Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. december szárnyas angy al hozza el a szeretet ünnepén a karácsonyfát. Azóta az unokáim is a fa alatt állnak, és zengjük édesapám hangján: Dicsőség, mennyben az Istennek, békesség földön az embernek! Soha nem érzem jobban szüleim közelségét, mint Szent Karácsony estéjén, s azért imádkozom, hogy' majd felnőtt utódaim engem ugyanígy maguk között érezzenek a karácsonyfa tövében Jlevél M £urópai W)aggnr ^uInmímjIhikos ^xövetség tagjaihoz Kedves Bajtársak! Emigrációs életünk ötödik éviizedének kezdetén köszöntelek benneteket. Számot kell adnom a haza érdekében eddig végzett munkánkról. Mindazoknak, akik megjártuk Rákosiék, majd sokan Kádárék börtöneit, de azoknak is, akiknek lakat alá kerülés nélkül sikerült megúszniok, munkássága 1945-ben, a szovjet csapatok megszállásával egyidőben kezdődött. A politikai perek, letratóztatások, ítéletek, kivégzések tömege ellenállásunk következménye is volt. Még 1956-ban is elnyomókként viselkedtek az "ideiglenes" megszállók, s az ő árnyékukban védték a kommunista rendszert az őket kiszolgálók. Utóbbiak közül sokan — ki saját érdekből, ki kiábrándultságból - csatlakoztak a felkelőkhöz, amikor a magyar nép megelégelte az elnyomást. Csak az ÁVH nem állt a felkelők oldalára. A Forradalom és Szabadságharc leverése után a szabadságharcosok és ellenállók százezrei hagyták el az országot. Hogy ez a hatalmas erkölcsi erő ne vesszen kárba, Dálnoki Veress Lajos vezérezredes vezetésével megszerveztül a Szabadságharcos Világszövetséget. Ezzel kezdetét vette a magyar nép történelmének a szabad nyugati országokban történt folytatása, az addigra már megszervezett egyházakkal, újságokkal, iskolákkal, más szervezetekkel együtt. Megkezdődött a magyar igazság hirdetésének időszaka. A Kádár-rezsim mindent elkövetett, hogy az emigrációt elnémítsa. Nem véletlenül! Amikor otthon iskolás korú gyermekeket végeztek ki ártatlanul, mi a szabad országokban a legerélyesebben tiltakoztunk a kivégzések ellen. Amikor egy nemzetnek némán kellett tűrnie hős fiainak kivégzését és bebörtönzését, mi voltunk azok, akik e gyalázatos nemzetirtást a szabad világ tudomására hoztuk. Mi voltunk azok is, akik minden évben megemlékeztünk október 23-áról a Forradalomról, és azokról, akik börtönökben szenvedtek, vagy életüket bitófán befejezve. Hazájukért haltak meg. Akkoriban otthon csak lélekben emlékezhettek magyar testvéreink. Mi voltunk azok, akik emlékműveket, emléktáblákat állítottunk szerte a világban magyar hőseink, bátor magyar katonáink tiszteletére. Mi voltunk, akik anyagiakkal segítettük az Óhazában élő szűkölködő hozzátartozóinkat. Mi voltunk, akik saját erőnkből, minden anyagi segítség nélkül könyvek tucatjait adtuk ki, a sajtón keresztül tudósítottunk az igaz magyar történelemről, akik felemeltük szavunkat Trianon igaz ságtalanságai és következményei ellen. És sorolhatnám tovább. mi mindent tettünk... Úgy éreztük, az emigrációs évtizedek erőfeszítései meghozták gyümölcsüket. 1990-ben a hazugságokra és terrorra épített bolsevik rendszer összeomlott. Hazánkat elhagyták a megszállók, a magyar választó szabadon adhatta le szavazatát. A félelem azonban nem múlt el hirtelen és nyomtalanul. Sokan kétkedtek, tartózkodtak, mégis egy nemzeti színezetűnek látszó párt, a Magyar Demokrata Fórum győzött. Ez a párt rendszerváltoztatást, nagytakarítást ígért a sokat szenvedett magyarságnak. Lássuk csak, mi is történt az ő négy évük alatt. Amit a kommunisták fegyverrel, erőszakkal raboltak el a néptől, annak nagy részét meghagyták a kommunisták kezében, másik részét egymás között elosztották vagy eladták. Az ÁVÓ-sok minden harácsolt vagyonukat megtarthatták, a népük és a Haza ellen elkövetett bűneikért a hajuk szála sem görbült mind a mai napig. Az állami apparátusban is megmaradhattak bom- lasztónak, a "nemzeti" párt megalkudott velük. A nemzetet idegen tőkéseknek szolgáltatták ki, újabb és újabb milliárdos kölcsönöket felvéve. Ma már az eladósítás kifizetethetetlen! A népet az elsikkasztott rendszerváltás teljes letargiába taszította, nemzetünk rohamosan fogy. Mindezért ők a felelősök! Az 1994-es választáson azután megkapták mindezért a "jutalmukat", a választók kilökték őket a hatalomból. Antall József pártja a múlté. Bennünket semmit érő papírokkal kárpótoltak, s "mellékbüntetésül" nem adták vissza elrabolt vagyonúnkat azok, akik elítéltek, majd rehabilitáltak minket. Kivégzett mártírjainknak nem adták meg a végtisztességet, még egy emlékművet sem állítottak tiszteletükre. S most ismét a kommunisták uralkodnak. Nekünk, még életben lévő szabadságharcosoknak tovább kell harcolnunk a toll fegyverével. A befogadó országokban tovább kell hirdetnünk a magyar nép szenvedéseit, amelyek nem értek véget a szovjet megszállás megszűnésével. A rabló kommunistákból mára kapitalista kizsákmányolok lettek. Nem nyugodhatunk bele abba, ami ma hazánkban történik! Fel kell világosítanunk az Óhazában élő választókat, hogy kezükben a szavazócédulával, saját sorsukról maguk döntenek, s a közömbösség nemzetgyilkosság. Senki se várjon segítséget idegen kormányoktól, a külföldtől, mert az újabb hitelek csak meghosszabbítják a nép szenvedéseit. Álljon talpra a magyarság saját erejéből, mint tette már annyiszor 1100 éves történelmünk során! A segítség, a kölcsönök csak függő viszonyba taszítják az országot. Mi, szabadságharcosok, az ötödik évtized küszöbén is fogadjuk: tovább harcolunk 1956 és a magyar nép igazságáért! v. Szakály János SEGÍTHETEK? Vállalok fordítást, tolmácsolást, levelezést angolul és magyarul. Teljes körű utazási ügyintézés, legjobb repülőjegy árak Baltimore-ból (BWI) Budapestre. Kérem hívja Powers Katalint] 410-247-5376
