Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
1996. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ÍVJ 1 Y*.\\\ •X Megilleti-e a választójog azokat a magyar állampolgárokat, akik az ország határain kívül élnek: ez a kérdés már az 1989-es rendszerváltás óta foglalkoztatja a nyugati magyarságot. A téma körül időnként - általában a választások előtt - megélénkül a vita, amíg aztán fontosabb ügyek egy időre megint háttérbe nem szorítják. A kérdés rendkívül bonyolult és összetett, amit az is mutat, hogy - bár az emigráció többsége jogosnak tartja azt, hogy megillesse a választójog - még a nyugati magyarság köreiben is vannak aggályoskodók. Az otthoni hatalom álláspontja pedig olyannyira negatív, hogy hat év alatt még annyit sem lehetett elérni, hogy legalább az országgyűlés foglalkozzék a kérdéssel és vitát nyissanak fölötte. E téren mulasztások terhelik az első keresztény-nemzeti jellegű kormányt is, mert az akkori parlamenttel annakidején el lehetett volna fogadtatni az emigráció választójogát, de An- tallék is féltek a kérdéshez nyúlni, vagy a paktumok (e tekintetben is) megkötötték a kezüket. Hogy pedig a jelenlegi hatalomtól a választójog kérdésében semmi jót sem várhat a nyugati magyarság, az nyilvánvaló. Most ismét szőnyegre került otthon a határon túli magyarság választójogának kérdése, mégpedig az új alkotmánytervezet parlamenti vitája során. Dr. Varga László kereszténydemokrata országgyűlési képviselő terjeszetett be erre vonatkozóan egy törvényjavaslatot, amelyet érdemes teljes terjedelmében ismertetni: ORSZÁGGYŰLÉS, KÉPVISELŐ Módosító javaslat di Varga LászJó az or&zággyőlóai határozati javaslat mallóklatóha?. Dr. Gál Zoltán úrnak, az Országgyűlés elnökének Helyben Tisztelt Elnök Úr! A Házszabály 94. {. (1) bekezdése és 102. {. (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló H/2252. számú országgyűlési határozati javaslathoz a következő módosító Javaslatot terjesztem elő: A határozati javaslat melléklete IV. rész 1. fejezet b. (1) pontja az alábbiak szerint módosuljon: Legyen választójoga az alább meghatározott kivételekkel minden nagykorú állampolgárnak. Indokolás: Méltánytalan kizárni a választójog gyakorlásából azokat a nagykorú állampolgárokat, akik a választás napján nem tartózkodnak az ország területén, vagy külföldön élnek. A külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok többsége a nácizmus és a kommunizmus politikai üldözöttéi, az országot kényszerből hagyták el, de hazájukhoz hűek maradtak. Igazságtalan, hogy azok, akik hazájuktól távol dolgoztak hazánk függetlenségéért, kultúránkat ápolták és a magyarságot összetartották, legyünk őszinték, áldozatosabban tevékenykedtek, mint sokan idehaza. Elsősorban gondolok a magyarnyelvű újságok kiadóira, szerkesztőire, újságíróira, terjesztőire és olvasóira; a magyar nyelvű egyházak vezetőire és híveire; a magyar társadalmi, szociális, emberjogi, művészegyesület vezetőire, tagjaira; továbbá idesorolom azokat a nagykorú, külföldön élő magyar állampolgárokat, akik egyetemeken, tudományos és kutató területeken működtek és működnek. A magyar kormány többször fordult a külföldön élő magyarokhoz, azoknak politikai, kultúráiig, gazdasági segítségüket kérve. Jogos tehát az az igény, hogy a külföldön élő magyar állampolgároknak választójoguk legyen. Budapest, 1996. június 7. dr.Varga László Varga László érvelésének kulcsmondata az, hogy az emigránsok nem saját jószántukból hagyták el szülőföldjüket, hanem kényszer hatására, a szélsőjobb vagy a szélsőbal diktatúra üldözöttjeiként. És nemcsak hűek maradtak hazájukhoz, hanem zömmel cselekvőén ápolták magyarságukat, sőt számosán közülük lehetőségeik szerint küzdöttek nyugaton Magyarország felszabadulásáért, a kommunizmus megbuktatásáért. Ami az otthonmaradottak közül éppen nem sokakról mondható el, sőt inkább ennek ellenkezője volt az általános: legtöbben megalkudtak és belesimultak a rendszerbe. Amire az emigránsok sohasem kényszerültek. Joggal érzik hát méltánytalannak a nyugati magyarok azt, hogy míg az otthoni kollaboránsok csorbítatlanul birtokában vannak aktív és passzív választójoguknak, addig az évtizedeken át végzett áldozatos munkára visszatekintő politikai emigránsok mindkettőből ki vannak rekesztve. (Ennek persze a tökéletlenül végrehajtott pak- tumos rendszerváltás is egyik oka.) Tegyük még hozzá: az utolsó hat évben a magyar kormány több esetben elvárta a nyugati magyarok segítségét és azt nem egyszer igénybe is vette. Minimális viszonzása lenne ennek, ha a nyugaton élő magyar állampolgárok élhetnének szavazati jogukkal, hogy ezzel is bizonyíthassák a hazához való kötődésüket és érdeklődésüket az otthoni viszonyok iránt. De érthetetlen módon már az Antall-kormány sem tekintette természetes szövetségesének az emigrációt és furcsa logikával elzárkózott a szélesebb kapcsolatok kiépítése elől, amiről ékesen tanúskodik néhány akkori megnyilvánulás, amelyekre ké
