Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1995. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 A mezőgazdaságot az összeomlás fenyegeti AZ ELKESEREDÉS AZ UTCÁRA VITTE A PARASZTSÁGOT Az idén korán beköszöntött a tavasz. A gazdák gépeikkel ki is vonultak. A probléma csak az. hogy nem a földekre, hanem az országútakra, demonstrálni. A falusi ember nagyon béketűrő. Annak, ha a földmunka helyett tüntetni kénytelen, komoly okai vannak. Az okok gyökerei a múltba nyúlnak vissza. A 60-as években a kommunista rendszer behajtotta a falusi parasztságot a téeszekbe. Sok gazda megkönnyezte, de komoly tragédiákat is okozott a kényszer-kolhozosítás. A nagyüzemi gazdálkodás, bár kétségtelenül ért el bizonyos eredményeket, igazából soha nem gyökerezett meg hazánkban. A parasztság fájdalma kitörölhetetlen maradt. A rendszerváltás idején az lett volna az ésszerű, ha azok, akik igényt tartottak rá, földjeiket visszakapják. A kormány másként döntött. A földek helyett kárpótlási jegyeket kaptak, amelyekkel a földingatlanokra legelőször a zöldbárók licitáltak. Ennek következtében ismét csak a volt elvtársak lettek kedv ezményezettek. A valódi parasztság többsége alacsony aranykorona értékű, és a gazdálkodásához elégtelen földhöz jutott. A szocialisták hatalomra jutása után a Hom-kor- mány a régi ösztönök és beidegződések miatt ellenséget látott a falusi gazdálkodókban. Szinte hatalomra jutásuk pillanatától olyan újabb és újabb törvények és rendeletek láttak napvilágot, amelyek mind-mind a parasztságot sújtották. Ilyen volt például a használt mezőgazdasági gépekre kivetett büntető vám, a gázolaj árának többszöri emelése, a felvásárlási árak alacsonyan tartása, a támogatások megvonása. Másfelől a megmaradt téeszek ingyenes földjuttatását tervezte a tárca, illetve a támogatások nagy részét azok kapták. A parasztgazdaságok többsége hitelek és korszerű eszközök híján csak vegetál. Az utolsó merénylet a kistermelők ellen tavaly decemberben következett be. Olyan új adó- és társadalombiztosítási jogszabályokat erőltetett keresztül az országgyűlésen a kormány, amelyek már előrevetítették egy általános elégedetlenség árnyékát. Az ellenzékiek közül a Parlamentben többen is figyelmezették a kormánypártokat a súlyos következményekre. A hatalom a tőle megszokott arroganciával válaszolt a figyelmeztetésekre. Az mák és hölgyek a koalícióban még mindig önmaguk bűvületében éltek. Nem igazán értették, mi is történik körülöttük. Közben a pohár betelt! Február utolsó hetében a mindenre elszánt, de végtelenül megalázott gazdálkodók gépeikkel az utakra vonultak. Először hetven, majd több mint száz helyen zárták el fél szélességben az utat. A hatalom a tőle megszokott flegmasággal és nagyképűséggel kezelte az ügyet. A mezőgazdasági miniszter olyan hangot engedett meg magának, amelyért valódi demokráciában azonnali hatállyal menesztik. Horn Gyulába ekkora tisztesség nem szorult! Helyette folyt a parasztság szidalmazása és bizonyos pártok emlegetése, akik úgymond, szervezték a felvonulást. A saját korrupciójukba belefáradt kormánypártoknak meg sem fordult a fejükben, hogy a parasztságnak is igaza lehet, mivel olyan új terheket raktak a vállukra, amelyeket nem bírnak el. Ez volt az a bizonyos csepp a pohárban. Megoldáskeresés helyett folyt a végeláthatatlan hazudozás. Ezek közül érdemes néhányat megemlíteni Az egyik, talán legmocskosabb hazugság úgy szólt, hogy a 70 milliárdos társadalombiztosítási hiány abból keletkezett, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem fizetnek járulékot. Arról nem volt szó, hogy 1995-ben alig 15 milliárdos volt a hiány, s a közterhek nem változtak. Mitől lett 70 milliárd a hiány? Egy másik verzió szerint ha most a kormány enged, egy újabb Bokros-csomag vár az országra, illetve a nyugdíjak kifizetése veszélybe kerül. Azt igazság az, hogy' a 70 milliárdos hiány, több vizsgálat szerint, a helytelen, pazarló és korrupt gazdálkodásból ered. Csakhogy a társadalombiztosítást volt címeres kommunisták vezetik! A kormány legfőbb támaszai. Néhány napos demonstráció után a kormány beadta a derekát és leültek tárgyalni az újonnan alakult gazdaképviselettel. A tárgyalások helyszíne a kiskőrösi művelődési ház volt. A válság sújtotta vidékekről jött küldöttek szájából el-el- hangzott egy-egy keményebb szó, követelés, de a parasztság soraiban mindvégig a megegyezésen volt a hangsúly. A másik oldal lépésről lépésre hátrált. Végül kialakult egyfajta konszenzus, amelyet a küldöttek többsége el tudott fogadni. Most már csak azon múlik minden, hogy a hatalom őszintén akarta-e a megegyezést, vagy csak kivárásra játszott. Ugyanis ismerve a vidék hangulatát, ha Horn Gyuláék most is becsapják a vidék emberét, akkor forró nyárra lehet számítani. Dózsa György késői leszármazottai, ha nem is kaszával-kapával, de nullára leírt munkagépekkel újra az utcára vonulnak, és akkor csak a jó Isten tudja őket megállítani Soós Géza * A tudósítás megírása után is folytatódtak a gazdák megmozdulásai, bár a halaszthatatlan tavaszi mezőgazdasági munkák miatt kevesebb helyen, kevesebb jármüvei csak néhány ezer ember vett részt azokon. Március 15-16-17-én azonban szünetet tartottak a tiltakozók. A Hom-Pető-kormány azonban nem sokáig ülhetett reménykedve a babéijain, hiszen a Göncz által is támogatott gödöllői agrárfórumon semmiféle eredmény nem született. és a kiskőrösi fo tüntetésszervező. Kosa Gyula, az útlezárások és az összefogás eredményeként megalakult új érdek- képviseleti szerv, a Metesz elnöke előre megmondta: ez még a sóhivatalnál is gyengébb valami. A március 17-i Magyar Nemzet azonban közli: amennyiben hetvenkét órán belül nem történik érdembeli megállapodás a kormánnyal, a Metesz elkezdi az országhatárok, valamint a fővárosi bevezető utak lezárásának megszervezését - közölte az MTI-vel Zsikla Győző, a szervezet alel- nöke, kibővített elnökségi ülésüket követően. A testületnek erről a döntéséről levélben tájékoztatják Göncz Árpádot. Az al- elnök hozzátette tudatában vannak annak, hogy' lépésükkel kimentik a polgári engedetlenség jogfogalmát. (No, és a taxisblokád nem merítette ki? Mégpedig váratlanul és bejelentetlenül! A taxisok természetesen semmiféle engedélyt nem kértek senkitől! Göncz azonban amnesztiát kért számukra! Vagyis: ez már “szokásjoggá” válhatott cselekedet - a gazdákra is érvényes!)