Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
1 1 i 1996. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 STOLMÁR G. ILONA: 896-lílfíi |í~ 1996 ................................................................. ............................................................... ............................. ........................ .......Évfordulós 'ÜTeszIendc >NK El JE............ Második Honfoglalásunk 1100. évfordulóját ünnepeljük a most következő évben. Arról már nem érdemes szót ejteni, miért kellett lemondani — törvénytelenül, a szavazógépezetté süllyesztett Országgyűlés jóváhagyása nélkül! - az éppen erre a világra szóló fordulóra tervezett világkiállítást, hiszen nyilvánvaló azóta még a rájuk szavazók előtt is, hogy a bolsevikliberális — egyszerű megnevezéssel: liberávós — diktatúra érdeke és feltett célja: ne érezze otthon magát a magyar Magyar- országon, ne emlékezhessen méltón olyan, egyedülálló cselekedeteire, amelyek nemzettudatát, gyökereit, őshonosság-érze- tét erősítik. Főleg: ne emlékeztesse a világot saját, hősi múltjára, nagy történelmére, mert ezzel "sérti a környező népek önérzetét", hiszen azok éppen mostanában (is) saját történelmet, nagy múltat igyekeznek maguknak kitalálni. Mivel nincs nekik ilyen. Ezért eme nevezetes, egyedülálló évfordulón csak helyi, "belterjes" ünnepségek lesznek — ha lesznek! —, kizárólag saját magunk ünnepelhetjük saját magunkat, saját magunknak... De nézzük, milyen körülmények között várja a hazai és az elrabolt területeken élő környező magyarság ezt az évfordulót! Az elszegényedés oly mérvű, amiről már írni is képtelenség. A sokat szidott, "átkos Horthy-rendszer" 3 millió koldusát régen túlszárnyaltuk. Egyes bátrabb toliforgatók szerint, ha a környező országokban — "utódállamokban" — kisebbségi sorban tengődő magyar testvéreinket is hozzászámítjuk, már régen a dupláját is meghaladtuk annak, ami Horthy Miklós kormányzósága alatt azért volt teljesen természetes, mert éppen az egész Európát porba sújtó háborús károk indokolták a nyomort. Mostanában nem volt világháború, bár egyre több igazán magyar érzelmű és magyar érdekekért szót emelő közgazdász állítja: a mai gazdasági károk sokkal nagyobbak egy- egy világháború pusztításánál. Mára már a lelket-szellemet is megmérgezték, elnyomorították, kilúgozták. És az oktatást- művelődést radikálisan leépítették, az egészségüggyel együtt. Az 1100. évforduló évében nem lesz kötelező például történelemből érettségizni azoknak, akik még eljutnak egyáltalán a középszintű iskolákba. Mert az sem biztos, hogy magyar gyermekek — főleg vidéken élők — hat eleminél magasabb képzést érhetnek el. Az a bizonyos "átkos Horthy-rendszer" sokat szidott "hatelemije" ismét valóssággá válhat -- csakhogy most valóban nem háborús és nem XX. század eleji időket élünk, hanem az állítólagos "haladás" legmagasabb emberi fokára jutó XXI. század küszöbén állunk, amikor a tudás a legfőbb értéknek, ezért az iskoláztatás a legjobb befektetésnek számít. Lehet-e véletlen, hogy éppen ekkor és éppen Magyarországon - amely ország a legtöbb "észt-agyat", a legtöbb Nobel-díjast, feltalálót, tudóst és felfedezőt adta a világnak — építsék le az ifjúság jövőjét? Hiszen minden épeszű ember tudja: vége a rabszolgaság korának. Magyarországon azonban újabb rabszolgaságot óhajtanak bevezetni az idegenérdekű és vérű uralkodók kizárólag magyarok számára — a jövő század 1100 éve tartó magyarellenes törekvésének "beteljesedéseként" — mivel láthatóan nem volt elég ennek a nagy népnek a teljes pusztulásához még Trianon sem... Európába menetelünk! Csakhogy erről két dolog jut eszünkbe. Egyik ama bizonyos katonai szakkifejezés, hogy "erőltetett menetelés". Ez azt jelenti, hogy a katonák veresége után, akár végelgyengülésben is, erőltetetten menetelnek hátrafelé, hogy életüket megmentsék.. A másik dolog pedig az, hogy minden történelmi ismeretünk szerint Magyarország, amióta — épen 1100. éfordulóját ünnepelve — a Kárpát-medencében alapította meg államát a magyarság, talán örök időkre, mert Mária Országa lett, mindig is Euórápához tartozott. Nemcsak oda tartozott, fölrajzilag is, szellemileg, kultúr- történetilag és vallásilag is, de Európa ma nem is létezhetne, ha Magyarország nem az lett volna, ami volt: "a Nyfgat és a nyugati kereszténység védőbástyája"! Ha már most "A Nyugat" mindezt elfelejti, ha történelemhamisítással másként tudja és hirdeti, akkor mi értelme van egy kialakulóban, vagy kényszerkialakítás alatt álló "multikulturális olvasztótégelybe" önként és erőltetett menetben — a végelgyengülés határán — belemenetelni? Hiszen éppen nemzeti sajátosságaink, arculatunk "olvadna bele" a közös pikszisbe... No, és persze: szegénységünk, ami végképp nem kell a Nyugatnak! Nem akármekkora szegénységünk, de az anyagi-gazdasági elehetetlenítésünk mellett lelki-szellemi-nemzeti és politikai-államvezetési koldusbotunk is társulna a nyugati jóléthez — ami azt eredményezné, hogy a Nyugat is koldusbotra jutna előbb-utóbb. S itt nem a Nyugat értelmetlen-szellemtelen és gondolkodásmentes — mert gondolkodásra képtelen — jólétét sajnálom, hanem azt az emberi ésszel egyszerűen végigondolható, logikus tényt szeretném leszögezni, hogy a szegénység vagy látszatjólét öszeadása az életfeltételek legalját biztosító nyomorral, nem hozhat felemelkedést. Olyan megoldást viszont még nem látott az emberiség, hogy a kizsákmányolás tartósan is életrszínvonal-emelkedéshez vezetett volna! Magyarországon azonban ma és ha nem lesznek idő előtti választások, akkor még hosszú évtizedekig kizsákmányoló rendszer működik. Az ország össztermelése lecsökkent, mivel az elkótyavetyélt gyárakat a nyugati tulajdonosok bezárták, hogy ne legyen konkurrencia saját hazájukban, vagy más ország bérrabszolgáival megtermeltetett árujuknak. Ez egyenes következménye volt annak, hogy legelőször a kereskedelmi láncokat adták idegen kézbe, de semmiféle védővámot nem vezettek be az importra a magyar áruk védelmében és semmiféle feltételt nem szabtak az új külföldi tulajdonosnak, ami belföldi termelésre, magyar munkások foglalkoztatására, illetve magyar nyersanyag vagy félkésztermék felhasználására kötelezte volna őket. T
