Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. szeptember A "FIRST LADY' BUDAPESTEN Közeledik az elnökválasztás, amire Amerikában sokmindenből lehet következtetni. Többek közt abból is, hogy a pártok igyekeznek a maguk számára megnyerni a szavazókat s ennek érdekében különféle gesztusokat tesznek pld. az etnik csoportok felé. Az elmúlt évtizedek választásai ékesen bizonyítják, hogy a lakosság jelentős hányadát képező első- és másodgenerációs nemzetiségi származású választópolgárok szavazatai döntően befolyásolhatják az elnökségre pályázó jelöltek esélyeit, és kis túlzással azt is lehet mondani, hogy azé lesz a Fehér Ház, aki legtöbb etnik-csoportot tudja maga mögé állítani. Persze ez nem könnyű feladat, mert nem minden nemzetiség érdekei azonosak - igen jó diplomáciai érzékre vall, ha egy elnökjelölt pld. egyformán képes szót érteni a két legnagyobb súlyú szavazóréteggel, a feketékkel és a zsidókkal --, mint ahogy az sem biztos, hogy ugyanolyan érvekkel lehet hatni a hispán származású szavazókra, mint amilyenekkel a távolkeletiek befolyásolhatók, hogy csak találomra említsek két szavazó réteget. Az európai, s azon belül is a középeurópai eredetű szavazóknak azonban általában azonosak az érdekeik és az ő megnyerésük egyszerűbb stratégiát kíván a pártok kampányfőnökeitől. A közép-európai országokból származók nagyjából egységesen kezelhetők, aminek gyökerei még a térség szovjet megszállásának hosszú évtizedeire nyúlnak vissza: a rabnemzetek gondjai és vágyai általában közösek voltak és többé-kevésbé ugyanazokkal az ígéretekkel lehetett elnyerni az amerikai magyarok, a lengyelek vagy a csehek támogatását, mint az oroszokét, az ukránokét vagy a litvánokét... Hogy milyen jelentős szavazóbázist képviselnek a nemzetiségiek, azt először a republikánusok fedezték fel. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt még virágjában volt a Republikánus Párt nemzetiségi szervezete (melynek létrehozása elsősorban Pásztor László nevéhez fűződik) és egy elnökválasztás előtt olyan ügyes taktikával közelítette meg a különböző etnik-származású szavazókat, hogy azok szinte természetesnek találták: másra, mint a republikánus jelöltre nem is szavazhatnak. Néhány éve alig hallunk erről a szervezetről és úgy tűnik, mintha a republikánusok elhanyagolnák a nemzetiségeket. Nem úgy a demokraták! Ők úgy látszik felfedezték az ebben rejlő lehetőségeket és igyekeznek azokat ki is használni. Az elmúlt hetekben sorozatosan érkeztek a magyar újságok címére - köztük az Amerikai Magyar Újságéra is - meghívók, regisztrálási űrlapok és választási propaganda-anyagok a Demokrata Párttól (még az elnökjelölő konvenciójukra és Hillary magyarországi útján való részvételre is!), legutóbb pedig a First Lady küldött részletes beszámolót közép-európai útjáról, majd meghívást kaptunk az erről szóló fehér-házi tájékoztatóra s az utána következő fogadásra is. Akármilyen hátsó gondolatok is vezérlik Hillary Rodham Clintont (mert jól tudjuk, hogy mindez az aktivitás férje kampányának támogatására szolgál), valószínű, hogy a hatás nem marad el és novemberben jónéhány szavazatot biztosít majd az elnöknek, hogy még további négy évet tölthessen a Fehér Házban. Pár nappal ezelőtt újabb beszámolót kaptunk Hillarytól, méghozzá több fénykép kíséretében, amelyek budapesti programjának néhány eseményét örökítik meg. Ezek között volt a 15. oldalon közölt felvétel, mely az Egyesült Államokban működő tiszteletbeli magyar konzulok egy csoportjával ábrázolja a First Ladyt. A képhez mellékelt szövegben - melyet angol eredetiben is közlünk - - Hillary örömét fejezi ki afölött, hogy egy hétvégét Budapesten tölthet és tolmácsolja a magyar népnek Amerika csodálatát és bátorítását. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Magyarország a legjobb úton van afelé, hogy visszanyerje az őt megillető helyet a demokratikus népek nyugati családjában. Meg kell hagyni: a demokrata párt ügyes propagandával dolgozik és Clinton esélyeit a nemzetiségi szavazók körében minden apróság növelheti. A republikánusok elhanyagolják ezt a területet és csak nagyritkán érkezik tőlük valamilyen küldemény. De azokban sincs más, mint pénzkérés... S. Gy. BOOK REVIEW Clear The Line by Laura-Louise Veress (Prospero Publications, P.O. Box 21011, Cleveland, OH 44121; 404 pages; maps, photographs, notes, chronology, documents cited, bibliograghy, index; $24.95) Laura-Louise Veress’s Clear the Line: Hungary’s Struggle to Leave the Axis During the Second World War is a fascinating account of Hungary’s secret negotiations with Great Britain during its period of alliance with Germany. An intensely personal story, it chronicles the diplomatic odyssey of her late husband, Leslie Veress, as he clandestinely shuttled between Hungary, Lisbon, and Istanbul on behalf of a Hungarian government intent on breaking from Germany without incurring Hitler’s wrath and likely invasion; a delicate task indeed. In addition, it was the Hungarian government’s desire to surrender to (and possibly fight along side of) the British and the Americans, but not the Soviets. Veress’s secret mission had the blessing of Prime Minister Miklós Kallay who, for a time, succeeded in the enormously difficult feat of keeping Hitler at arms length when it came to deportations of Jews. By using her personal recollections, her late husband’s papers and declassified British documents, Mrs. Veress weaves a gripping tale of a real mission impossible and a nation truly caught between a rock and a hard place. J.J.S.
