Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
1997. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Stolmár G. Ilona HETVENHÉT Egy emberéletnek sem túl rövid időszak: 77 esztendő. Milliók életében halmozottan hosszú idő. ha elnyomattatásban. megaláztatásban, jogfosztottságban kell eltölteni, s már-már reményük sem lehet arra. hogy legalább gyermekeiknek jobb, emberibb életük lesz. magt árok maradhatnak. Trianon óta ilyen mérhetetlenül sok idő telt el. Ilyen, hosszú évekig elképzelhetetlennek hitt. háromnegyed százados rabság jutott a kényszerrel idegen földre lökött, bár szülőföldjüket, hazájukat soha el nem hagyó elszakított magyar testvéreinknek. Ki hitte volna 40-50 éve még, hogy ez így lesz? És ki hitte volna még nemrégiben, a rendszerváltoztatásnak csúfolt "bársonyos” forradalmakkor, a kommunizmus teljes összeomlásakor, hogy így marad9! Talán örökre...? Nem lehet elégszer hangsúlyozni: talán soha vissza nem térő történelmi lehetőséget mulasztottunk el, mulasztott el a legvétkesebb magyar kormány - az Antall-Jeszenszky rokoni duó --, amikor a nagy világváltozások időszakában nem tárta a világ elé jogos követeléseinket. Sőt! "Alapszerződést" kötött egy , a trianoni békediktátum ránk kényszerítésekor, de még az azt megerősítő párizsi békediktátum (1947) idejében sem létezett országgal, Ukrajnával. Nagyon egyszerű, a nemzetközi jog normáinak és értelmezésének megfelelő érve lett volna akkor a magyarságnak: a Szovjetunió felbomlásával már megszűnt a trianoni és a párizsi szerződés is. Egyrészt a Szovjetunió a győztesek oldalán. a 2. világháború után nemcsak kedvezményezettje - rablója! - volt a rendezésnek, de mint “szövetséges”, köteles lett volna ellenőrizni annak betartását az utódállamokban. Ez már eleve jogi képtelenség, hiszen maga is kedvezményezett lévén Kárpátalja eltulajdonításával, nemcsak nem ellenőrizte - mint ahogy a többi nagyhatalom, köztük az USA sem - a kisebbségi jogok betartását a környező, s az internacionalista- szocialista testvéri táborba tartozó kedvezményezettek országaiban, de maga járt elől a magyar és a ruszin nemzetrészek jogfosztásában, elnyomásában, üldözésében Ukrajnáról egyik békeszerődében sem történt említés, hiszen nem létezett. Amikor önállósodott, kiválva a Nagy Testvér halálos ölelő karjaiból, Antalléknak azonnal fel kellett volna és fel lehetett volna lépni Kárpátalja státuszának felülvizsgálati kérelmével azoknál a nagy hatalmaknál, amelyek aláírták, ránk kényszerítették és betartását garantálták annak, amit aláírtak. Ukrajna ugyanis nem volt szerződő fél és nem volt kedvezményezett sem, így a traianoni döntés vele szemben semmire nem kötelezte Magyarországot, vagyis egyszerűen érvénytelenné vált. (Szélsőséges esetben: Magyarország egyszerűen megszállhatta volna Kárpátalját, mint jogos tulajdonát - ha lett volna honv édségünk. A szerződés megszűntével ezt egvetlen nemzetközi intézmény sem ítélhette volna el!) Antallék ennek ellenére - a történelemben először! - örökre lemondtak Kárpátaljáról és az ottani magyarokról és magukat a magyarsághoz tartozónak valló ruszinokról. Ezzel természetesen precedenst teremtettek a későbbi kormányoknak is arra, hogy az összes többi utódállammal, illetve a szétesett utódállamok helyébe lépő új államalakulatokkal az övékhez hasonló nemzeteladási szerződéseket - alapszerződések - kössenek. Tudjuk, Homék ezt meg is tették, mégpedig legelőször is a történelemben - néhány hitleri napot leszámítva - sohasem létezett országgal, Szlovákiával. A trianoni diktátum Csehszlovákiával köttetett, neki adta a Felvidéket Szlovákia nem írhatta alá, mert nem létező országok nem szoktak szerződéseket aláírni. Nem akarom Homékat védeni, mert nagyon piszkos munkát végeztek a szlovák-magyar alapszerződéssel (is), de sokkal nehezebb dolguk lett volna, ha Antallék nem sietnek 1993-ban elsőként elismerni Szlovákia önálló államiságát! Most aztán pereskedhetnek Hágában az ellopott Dunánk ügyében, hivatkozhatnak arra, hogy az 1997-es bősnagymarosi szerződés nem Szlovákiával, hanem Csehszlovákiával köttetett, az pedig megszűnt, így a szerződés is érvénytelen. Csakhogy erre hiába hivatkoznak, hiszen ők maguk - a magy ar kormányok — ismerték el elsőnek, hogy Szlovákia létezik. és elfelejtették hozzátenni, hogy a Felvidéken létezik, lopott területen lett önálló. Alapszerződtek is vele, lemondv a mindenféle jogunkról, az ott élő majd' egymillió magyar minden jogáról is, így meggyőződésem szerint ez az érvelés nem állja majd meg a helyét Hágában más szerződések vitatása esetén sem. A leghatalmasabb - országnyi - “darab": Erdély eladása már gyorsan és egyszerűen ment, addigra már több példa is volt Homék előtt Antalléké is, saját maguké is. Az a néhány értelmiségi és egyszerű anyaországi magyar, aki hőbör- gött. lassan, fóruma sem lévén a megszólalásra, elhallgatott. Mégis, érdemes lenne egyszer megvizsgálni, mi lehetett az oka annak a nyilt árulásnak, amely az 1990 utáni mindegyik magyarországi (magyart nem írhatunk!) kormányt jellemezte. Miért nem használták ki a történelem által tálcán kínált lehetőségeket: Németország egyesítését, a Szovjetunió felbomlását, csehek és szlovákok szétválását, a jugoszláviai belháborút? Ez utóbbi esetben a szerbek minden nemzetiségnek felkínálták az autonómiát, csak a magy aroknak nem. Ennek “miértjére” válaszolni nem nehéz, hiszen majdnem egész területüket Trianonban lopták a magyaroktól! A nagyhatalmak azonban elismerték a Jugoszláviába kényszerrel beolvasztott Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina kiválását, s ezzel egyben elismerték súlyos történelmi tévedésüket is, amelyet Trianonban és Párizsban elkövettek. Márpedig ha ennyi esetben - Németország szétszakítása és területcsökkentése, a Szovjetunió összetákolása. a csehek és szlovákok kényszerházasítása. a délszláv államok egy államba kényszerítése stb - rosszindulatúan tévedtek azok a nagyhatalmak, akik ezt most legalább döntéseikkel elismerték, elképzelhető lenne, hogy csak a magyarság esetében nem tévedtek? De hiszen az említett országok egy-egy nagy darabja mind magyar területen önállósodott! De hiszen a legnagyobb, a történelemben senkihez sem hasonlítható vesztes éppen Magyarország volt - és maradt! Mi akadályozta meg az akkori magyar kormányt, amely nemzetinek hazudta magát, abban, hogy felszólaljon a
