Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
1996. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 v. DOMOKOS SÁNDOR SCHOENAUER NORBERT, EGY ERDÉLYI MAGYAR SIKER Ha egy magyar származású egyén kézbeveszi a McGill Egyetem Építészeti Tanszéke által kiadott "Arts and Crafts Art Nouveau Dwellings" című könyvet, melynek szerzője Schoenauer Norbert, nem is sejti, hogy milyen értékes dokumentum került a kezébe. Ebben a korban, mikor a nemzetiségi féltékenység minden eszközzel ezerszáz éves magyar múltunk lekicsinyitésére, letagadására és elferdítésére törekszik, milyen nagyszerű fegyvert ad kezünkbe a szerző, akinek könyve tankönyvnek számít és nemzetközi vonalon elismert munka. A könyv bekezdő soraival így hívja fel a szerző az olvasó figyelmét Budapest különleges és egyedülálló szépségeire: "...Later, during my student days in Budapest, I begun to be more critical of the bourgeois Art Nouveau, and even more so of the eclectic architecture of the inner city -1 much preferred the "modem style". But that was more than a half a century ago. Revisiting Budapest several times in recent decades, I have come to appreciate the richness and variety of its street architecture, and since the city center "fortunately" escaped urban renewal interventions - so common elsewhere is the post-war period - most of its street and building look as they did fifty years ego. In spite of decades of neglect and scars dating from World War II and the 1956 uprising Budapest is one of the most authentic 19th century citys of the Western world." Magyarul a szöveg lényege, hogy Budapest a legautentikusabb 19. századbeli városa a nyugati világnak. Ez magában sorok közötti cáfolata annak a híresztelésnek, hogy a magyarok barbár népe nem hozott kultúrát a Duna völgyébe. De minden meglepetés mellett elsősorban az a kérdés ötlik fel az emberben, ki ez a szerző, aki ennyi elismeréssel beszél a magyar fővárosról? Schoenauer Norbert erdélyi származású. Apja szász, anyja magyar. Ma is kitünően beszél magyarul és magyarnak vallja magát. A második világháború az építészeti egyetem több hallgatójával együtt Dániába sodorja. Ott fejezi be az építészeti szakot és dán diplomával és egy dán feleséggel érkezik Kanadába. 1961-ben meghívást kap a McGill School of Architecture fakultásra, mint profesz- szor. Kanada Centennial Project építészeti díjának nyertese. Később a fakultás dékánja lesz. Innen mint Dean Emeritus megy nyugdíjba, de élete célját, az ifjúság tanítását soha sem hagyja abban. A pártállam bukása után több nyári vakációt tervez, melyben diákjait Budapestre viszi és maga mutatja be a főváros egyedülálló szépségeit. Könyve, mely a századforduló építészeti és lakberendezési művészetével foglalkozik, a harmadik fejezetben, Európával kapcsolatban hosszan tárgyalja a magyar építőművészek teljesítményét. Erősen kihangsúlyozza Lechner Ödön magyar motívumokat felhasználó munkásságát. Lechner barátja Zsolnai Vilmos, kinek világhírű kerámia gyára termékeivel járul hozzá a századfordulói magyaros jellegű építőművészet kialakításához. Ismerteti Huszka József ornamentikái kutatásait, aki a székelyek ("...descendants of a Hungarian tribe that lived in relative isolation in the mountainous region of Transylvania.") díszítő motívumai és a Sassanida motívumok között hasonlatosságot vél felfedezni. Toroczkai-Wigand Ede jelszavával Régiben az újat! valóban egy új irányzatot vezet be a nemzet építészetébe. Wigand Endre 1902-ben öt évig tanulmányozza az erdélyi falusi művészetet. Wigand befolyása alatt nő fel Kós Károly és Zrumeczky Dezső, akik túlhaladták mesterük tulipán-dekorációs elemeit és az erdélyi népi elemekből vették motívumaikat. Várostervezési szempontból az akkor épült Wekerle telepet emeli ki, melyben Győri Ottmár 4.100 lakhelyet tervez kertvárosi jelleggel. A kapujáratok itt is az erdélyi székely kapu jellegét viselik. Kiemeli Kós Károlynál a kalotaszegi iparművészet felhasználását, mely egy "...picturesque mountainous area whose Hungarian population not only preserved a rich handicraft tradition, but also sustained ancestral village architecture with early medieval churches still displaying original painted wood-panel ceilings..." — festői hegyes környezetben, melynek magyar lakossága nem csak megőrizte gazdag népművészeti hagyományait, de fenntartotta az ősi falusi építkezést, melynek középkori templomai ma is az eredeti festett fatáblás mennyezettel ékeskednek. Az erdélyi magyar hagyományokat mindenütt kihangsúlyozza. Tudatosan kerüli a provokatív propaganda jelleget és csak tényeket tár az olvasó, főleg a tájékozatlan nyugati olvasó elé. "Károly Kós became a cultural and spiritual leader of Hungarian living in Transylvania and his funeral, like that of Mihály Munkácsy in 1900, was not the obsequies of a dead man. It was to be the celebration of an immortal." Ez a mondat az egész erdélyi szívdobbanásának a kifejezője és egyben a szerző szülőföldjéhez való mély ragaszkodásának is jellemzője. A könyv befejező részében is szó esik a magyar architektúra fejlődéséről, számos fiatal építész névszerint megemlítése mellett Makovecz Imre munkássága kiemelkedő. Említés esik Moholy-Nagy Lászlóról is akinek neve ismeretes az észak-amerikaiak előtt is. Mindent összevetve egy olyan egyetemi tankönyv került az angol nyelvű akadémiai körök kezébe, mely nem a politikusok hangoskodásával, hanem a tudomány száraz adataival mutatja be azt a magyar kultúrát, mely méltó része az európai kultúrának. Illő, hogy minden magyar ismerje Schoenauer Norbert nevét, aki a nemzetközi fórumokon képviseli a magyar építészeti kultúrát. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA
