Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
1996. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa HORN GYULA, MINT NAGY-ROMÁNIA HŐSE Szegény Gyulust mindenki csak bántja, ezért a magyar-román alapszerződésért. Mini-miniszterelnökünk sajnos nem vállalta fel, hogy a szerződést a kialakult szokásrend alapján Trianonban írják alá. Pedig milyen felemelő lett volna, hogy amig a román külügyminiszter ellátja kézjegyével az erdélyi magyarok halálos ítéletét, addig Gyulánk a sarokban, mint bűnös nemzet fogadott fia kukoricán térdepel. Mint ismeretes, ebben a szerződésben Románia kinyilvánítja, hogy lemond minden jogos területi követeléséről Magyarországgal szemben. A határok maradhatnak ott, ahol jelenleg vannak. Bár elmondásuk szerint a román birodalom része volt az akkori római birodalomnak, ehhez pedig szervesen hozzátartozik a mai Dunántúl. Románia ünnepélyesen kijelenti, hogy nem tart rá igényt. Az persze egészen más, ha a kormányunk békésen felajánlja, akkor elfogadják, de csak azért, hogy ez ne terhelje a két ország viszonyát. De ennyire ne szaladjunk előre. Romániában választások lesznek: Iliescu állítólag megígérte, hogy ha a nép által ismét köztársasági elnök lesz, miniszterelnökünk mint fő támogatója megkapja a Nagy-Románia hőse címet, melyet tavasztól késő őszig viselhet. Persze csak akkor, ha ünnepélyesen lemond a kolozsvári magyar egyetem gondolatáról és úgyanígy a konzulátusról. Szép gesztus a román kormánytól, hogy végre az 1201-es ajánlást elfogadták. A román fél ki is nyilvánította, hogy ezt az ajánlást ők úgy értelmezik, hogy Gyula környékén élő harmincezer román kisebbség önrendelkezést és autonómiát kap. Cserébe a Romániában élő több mint kétmillió magyar anyanyelven hívhatja a kutyáját. A kutyák természetesen csak románul ugathatnak vissza. A román hatóságok nyomatékosan figyelmeztetik az erdélyi elmagyarosodott románokat, hogy a szerződés aláírása után nem hordhatnak egyszerre piros, fehér és zöld színű ruhákat. Mátyás király továbbra is román marad, akit kölcsön adtak annak idején egy röpke időre a magyaroknak. Románia a szerződés után is nemzetállam marad, melyben mindenki, akinek ez nem tetszik, oda mehet, ahová akar. Az új román büntetőjog szerint csak hatósági engedéllyel lehet ezentúl elénekelni a "Szép város Kolozsvár" című dalbetétet. Vonatkozik ez azokra is, akik Magyarországon akarnak dalrafakadni. A két ország közötti jóviszonyt deklaráló szerződés senkit sem hatalmaz fel arra, hogy halottját a temetőben magyar nyelven búcsúztassa el. Ha ilyen előfordúl, úgy a halottat, mint a búcsúztatót keményen megfogják büntetni. Lehet még bortön is belőle. Végezetül az itt felsoroltakon kívül az alapszerződésben érintett egyéb cikkelyekre a román alkotmány vonatkozik, mely mint tudjuk alapját képezi a nemzetközi jognak. - Soós Géza Ezt hallottam a tömegben... 1956. október *Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt: Istennek hála, hogy a nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csak hogy ezt is megértem! tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? ’Egyetemista a teherautóról: A Fővárosi Köztisztasági Hivatal és a Takarító Vállalat emberei!-Hé, húzd meg azt a kötelet! ’Egy fiatal asszony: Mennyi nép! Úgye most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden április 4-én lesűlt a képemről a bőr, úgy szégyeltem magam! *Egy apa hároméves gyerekéhez: Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem egy tutyi-mutyi nép a magyar! ’Középkorú munkásasszony: Vajon hányán ujjon- ganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! ’Öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! ’Csepeli munkás: Ha megtudtuk fizetni a földalattit, majd megtudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bolondokházába kerülni! ’Egy másik munkás: Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy fasiszta csőcselék tüntetett! Sz. Zsuzsa * * * A Pesti Srác! Vashy Viktor rajza The dust had barely settled in Poland when the Hungarian people borrowed the idea of the Glorious October Revolution from their Soviet Frends. But Lenin had said that Revolution not exportable. So the great Soviet friend of the Hungarian people crused, very efficiently, a stubborn band of "Western agents" fighting with smugled "Western weapons."
