Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

1997. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 túra és másfajta szabadrablás — sokat emlegetett és természe­tesnek hirdetett vesztese; akinek még van valamilyen munka­helye. akár éhbérért, az pedig azért hallgat mélyen, mert remé­li, nem ő lesz a következő utcára kitett. Pedig, dehogynem! Bármikor az lehet, hiszen a magyar már semmiféle tulaj­donnal vagy beleszólással nem rendelkezik saját hazájában A tévé, rádió, sajtó folyamatosan hazudozik, ma­gyargyűlölettől sugárzik, s köztársaság legfőbb közjogi "mél­tósága" ki meri jelenteni a Holocaust Emlékbizottság ülsén: "a korunkat jellemző vallási, felekezeti szabadság ellenére a ke­resztény intolerancia napjainkban is jelen van". Vagyis az egész (magyar) kereszténység - az összlakosságnak több mint 87 százaléka! - antiszemita! Mert ezt, figyelembe véve azt is, hol hangzott el a kijelentés, csakis így lehet értelmezni. Az a köztársasági elnök mondotta ezt, aki benyújtotta és megsza­vaztatta az elhíresült "gyűlölettörvényt". Mit mondhatunk er­re? Göncz "úr" a törvény hatálya alá esik, hiszen a keresz­ténység ellen uszított, gyűlöletet keltett Avagy fordítva kell értelmeznünk? Az egész kereszténységet kellene börtönbe zár­ni, mivel egy kisebbség ellenességgel bélyegezte meg az erköl­csi tőkével eddig sem rendelkezett, de eme kijelentése után a maradékot is elvesztő "méltóság"? Szégyene az egész magyar­ságnak egy ilyen "méltóság"! Az ország élén - a fentiekben ismertetett "elsöprő" többséggel megválasztott - volt pufajkás, folyamatosan ha- zudozó gnóm áll, aki már saját pártjának is terhére vált Mi­nisztereit úgy cserélgeti, mint más a fehérneműjét, ami nem csak azért feltűnő, mert nevetségessé teszi a miniszterelnököt, hiszen nem képes megválogatni bolseviki tárcavczetőit. hanem azért is rettenetes csapás az országra nézve, mert ezek az (ős­bolsevik) elvtársak hatalmas végkielégítésekkel buknak meg, aztán több havi, jócskán kiemelt fizetés is jár még a felmon­dási időre, no, meg majdan kiemelt miniszteri nyngdij. amely akár több százszorosa is lehet az életüket tisztességcsen végig­dolgozok nyugdíjnak csúfolt éhbérének! A meggazdagodásnak és a nép kifosztásának egyik sikeres ágazata a folytonos mi- nisztercsere is, hiszen eszükbe sem jutott a képviselőknek még olyan törvényt hozni, hogy a bukott minisztereket, vagy bukott és sikkasztó bankvezéreket, állami alkalmazottakat nem ki­tüntetés és sok milliós végkielégítés, hanem börtön illetné! Tocsik Márta "mindössze" 804 milliócskát "nyúlt le" egyrészt az államtól, másrészt az önkormányzatoktól Lényeg, hogy mindkét oldalon a magyar adófizetőktől Meg fogja úszni mindenféle büntető szankció nélkül! Hiszen már a botrány ki­robbanásának napjaiban jött a következő bortány az 1000 Számú Ügyvédi Iroda 1 milliárdot kért csak a főv árosi önkor­mányzattól. majd a Co-Nexus sikkasztása, 4 milliárdnyi elher­dált, de ki nem fizetett állami vagyonról. És több cikket lehet­ne megtölteni a hasonló, egyre emelkedő összegű és büntetle­nül maradó szabadrablások ügyeivel, miközben a kórházakban több mint 10 ezer ágyat kell megszüntetni pénzhiány miatt, az iskolák százait zárják be, egyetemek mennek tönkre, és amin néhány éve háborogtunk és többnyire gúnyolódtunk: hogy Ceausescu Romániájában 20 fok alá kellett csökkeenteni a fű­tést és a legkisebb villanykörtét használhatták az emberek, azt is csak néhány órán át. az, mint jósoltuk többször, hogy hama­rosan így' lesz, mára a vadkapitalista-piacgazdálkodásinak csú­folt Magyarországon is bekövetkezett! A legutóbbi napok hírei között szerepelt, hogy néhány öregotthonban maximum 18 C- fokosra képesek csak fűteni a szobákat és csökkenteni kell az energiafogasztást, hiszen egyáltalán nincs pénz az öregek ellá­tására. lassan a falak is rájuk omlanak A gond azonban ha­marosan "megoldódik", hiszen az elhalálozások az ilyen helye­ken rettenetes iramban szaporodnak! Mint ahogyan a meg­szüntetésre vagy "áttelepítésre" ítélt kórházakból is pontosan ilyen hírek érkeznek. A betegek maguk oldják meg a "kitele­pítések" és átköltöztetések gondját: egyszerűen meghalnak! Ide jutottunk! Miközben kisgyermekek százai fordul­nak ki az éhségtől az iskolapadokból, egyesek milliárdokat sí- bolnak. úszómedencés palotákat építenek és devizában mene­kítik ki vagyonukat külföldi bankokba A maffia naponta ren­dez utcai leszámolásokat, tarkólövések és robbantások felderí­tetlen tettesei szaladgálnak szabadon, miközben a közrendőrök a létminimum környékén tengődve, maguk is korrupciókba keverednek. Az ország teljesen nyitott határain beáramló bű­nözők és piszkos pénzek "tisztára mosott" tulajdonosai építik a Soros által megálmodott "nyitott társadalmat". Magyarország ezen a területen sokkal előbbre tart, mint bármely más ország. Nálunk bárki megtelepedhet, ha elég ügyes és elég erőszako­san tudja eltiporni a bennszülött és őshonos magyarságot. Vagy ha a köztársasági elnököt követve, elég keményen tud antiszemitázni, amely bélyeg még ma is felkelti a "bűnös nem­zet" tudatot, és megfélemlíti mindazokat, akik becsületesek, s nem is éltek a háború idején. Meddig mehet ez így? Meddig lehet egy népet üldöz­ni, ellehetetleníteni saját hazájában - az elszakítottságban és világszerte? Medidg mehet a ma már teljesen nyílt pusztítás? Új év új remények, kilátások nélkül? Talán nem! Ta­lán a nemzeti öszefogás mégiscsak kialakul. Talán akad olyan pártvezér, aki megteremti a nemzeti egységet, olyan, igazán magyar érdekeket képviselő pártszövetséget köt, amely min­den tisztességes választópolgár előtt nyilvánvalóvá teszi: ha fenn akar maradni, ha otthon akar lenni hazájában, akkor ki­zárólag erre a szövetségre szavazhat. Ma még nagy ellenpro­paganda zajlik Ma még csak házról házra járva lehetne fel­világosítani a már-már "egyenemberré", az amerikai "kultúrá­val" kimosott agyűakká nevelt magyarokat. A farmerbe és Ni­ke cipőbe bújtatott, Mac Donald's-ba járó. bulvárlapokat olva­só és amerikai filmeket bámuló, az angolt kiejteni sem tudó, de azért majmoló, magyarul már még rosszabbul beszélő ma­gyar fiatalságot, és a nyomorba döntött öregeket, a tengődő néhai középréteget, a még munkahellyel rendelkezőket. Falun, városon egyaránt. Sajtó, tömegtájékoztatás nélkül csak ez az út járható, ha keserves és fársztó is. Mindaddig csinálni kell, amíg vissza nem szerzik a nemzet tagjai őshonosságukat, ott­honoság érzetüket a Kárpát-medencei otthoniét 1101. eszten­dejében. Van-e erre remény? Van! Az ember természete olyan, hogy ha átmenetileg elveszíti is a reményt, az életerő, az élni akarás mindig megtalálja a megoldást. Akár egyénileg, akár nemzetközösségben. Sokszor forradalmakban, véres megtisztu­lásokban, máskor csendes ellenállásban Van remény, ha már időben kimondjuk: minden olyan pártvezér, aki kivonja magát a nemzeti összefogásból, hazaárulónak tekintendő és a későb­biekben így is kezelendő! Ha kimondjuk: egy haza minden­kinek jár, amelyben otthonosan érezheti magát, saját arcú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom