Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. szeptember S akkor akadt néhány elkötelezett kemény férfi az összeomlás után nyugatra került magyarok között, aki dacolt a történelmi viharral és nekiállt, hogy összegyűjtse a szétszóródott árvalányhaj szálait és csokorba kötve odatűzze a liliomos zászló mellé. Igenám, de ehhez zászló is kellett! Lett! Lett zászló, varrtak a cserkészfeleségek, lett "Hungária" jelvényes cserkészing, lett Bocskai-sapka és lett minden, amire szükség volt ahhoz, hogy a szabadvilágban újra meginduljon az a magyar cserkészélet, amelyet otthon betiltott a kommunista rendszer. A semmiből valósítottak meg mindent azok a cserkészvezetők, akiket a háború forgószele nyugatra sodort és munka mellett, magánéletüket, pihenőidejük feláldozásával idegenben feltámasztották a magyar cserkészetet. Ami csak egyféleképp volt lehetséges: a cserkészeszményekkel szembeni elkötelezettségük mindennél erősebbnek bizonyult és nem ismert lehetetlent. Amikor a határokon túli magyar cserkészetről beszélünk, két nevet kell kiemelnünk a sok közül, két elhivatott cserkészvezetőről kell szólnunk, akik nélkül ma nem ünnepelhetnénk a külföldi magyar cserkészet ötvenedik jubileumát: az egyik Kisbarnaki Farkas Ferenc és a másik Bodnár Gábor. Farkas Ferenc mint aktív főcserkész jelentette a jogfolytonosságot, Bodnár Gábor pedig, aki fiatalon került ki Nyugatra, de akkor már tagja volt otthon az Orzságos Cserkész Nagytanácsnak, hihetetlen energiával vetette bele magát a munkába és szervezte meg négy kontinensen a magyar cserkészmozgalmat. Amikor az otthoni betiltás után, 1948-ban nyugaton megalakult a Magyar Cserkészszövetség, 1961-ig szövetségi vezetőtisztként irányította a Cserkészszövetség munkáját, 1961 után pedig napjainkig ügyvezető elnöki minőségben tartotta kezében a határokon túli magyar világcserkészet vezetését. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy tudta Bodnár Gábor mindazt ellátni, amit magára vállalt: cserkészet volt az élete. Táborozásokat, oktatási programokat szervez, előadásokat tart, könyveket ír, csapatokat látogat, hol Európában, hol Ausztráliában, hol Dél-Amerikában bukkan fel, mintha egyszerre több alakban lenne jelen. Fáradhatatlanul utazik, ügyintéz, a nap 24 óráját áldozza a közösségnek, de közben arra is jut ideje, hogy olyan "polgári" foglalkozást űzzön, amivel eltudja tartani családját. Bodnár Gábor nevéhez fűződnek olyan maradandó intézmények, mint a garfieldi Cserkészház, a fillmorei Sik Sándor Cserészpark, a világhírű amerikai "Hárshegy" és sok más alapítás Amerikában. 1989-től, a kommunizmus összeomlását követő közép-európai rendszerváltástól új feladatok várnak Bodnár Gáborra: a Magyarországon is feléledő cserkészmozgalomnak vezetőkre, képzett cserkésztisztekre van szüksége, de segítséget, útmutatást várnak a trianoni elcsatolt területeken nehéz körülmények között működő magyar cserkészcsapatok is. Bodnár Gábor itt is megteszi, amit cserkész-lelkiismerete parancsol és beutazza a Kárpátmedence minden zugát, hogy átadja a félévszázad alatt szerzett tudást és gyakorlati tapasztalatokat. A nyugati Magyar Cserkészszövetség teljesítette vállalt feladatát, átmentette a lángot, a munka folytatása az otthoniakra, az újjáélesztett hazai Cserkésszövetségre vár: a nyugati magyar csapatok - megőrizve függetlenségüket, de kapcsolatot tartva a hazai cserkésztestvérekkel - változatlanul tovább működnek, csak éppen a szervezet alakul át és felveszi a Külföldi Magyar Cserkészszövetség nevet. Gábor bá" betölti a 75 évet, átadja a vezetést a fiatalabb korosztálynak és jól megérdemelt nyugdíjba megy. De nem a cserkészettől: idejét továbbra is a cserkészmunkának szenteli és kezét rajta tartja a mozgalom ütőerén. Tanácsaira, tényleges munkájára mindig számíthatnak a nyugati magyar cserkészet vezetői. Nos erről szól a könyv, a "Szétszórt árvalányhaj". Egy lelkes cserkésztiszt, Marosvári Attila Bodnár Gábor 75. születésnapjára állította össze a 380 oldalas vaskos kötetet, melyet nevezhetnénk a külföldi magyar cserkészet hőskölteményének is. Pedig nagyonis prózai olvasmány: nem áll másból, mint beszédek, előadások, cikkek, interjúk, nekrológok és szervezeti beszámolók időrendi sorrendben egy szálra felfűzött sorozatából, a daliás időktől, 1948-tól kezdődően egészen 1995-ig, a kötet megjelenési évéig. De ezekben az első látásra talán tényszerűen száraznak tűnő fejezetekben az élet lüktet, a legnemesebb magyar ifjúsági szervezet küzdelmes életének olyan pillanatai, amelyek végülis 50 évvé álltak össze és a második világháború utáni magyar emigráció egyetlen igazán pozitívan értékelhető mozgalmának történetévé. Mert a jövő nemzedékek nevelésénél, az Isten, Haza, Család hármas eszményének jegyében magyarnak való megtartásánál nem lehet fontosabb feladat számunkra és a cserkészet e téren mutathat fel olyan eredményeket, amelyek páratlanok a maguk nemében. Ennek a munkának fél évszázadon átívelő történetét mutatja be a "Szétszórt árvalányhaj" Bodnár Gábor szavaival és 50 esztendő pereg le előttünk egy olyan ember pályafutását követve, akinek számára a "Jó munkát" cserkészköszöntés életprogramot jelentett s akinek egész élete elválaszthatatlanul egybefonódik a cserkészmozgalommal. Stirling György A vadliberalizmus uralma Giczy György, a KDNP elnöke Nagymaroson tartott fórumán elmondta: Horn Gyula és a magyar poszt- kommunisták ígéreteikkel ellentétben a szociális piac- gazdaság helyett szélsőséges liberális piacgazdaságot erőltetnek hazánkra, olyan politikai módszerek kíséretében, amely miatt kijelenthetjük hogy, nincs demokrácia ma Magyarországon. Horn Gyula csak formálisan legitim miniszterelnök, mert politikájával a lakosság elszegényedését, az oktatás és egészségügyi rendszer szétverését szolgálja. A hatalmon lévők a piacgazdaságot vadliberálissá tették, amely alkalmatlan állampolgárrá alacsonyította le azokat, akik előnyben részesítik a becsületes munkát az ügyeskedőkkel és a korrupcióval szemben. A liberalizmus üzenete: "lopj"!
