Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. május fognak bántani. Sikerült is több ízben a nagypalládi fiúnak átadni a krumplipürébe csomagolt fokhagymát. Ő megmenekült. Két év múlva Édesapám is szabadult a KGB fogságából. A foglyok flekktífusz okozta tömeges pusztulását az ott tevékenykedő Gut orvosházaspár rovására írták. A feleség rövidesen külföldre menekült, a férj pedig új keresztény feleségével Munkácson telepedett le. A tömeges pusztulás miatt a lágert 45. április elején megszüntették, az életben maradt, járóképes foglyokat Szombor felé hajtották. Osztálytársaim, ismerőseink gyászoltak. Szívfáj- dító, félelmes gyász volt, hogy nem tudták halottaik sírhelyét. Nem volt szabad megközelíteni a tömegsírokat. Egyedül Mogyorossy néni, minden veszélyt vállalva egy kis keresztet és virágot vitt ki a Galambos felé vezető, útszéli tömegsírhoz, 19 éves fia vélt sírjához. Ő volt akkor Szolyva Anyahőse. A félelem még uralkodott, amikor egy reggelen rendőrök állítottak be, hogy a láger takarításához elvigyenek. Édesanyám sírva ajánlotta, hogy inkább őt vigyék, gyenge vagyok, de a milicisták hajthatatlanok voltak. Hideg volt a tavasz, amikor a zsiroskenyérrel a zsebemben, copfos cingárságommal szedtem a lábaimat, magyarságomba megalázva a két civilruhás de tányérsapkás, septiben szervezett milicista között. Szívverésem, félelmem alábbhagyott, amikor a több mint 20 magyar lány között ott találtam a nálam 2 évvel idősebb unokatestvéremet. Amit ott láttunk, az borzalmas látvány volt! A foglyok az istállók padozatán feküdtek egymás hegyén-hátán, egészségesek és betegek. A falakon - táptalaj híján - zabszemnagyságú tetvek és poloskák mászkáltak millióan. A hajdan ragyogó istállók alja fekáliáktól lucskos szalmával, rongyokkal volt tele. Amíg vesszőseprőt, vizet, lapátot hoznak, javasoltam unokatestvéremnek, bújjunk el egy épület napos oldalán és együk meg uzsonnánkat. Elbujásunkat észrevette egy fegyveres őr, utánunk jött, mi pánikba esve egyből feléje nyújtottuk a kenyeret, amit szótlanul zsebrevágott, minket pedig egy a drótkerítésen széthúzott réshez vezetett, hogy meneküljünk. Bokros volt a kaszárnya és a vasút közötti út, ami csak a gyár területéhez vezetett, ezen szaladtunk eszeveszetten egy ismerősünkhöz, aki az est beálltakor a gyáron keresztül elkísért síró, kétségbeesett szüléinkhez. Őszig, az oktatás megindulásáig rejtőztünk, éheztünk apai kereset nélkül. Iskolánkban - a még katonaruhás igazgató emberséggel rehabilitált, nála nem a nemzetiség dominált, hanem a tehetség, így félévkor, engem, a magyar lányt, egy osztállyal feljebb sorolt. Lassan oldódtak félelmeink, de a szomorú emlékek örökre megmaradtak. Szakonyi Dezső Elemérné Előfizetőink figyelmébe: A címzésnél feltüntetjük, mikor jár le az előfizetés. Piros tintával aláhúzzuk a dátumot, jelezve, hogy a megújítás esedékessé vált. Ezzel időt, fáradságot és ami szintén fontos, anyagiakat (boríték, nyomtatványok, bélyegek árai) takarítunk meg. Kérjük szíves együttműködésüket. Lech Walesa pályafutásának újabb állomásához érkezett: a hajdani gdanski villanyszerelő, aki a pártállami időkben megalakította a Szolidaritás-szakszervezetet és akit a forradalmi mozgalom vezetőjeként 15 évvel ezelőtt nemzeti hősként ünnepelt az ország, majd a választók a köztársasági elnöki székbe emeltek, csalódott, megkeseredett emberként visszatért régi munkájához és újra villanyszerelőként dolgozik a gdanski hajógyárban. Mint ismeretes, Walesa a tavaly novemberi választáson kibukott az elnökségből és mivel a lengyel törvények szerint a köztársasági elnöknek nem jár nyugdíj, kénytelen volt kenyérkereső foglalkozás után nézni. Visszaköltözött hát Varsóból a tengerparti kikötővárosba, ahol valamikor népszerűsége csúcsán állt. Amikor első munkanapján, kevéssel 6 óra után megérkezett a gyár bejáratához, csak az különböztette meg a többi melóstól, hogy a parkolóhelyen az elnökségből átmentett fekete Mercedesből szállt ki. A kapu előtt riporterek hada várta és kattogtak a fényképezőgépek. A munkához öltözött Walesa nem adott nyilakozatot, hanem - mint a gyár 61878 számú dolgozója - beütötte az órába a bélyegzőkártyáját és eltűnt a kapuban. (A még mindig állami tulajdonban lévő gyáróriás egyébként súlyos gondokkal küzd, nem kap elég megrendelést s évek óta veszteségesen termel.) Walesa forradalmárként csodálatraméltó módon viselkedett, de későbbi politikai szereplése már távolról sem volt ilyen sikeres: az évek folyamán népszerűsége megkopott. De mostani lépése, hogy volt bátorsága visszatérni a fizikai munkához, kétségkívül tiszteletet ébreszt iránta. * AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A mindenki által csak "Lei Gőncz"-nek emlegetett kisebbségvédelmi törvényt. A Btk. 156. paragrafusa helyébe lépő rendelkezés öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt. aki más embert valamely nemzeti, etnikai vagy vallási csoporthoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít, megfélemlít. A büntetés nyolc évig terjedő börtön, ha a bűncselekményt jelentős érdeksérelmet okozva, csoportosan követik el. Ennek az új jogszabálynak az értelmében "az egyesülési joggal él vissza az a személy, alá olyan társadalmi szervezetet, egyesületet vezet vagy szervez, amelynek célja — ennek a "bűncselekménynek" — az elkövetése. Három évig terjedő börtönnel rendeli büntetni a Lex Göncz, ha valaki valamely nemzeti, faji. vallási csoport, avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el. Az ilyen "bűncselekmények" felderítésébe a titkosszolgálatok is bekapcsolódhatnak. A NEMZETI ÉRZELMŰ MAGYAROKAT bármikor elítél hetővé tevő. és ma már egyszerűen csak 'fajvédő'' törvénynek nevezett Lex Gönczőt a kormánykoalíció pártjai egységesen megszavazták. Ellene szavazott hét kisgazdapárti képviselő és az MDF-ből Dobos Krisztina. Tartózkodott a szavazástól a KDNP. az FKGP többi képviselője, az MDF és az újdonsült és többnyire "faji" alapokon álló MNDP. Vajon miért nem mertek vagy akartak nemet mondani?
