Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
1996. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 iSillifti iü iiiiiliifí:: A Hom-Petö-féle országvesztő banda eladta Erdélyt, eladott két és fél, hárommilliómi magyart! Nem az első haza- és nemzetárulás volt ez, hiszen már az Antall-Jeszenszky-duó "örök időkre" lemondott Kárpátaljáról és a kárpátaljai magyarságról, mert ukrán-magyar megbékélésben reménykedtek. Azóta, mint tudjuk, az ukrán nacionalisták felrobbantották és földig rombolták a Vereckei-hágón félig megépített honfoglalási emlékművet is. Előtte csak jog- fosztottá tették a kárpátaljai magyarokat és ruszinokat egyaránt. Hiába volt a 98 százaléknál magasabb eredményt hozó népszavazás a magyar autonómiáról, Beregszászon és a többi ősi magyar városban ma is csak cirillbetüs feliratok olvashatók, s a magyar oktatás és kultúra súlyosabb helyzetben van, mint valaha bármikor volt. Arról kár szólni, mekkora a nyomor, a munkanélküliség Kárpátalján, természetesen elsősorban a magyarok körében, mert arra az a válasz, hogy máshol is van munkanélküliség és ukránok is vannak az utcán. A lényegesen nagyobb országdarabot, a Felvidéket lényegesen több magyarral már a Hom-Pető-banda adta el. Úgy adta el, hogy akkor már megindult a tiltakozás, pontosan az ukrán-magyar "alapszerződés" néhány éves szomorú tapasztalatai következtében. Úgy adta el, hogy Meciarek már az aláírás pillanatában — hajszálnyival azt megelőzve! — Párizsban közölték, hogy ők "másként értelmezik" az Európa Tanács kisebbségi jogokra vonatkozó, elhíresült 1201-es ajánlását. Pedig hát ez az ajánlás, bizony, nem mondható remekműnek. Nem mondható a kisebbségek védelmezőjének az az Európa, amely most - állítólag — megköveteli tőlünk, mint állandó "rebellisektől" és megraboltaktól(l) a kibékülést vagy "megbékélést" országrabló szomszédainkkal. Egyébként "nem mehetünk" Európába, még az előszobájába sem! A szlovák-magyar alapszerződés, amely természetére megegyezik a bolsevik internacionalista idők "barátsági" és "jószomszédi" szerződéseivel, sokat ártott a felvidéki magyarságnak. Azóta még azon jogaikat és lehetőségeiket is elveszítették, amelyeket nyíltan vagy burkoltan az aláírásig gyakorolhattak. Azóta a szlovák parlament meghozta a "nyelvtörvényt", sorra záratja be a magyar iskolákat, utcára tették a magyar tanárokat, megindult a magyar köztisztviselők elbocsátása, és a parlament előtt fekszik az "átkörzetesitésről" szóló javaslat. Ez utóbbi "térképátrajzolásnak" mindössze az a célja és feladata, hogy megszűnjenek a magyar többségű közigazgatási területek, még álmukban se gondoljanak az ősi magyar lakosok tended vagy kulturális önkormányzatra. De Meciarék még "csak átértelmezték" az Európa Tanács 1201-esét, Iliescuék azonban egyáltalán be sem akarták venni az alapszerződésbe ezt a soványka "európai normát". Lehet, hogy azért nem. mert Románia rettenetesen messze van Európától? Homék azonban ettől függetlenül véglegesítették a szöveget. Minden tiltakozás, minden eddigi alapszerződési tapasztalat, az országgyűlés rendkívüli ülésének összehivatása, tüntetések, aláírásgyűjtések hatástalanok maradtak. A román- magyar alapszerződés úgy köttetik meg, hogy az erélyi magyarság kollektiv jogait némiképp biztosítani rendelt 1201-es csak "lábjegyzetként" szerepel a szerződésben! Be nem tartandó megjegyzésként. Ráadásul a szerződésben azt is rögzítették, hogy ez az európai ajánlás - szerintük! - nem tartalmazza a kisebbségek kollektiv jogait! Egyénileg lehet valaki magyar, de arra már nem jogosult, hogy harmad- vagy üzedmagával is magyar legyen és maradjon! S mivel csak egyénileg lehet magyar, természetesen arra sem jogosult, hogy másokkal magyarul beszéljen — legfeljebb személy szerint "önmagával", mint "egyéni joggal rendelkezővel". És arra sem jogosult, hogy magyar iskolákat tartson fenn, hogy magyar egyháza legyen, magyar újságot, folyóiratot adjon ki, magyar rádióadásra, tévéadásra tartson igényt, majd magyar temetőben nyugodjék - és még nagyon sok mindeme nem jogosult mert Iliescu és Horn elvtársak szerint "kollektív jogok nem léteznek"! Európában... Sajnálatos, hogy hozzá kell tennünk: kizárólag a magyarság számára nem léteznek ilyen jogok! Mert miközben alig ért véget a több tízezres Erdély eladása elleni tüntetés a Kossuth téren, az Országgyűlésben egy másik vita indult. Nevezetesen a zsidóság kollektív és teljes kárpótlásáról szóló törvény vitája. Ennek a népcsoportnak ugyanis vannak kollektiv jogai, sőt, azon túlmenően egy egész országot, egy népet-nem- zetet elpusztító, felszámoló, megszüntető követelései is. Ez utóbbi megjegyzésem nem antiszemitizmus és nem érzelmekre alapul! Szabó Zoltán államtitkár nyilatkozta a Magyar Hírlapnak tavaly, amikor a Zsidó Világkongresszus képviselőivel előbb Magyarországon, majd Izraelben tárgyalt küldöttségük, hogy a zsidó követelések összege az azóta felhalmozódott kamatokkal és elmaradt haszonnal együtt, megegyezik a magyar nemzet teljes vagyonának értékével! És bár hozzátette, hogy ezt az ország most nem tudja teljesíteni, ez a megjegyzés nem változtat azon, hogy a zsidó követelés, a nemzeti vagyonnal megegyező értékben létezik. S ha létezik, akkor a számlák mint most is már nagyon sokadszori teljesítésre!!), bármikor újra és újra benyújthatják - miközben a kamatok természetesen kamatosán emelkednek. Ha most csak "egy részét" teljesítjük jogos vagy teljesen jogtalan követeléseiknek, akkor az elhalasztódott teljesítések összege hatványozottan emelkedik.
