Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. február útján szorgalmazhatnánk, másrészről a csehek és lengyelek amerikai országos szervezetei révén. Egyidejűleg ezzel a tevékenységgel az otthoni közvélemény meggyőzése volna szükséges a politikai színkép jobboldalán álló politikusok bevonásával, amire a tervezett konfederáció másik két tagjának amerikai szervezeti vezetőit is felkérnénk. a Konfederáció - Államszövetség, Föderáció - Szövetséges állam Az államszövetségek, konfederációk erőnyerés, szorosabb együttműködés, egy fenyegető ellenséggel szénben védelmi szempontból alakultak, az alkotó államok autonómiájának megtartásával. A görög városállamok alakítottak ilyen államszövetségeket, ugyancsak az etruszkok, kezdetben a rómaiak, majd később a 12. században az itáliai és német városok. Az újkorban példa erre a svájci államszövetség mely 1848-ig tartott és az Egyesült Államok 1781-től 1788-ig. Mindkét állam a jelzett idő után szövetséges állammá alakult át. Az államszövetségek rendelkezései csak a tagállamokat illeti, de nem az egyéneket. Az osztrák-magyar dualizmus kompromisszum volt a központosított és a szövetséges állam között. Az államszövetség tagállamai megtartják szuvenéritásukat. Ezzel szemben a szövetséges állam egy oly csoportja az államoknak, melyben a szuverénítás megosztódik a szövetségi és tagállamok között. A szövetséges állam alkotó államai nem valódi államok, mert nem hagyhatják figyelmen kívül a szövetségi alkotmányt, nem érvényteleníthetik a szövetségi törvényeket és nem folytathatnak önálló külpolitikát. Ilyen szövetségi államok az Egyesült Államok, Svájc, Kanada, Ausztrália, Belgium, Brazília, Ciprus, Németország, India, Olaszország és Ausztria. Államszövetségnek vagy szövetséges államnak a felépítési folyamata nem abból fog állni, hogy elütő részeket egyesítünk vagy egy közakarattal létrejött egészet részeire bontunk vagy meglazítunk, hanem, hogy egy természetszerűen összetartozó egészet, melyet a tudatlanság, a bosszú és a soviniszta mikroetatizmus, azaz a volt kisantant kis-államosdisága szétrombolt, egységesítünk, újra egésszé tesszük. A föderalizmus nem egy élettelen merev minta, egy szabvány, hanem egy élő folyamat, ahol rend uralkodik a szabadság feláldozása nélkül azon államok között, melyek nem hajlandók egymásba olvadni, de felismerték azt, hogy egyesülniük kell fennmaradásuk érdekében. A legtöbb államférfi és politikai gondolkodó békés együttműködés és egy federációs vagy konfederációs megoldás szükségét hangsúlyozza. Többek között a cseh Palacky, a horváth Ostrozinsky, a magyar Wesselényi, Teleki László, Széchenyi, Deák, Eötvös József, Kossuth, Klapka, a román Popovici, Károly király, Ottó főherceg, Türr, Teleki Pál, a szlovák Hodza Milán. Azonban Bécs és különösen Ferenc József ellenálltak minden kísérletnek, mely a kettős monarchiát több memzetiségü rendszerre kívánta átalakítani. A birodalom felbomlása után Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia megalakították a kisan- tantot. Megalakításának egyetlen oka volt, hogy egy védelmi rendszert biztosítson a megcsonkított Magyarország revíziós igényeinek megvalósítása ellen. A kisantant nem volt egy szövetségi szervezet, sem egy konfederáció, hanem lényegében katonai szövetség, mely sosem tudott pozitív szerepet betölteni. Az otthoni, valamint az emigrációban lévő Duna- medencei politikusoknak fel kell ismerniük Kossuth, Ma- saryk, Maniu, Jorga, Radic, Benes és mások végzetes múlt- bani tévedéseit. A leckét meg kell tanulniuk, hogy egy nemzetiséggel tarkított területen nem lehet homogén nemzet-államot alakítani és fenntartani anélkül, hogy súlyos károkat és sérelmeket ne okoznának millió és millió nemzeti kisebbségnek és azt, hogy a cseh, szerb és román politikusok rádupláztak az 1914 előtti magyar államférfiak tévedéseire. Közép-Európa federalizációjának célja az, hogy kibékítse a nemzetiségeket a szorosan összefüggő területek közti gazdasági és politikai határok jelentőségének lényeges csökkentésével. A megbékélés hívei. A Curiel Nationalban a Liberális Párt fiatal szárnyának elnöke, Horia Rusu többek között ezt nyilatkozta: "Létezik Romániában nemzetiségi kérdés? Határozottan igen. Azok az erők melyek ennek ellentmondanak, nemzetellenesek. Ebből a szempontból a romániai magyarok véleményükkel "románabbaknak” bizonyultak a románoknál." Gróza Péter, Románia miniszterelnöke 1945-59- ig, a magyar-román békés együttélés ügyét szolgálta. "Nekünk románoknak szakasztott olyan érdekünk a kettőnk barátsága, mint a magyaroknak." Hlinka páter így nyilatkozott: "Három hónap múlva, sőt mondhatni valójában három hét múlva fel- lebbent a fátyol. E rövid idő alatt többet szenvedtünk a esetiektől, mint a magyaroktól ezer év alatt. Most már tudjuk: Extra Hungáriám non est vita. Mi együtt éltünk a magyarokkal ezer éven át és a traddicionális kötelékeket országaink fekvése is erősíti. Minden szlovák folyó a magyar Alföld felé folyik és minden útunk a magyarok nagy városa, Budapest felé vezet. Míg Prágától a Kárpátok által képzett gát választ el bennünket. Benes egy becsvágyó csibész, aki még a lengyel Teschent is el akarja nyelni." Amit Benes meg is tett. Az aktív szlovák nacionalizmus a szlovák értelmiség töredékére szorítkozik. Frantisek Palacky, a legnevesebb cseh történész szerint, ha az osztrák birodalom nem létezne, fel kellene találni, mert Ausztriának kis köztársaságokra való felosztása kiváltaná a német és orosz imperializmus támadását. Milán S. Durica szlovák professzor szerint, ezer éven át folytatott magyarizálás etnikailag egész biztosan megsemmisítette volna a szlovákságot. Hogy ez nem történt meg annak tulajdonítható, hogy a magyar királyság alapvetően egyenlő elbánást biztosított minden polgárának, a latin kultúra elsajátítására. 1918. december 1-én kikiáltották a három szláv nép Unióját, amit a horvátok és szlovének nehéz szívvel fo
