Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-06-01 / 6. szám

1996. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 FÜSTÖLGŐ GYÜLŐLKÖDŐK A Göncz államelnök által proponált „gyűlölet-tör­vényt” nemzeti ünnepünk előtt három nappal sebté­ben jóváhagyta a parlament. A T/548U4. sz. módosí­tási törvényjavaslatot érdemes figyelmesen elolvas­ni, ugyanis reprezentatív névjegykártyája a koalíciós kormányzat szellemiségének. Már az 1. §-t nem értem, amely öt alpontban rész­letezi: börtönbüntetés vár azokra, akik „valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy rész­leges kiirtása céljából” ölnek vagy ölni próbálnak. Ez a hátborzongató textus úgy fogalmaz, mintha az ér­vénytelen metrójeggyel utazókkal szembeni eljárást adná meg. Nem értem, mert tudomásom szerint Ma­gyarország még a legőrültebb hitleráj éveiben is mint zsidómentő állam híresült el, amelyet a Führer dühösen és tehetetlenül „Európa gettójának” minő­sített, és ahová a szélrózsa minden irányából mene­kültek az oltalmat kereső zsidók. Ilyen történelmi múlt után ugyan miféle aktualitás indokolja, hogy éppen most és éppen Magyarhonban ezt a törvényi paragrafust ratifikálni kelljen? Továbbá nem értem azért sem, mert az emberölést amúgy is üldözi és szi­gorúan bünteti a törvény. Akkor is, ha nem etnikai alapon történik, mint a Magyarországon megesett gyilkosságok száz százaléka. Az 1. § 1/D. pontja viszont aggodalommal tölthet­né el az abortusszal bármiféle kapcsolatba kerülő egészségügyieket és a tb-t, ugyanis, ha egy nemzet részleges kiirtása céljából bárki is „olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meg- gátlása”, bűntettet követ el és akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is sújtható. Doktor urak, jó lesz vigyázni! A 2. § az apartheiddel foglalkozik, vagyis ép­pannyira fölösleges ebben az országban, mintha a korallszigetek védelmében hoztunk volna törvényt. Érdekes módon maga az apartheid bűncselekmény nincs közelebbről meghatározva, csupán utalás tör­ténik bizonyos ENSZ-irányelvekre, ugyanakkor a 2. pontban mégis ott a fenyegetés, hogy tíz évig terjedő szabadságvesztés jár az „egyéb apartheid bűncselekmé­nyekért”. Hogy mi az az „egyéb”, azt ugyanúgy diszk­réten kezeli a törvény, mint azt, hogy mi maga az apartheid bűncselekmény. Persze, nem kell mindent tudni, majd felolvassák nekünk a bíróságon, ha meg­vádolnak vele. A 3. § 2/E. pontja a „Nemzeti, etnikai vagy vallási csoport elleni erőszakot” nyolc évig terjedő szabadság­vesztéssel sújtja, ha azt csoportosan követik el. Kér­désünk: számíthat-e ezek után hatékony jogvéde­lemre a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egye­tem, amelynek működését folyamatosan lehetlenné teszik a cigány - pardon: roma - atrocitások? A 4. §-t úgy nem értem, ahogy van. Ugyanis öt évig terjedő börtönnel fenyeget mindenkit, aki olyan társadalmi szervezetet vezet, „amelynek célja bűncse­lekmények elkövetése”. Eddig nem is tudtam arról, hogy a Fővárosi Bíróság ilyen céllal alakult szerveze­teket is bejegyez, de úgy tűnik, mégis megteszi, ha már törvényt is kellett hozni ellenük. Kérdésem: az inkriminált társadalmi szervezetet bejegyző bíróság tekinthető-e csendestársnak? De mégis az 5. § a legérdekesebb: ,Aki nagy nyil­vánosság előtt a) a magyar nemzet b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoport­jai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkal­mas egyéb cselekményt követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. ” Hogy ebben a törvényi textusban is visszaköszön az „egyéb”, az még a legkevesebb. Bonyolultabb viszont a „gyűlölet” fogalmának teljes definiálatlansága. Itt még ENSZ-uta- lások sincsenek. Ez engem a pártállami Btk. „garáz­daság” fogalmára emlékeztet, amely olyan bő értel­mezési lehetőséget adott a hatóságnak, hogy nem volt anyaszülte halandó, akit a garázdaság valamely manifeszt vagy látens minősített esete miatt ne lehe­tett volna a nap bármely szakában „törvényesen” előállítani. Most a gyűlölet lesz ilyen. Azt még csak megértem, hogy az SZDSZ nyomására a koalíció tenni akart valamit a gyűlölet ellen. Ez most divat, de hogy csak erre tellett neki, az már nagy szegény­ségi bizonyítvány. A gyűlölet különben is szubjektív, de mindenképpen mentális kategória és mint ilyen, jogilag - normális törvényi körülmények között - nem szankcionálható. A gyűlöletet megtiltó törvény már csak egy paraszthajszálnyira van a szeretet köte­lezően előírótól. De én ebből sem kérek; mert csak azt vagyok hajlandó szeretni, aki megszeretteti ma­gát tettel, szóval, lélekkel. Aki viszont gyűlölettel visel­tetik irántam, vagy népem iránt, az rászolgált a gyűlölet­re. Az ilyennel szemben a gyűlölet a társadalmilag pozitív reakció. Na meg aztán, ha csak a Teremtőisten képes szétvá­lasztani az ocsút a búzától, ugyan hol van az a bíró, aki egy incidens alkalmával eldönti, hogy ott a sér­tést, a fenyegetést, netán a pofont anonim alanyisá­gában vagy „nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagja­ként” kapta-e az érintett? Ha például - mint e sorok írója tavaly - lakásomban találok egy vadidegen ci­gányt - pardon: romát -, akkor én őt mint tolvajt kezdem el üldözni, vagy mint legnagyobb kisebbsé­günk faji képviselőjét? (Ő mindenesetre ez utóbbit fogja állítani rólam, és nyitott kérdés, hogy a rendőr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom