Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
r AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 1996. március A mosoly országa SZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL "Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Talán meglepődik, hogy ismeretlenül írok, de úgy érzem, hogy az Ön nagy lelke megérti majd az én egyszerű asszonyi szívemet. Negyedik férjemet tavaly temettem el, s most itt állok támasz nélkül ebben a nagy, idegen világban. Úgy gondolom, hogy Ön, aki olyan jól ismeri az asszonyok bajait, talán rajtam is segíteni tudna. Van egy férfi ismerősöm, aki komoly szándékkal közeledik hozzám és szándékainak már több ízben kifejezést is adott, de én nem tudom magam elhatározni. Mi tévő legyek? Higyjek neki vagy ne higyjek? Annyi a csalfa férfi manapság, hogy bizony nagy gond az ilyesmi egy szegény, tapasztalatlan asszonynak. Legyen szives tanácsot adni, addig nem akarok döntő elhatározás küszöbére lépni. Nehezen tudom elképzelni magam egy új férfivel, annyi viszontagság után, amennyi eddig osztályrészemül jutott. Mindenesetre kérem, a csatolt válaszbélyeg felhasználásával sürgősen válaszolni, még mielőtt megtörnék az állandó heves ostrom következtében. Gyenge nő vagyok csupán, naiv és esndő és a férfiak olyan aljasok tudnak lenni, ha az ember akarja. Válaszát idegesen várva maradtam kész híve, özvegy gunári Lepény Elekné, volt oki. szülésznő".- Mélyen tisztelt Asszonyom! Rendkívül megtisztelve érzem magam, hogy súlyos lelki problémájával hozzámfordult, amiatt pedig pláne kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy "Főszerkesztő Úrnak" kegyeskedett címezni, 'bátor érdemtelen vagyok e roppant megtisztelő titulusra. Az kétségtelen, hogy jobb helyre nem fordulhatott volna tanácsért mint hozzám, mert ha valaki tudja, hogy mi az asszonyok baja, akkor — ezt nyugodtan merem állítani — én tudom. Nagyon megértem szemérmes húzódását egy mohó férfi sóvár csábításától, magam sem tennék egyebet az Ön helyében, minthogy húzódnék, amíg lehet. Ha pedig minden kötél szakad, akkor az vesse ránk az első követ, aki tovább is ellen akart volna állni, mint ameddig feltétlenül szükséges volt. Tökéletesen egyetértek Önnel a férfialjasság tekintetében és nem lepődnék meg, ha rövidesen újabb viszontagságokról hallanék Mélyen Tisztelt Asszonyom hányt-vetett életének közeljövőjét illetőleg. Pláne, ha mint írta is, az illető "komoly szándékkal" ostromolja Kegyedet. Remélem, hogy válaszbélyegének felhasználásával küldött levelem még a végső elhatározás küszöbének átlépése előtt találja, de, ha nem így lenne se keseredjen el túlságosan, hiszen több is veszett Mohácsnál! Egyetlen jótanács, amit adhatok: tegyen a legjobb belátása szerint! Sok üdvözlet! Sz. L. Rákosi Mátyásné a tűzrőlpattant kirgiz menyecske elment moziba. Este lelkendezve meséli férjének:- Gyönyörű volt!... Képzeld, mikor a híradóban téged vetítettek, az egész közönség felállt a helyéről és úgy tapsolt. Rákosi elhatározta: ezt neki is látni kell. De őt rögtön felismernék. Ezért parókát tesz, bajuszt ragaszt. Minden úgy történik, ahogyan felesége elmondta. Amint a vásznon feltűnik, a nézők egyemberként felpattannak és ütemesen tapsolnak. Rákosi boldog mosollyal ülve marad. Saját magát mégsem akarja ünnepelni. Szomszédja rémülten rászól:- Álljon fel maga szerencsétlen! Hát megéri magának az a kopasz barom, hogy miatta lecsukják?... *- Mi a különbség egy kommunista és egy anti- kommunista között?- A kommunista elolvasta Marx és Lenin műveit, az antikommunista meg is értette... * A szobalány felmond az asszonyának. Az csodálkozva kérdi, hogy miért akar elmenni, hiszen jó dolga van. A lány igy felelt:- A felirat miatt, ami a szobámban van: "Légy készen, mert nem tudhatod, melyik órában fog az Úr meglátogatni".- És mi a kifogás ellene?- Jaj kérem, mióta itt vagyok, nem tudok aludni! Folyton készenlétben vagyok, de az úr még egyszer sem jött! *- Mama - csipogja a 15 éves Hédi - képzeld, csupán szórakozásból feladtam egy jeligés levelet az újságba: "Csinos, fiatal lány megismerkedne középkorú férfivel szórakozás céljából".- Ó, te haszontalan! És kaptál rá választ?- Csak egyet. A papától. * Feleség vacsora után:- Édesem, egy nagy titkot kell megsúgnom. Nem sokára hárman leszünk...- Óh, egyetlenem... Biztos vagy benne?- Egészen biztos. A mama válik a papától és hozzánk költözik. * Berci panaszkodik barátjának:- Rossz volt a koszt, unalmas a társaság, csúnya a háziasszony, egyszóval úgy éreztem magam, mintha otthon lettem volna. Olvassa Amerika "egyetlen" MAGYAR ÚJSÁG-ját!
