában a Cambridge-t végzett Filby és társai szembefordultak a brit tradíciókkal, ha­sonló ez a csoport is a magyarellenes érzéseivel, s az SZDSZ által kibontott “másság" lobogója alá tömörült. Ezek azok, akiknek szemet szúr a magyaros öltözet, a zsinóros fekete dolmány, a Kossuth-címer. Nekik a Korona csak svájcisapka és minden nemzeti jelleg hangoztatása egyenlő a fasizmussal. Ez a bántó hang természetesen hasonló visszhangot vált ki azokból a szenvedélyes írókból és szerkesztőkből, akik nem hagyják magukat a “politikai korrektség" hangfogójával elhallgattatni. Amikor a szenvedélyek olyan kijelentésre ra­gadtatnak egy Magyarországon élő személyt, hogy tagadja a magyar kultúra létezését, akkor ne csodálkozzanak a “más­ság” hirdetői, hogy hasonló goromba választ kapnak. A ma élő negyveneseket ugyanis már nem lehet az apák bűntudatá­val zsarolni. Amikor a másságra mint “jogra" hivatkozva, egy magyar származású USA képviselőt kémek fel egyesek sérel­mük orvoslására, az csak olaj a tűzre Sajnos, sehol sincs egy olyan politikai egyéniség egyik oldalon sem. aki a saját szél­sőséges nézeteit kordában tudná tartani. Bár a Horthv-temetés alkalmával egy zsidó által elhelyezett koszorú nemes gesztusa bizonyítja, hogy nem veszett ki Sík Sándor és Heltai Jenő szelleme a magyar zsidóságból, azért a “másság” provokatív- hangsúlyozása nem vezet nemzeti harmóniához. A “másság" problémája nagyon hasonlít a kanadai “Distinct Society” kérdéséhez. Filozófiailag a másság mindig egyenlőséget jelent. Ha én “más” vagyok, ez szükségszerűen azt jelenti, hogy a másik ugyanannyira különbözik tőlem, mint én tőle. Én nem lehetek “másabb” mint ő. Ezt vitatni fe­lesleges. De Magyarországon a “másság” hirdetői számára ez a fogalom azt jelenti, hogy- ő okosabbak, modernebbek, nyu­gatiasabbak, európaibbak, kulturáltabbak, felvilágosultabbak, régi beidegződésektől mentesebbek, szélesebb látókörnek a többinél. Más szóval különbek azoknál, akiktől elválasztják magukat. Vagyis “másságuk” hangsúlyozása felsőbbrendűsé­get is jelent. Ez alapjában véve arrogancia, amelynek hű kife­jezője az SZDSZ politikusa (filozófusa). Tamás Gáspár Mik­lós november elején elhangzott uszító biztatása, hogy “azon újságárus-bódékat, amelyek - szerinte - szélsőjobboldali, fa­siszta kiadványokat árusítanak, mint amilyen a Magy ar Fó­rum és a Demokrata, föl kell borogatni!” Természetes, hogy egy ilyen nyíltan törvénysértő felhívásnak hasonló volt a visszhangja is A “másság” legsértőbb pontja a magyarság szemszögéből az, hogy- míg otthon a túlzott "magyarkodás” ellen védi “mássága” jogát, a határon túli magyarság hasonló kisebbségi “mássága" érdekében nem harcol hasonló elszánt­sággal. A ki nem egyensúlyozott mérleg azonban mindig hamis! A másság ugyanis nem jog. csupán egy megkülön­böztetés. Ha valaki ezt jogi értékre akarja beváltani, téves úton jár, amely nem mozdítja elő mássága tiszteletét. Azok­nak a sorsát pedig, akik hajlandók kompromisszumra - ami nekik is elvitathatatlan joguk —. csak a helyzetét nehezíti. Sokszor felmerül a gyanú az ellenzéki újságok hasábjain, hogy nem takar-e más szándékot is a másság túlzott hangsú­lyozása, mint a puszta megkülönböztetést. Az üldözöttség ér­zésének állandósítása még mindig jól kamatozik, még akkor is, ha annak nem volt valós alapja. A végső meglátásom az, hogy egy hataloméhes, jól szervezett politikai tömörülés áll szemben az önzőén kicsi­nyes, széteső, egymás közt marakodó többséggel. Mindegy, hogy posztkommunistáknak, urbánusoknak másságosoknak vagy- pénzarisztokráciának nevezzük is ezt a csoportot, min­den színárnyalat mögött egy internacionalista erő áll, amely élvezi a külföldi tőke támogatását. Velük szemben egy politi­kai pártokban és nem a Haza, a Nemzet fogalmában gondol­kodó ellenzék áll. A nemzeti érzésű tömegek pedig kétségbe­esetten keresik azt az egyént, aki ezen érzésük kifejezésére, óhajuk és érdekeik megvalósítására képes. Ez a mai magyar politikai csatatér sajátos vázlata. Az AMOSZ hírszolgálata jelenti: Hála, főleg az amerikai kongresszus ún. Helsinki Bizottmányának, végre rendszeresen napirenden van Wa­shingtonban is a közép és kelet-európai nemzeti kisebbsé­gek ügye. Magyar szempontból a legutóbbi események ezen a vonalon Christopher Smith képviselő, a Helsinki Bi­zottmány társelnökének április 16.-i, és Alfonse D Amato szenátornak, a Bizottmány elnökének, április 22.-i fel­szólalásai és kongresszusi kihalgatások voltak. Smith képviselő, Szlovákia lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő magyar kisebbség helyzetéről beszélt, amivel 1993 - Szlovákia megalakulása - óta foglalkoznak. D Amato szenátor pedig felszólalásában általában elitélte Szlovákia emberi jogi politikáját és visszautasította azt a szlovák állítást, hogy az amerikai kongresszus megállapítá­sai ezen a területen pontatlanok voltak. Felsorolta Fran- tisek Gaulieder képviselőnek a mandátumától való meg­fosztását, az ellene elkövetett bombamerényletet, Kovác elnök fiának elrablását és az azzal kapcsolatos botrányokat, majd elég részletesen tárgyalta a magyar kisebbség jogait sértő magatartást. Szerinte Szlovákiában tovább romolhat a magyar kisebbség helyzete. Példának megemlitette a nem szlovák himnuszok éneklésének betiltását és, hogy a magyar is­kolákban a bizonyítványokat nem magyar nyelven állítják ki, a magyar nyelv használatát hivatalos ügyekben korlátoz­zák, és a magyar kulturális ügyekre fordított támogatást csökkentik, elszlovákosítási céllal. D Amato szerint mindezek a nemzetközi megálla­podásokat is sértik, amiket Szlovákia is aláírt. (P.L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom