Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 I __i-------1 HÉTRŐL-HÉTRE, LAPRÓL LAPRA — POLITIKAI HETILAPOK BUDAPESTEN — írásunkat a Bécsi Napló 1995/6 számában megjelent cikkünk folytatásának tekintjük („Sajtó és politika Budapesten). Ezért sem mehetünk el szó nélkül a közben eltelt 4 hónap eseményei mellett. Akkori cikkünk egyik végkövetkeztetése az ellenzéki sajtóval kapcsolatos aggodalom volt. Magunk sem gondoltuk volna azonban, hogy a baj — a nemzeti-konzervatív napisajtó összeomlása — ilyen hamar bekövetkezik. Elkelt közben a Magyar Nemzet, de enyhén szólva ellentmondásos körülmények között. A kormányhoz közel álló Postabank érdekeltségébe került. Ezzel a változattal már korábban is számolni lehetett, hiszen ne feledkezzünk meg az Új Magyarország hasonló irányultságú tulajdonosáról, a Kordaxról. Addig azonban, amíg a Kordax érzékelhetően sohasem jelezte, hogy bele kívánna szólni az újság szerkesztésébe, addig a Magyar Nemzet új tulajdonosai meglehetős nyíltsággal léptek fel, amikor csupa liberális, baloldali személyiségből és konkurens, kormányközeli kiadványok főszerkesztőiből állították össze a lapot irányító Scriptum vállalat igazgatótanácsát. A hír hatalmas ellenszenvet váltott ki a közvéleményben. Még baloldali körűk is tiltakoztak, ezért rövid idő alatt visszakoztak a tulajdonosok, és a Magyar Nemzet szakmai irányítását egy tekintélyes nemzeti-konzervatív személyiségeket is magában foglaló szerkesztőbizottságra bízták. Ennek ellenére megrendült a munkatársak és az olvasók bizalma a lapban. Az eladása körüli áldatlan helyzetben, amikor a szerkesztőség egyre óvatosabban lavírozott, Debreczeni József, korábbi MDF-képviselő, akit Csurka Istvánnal együtt, mintegy egyensúlyt keresve zártak ki annakidején a pártból, felmondta szerződését. 1995 végén derült fény a Kordax sokmilliárdos adótartozására. A jó megfigyelők rögtön az Új Magyarország ellehetetlenülésére gondoltak, s igazuk lett. A milliárdokhoz képest persze elhanyagolható az újság mintegy 100 milliós tartozása a nyomdának, de máris szó van megszüntetéséről. Március elején még nem volt megoldás. Könnyen előfordulhat, hogy az egyetlen még megjelenő rendszerváltozás után alapított napilap is eltűnik a színről. A szerkesztőség vezetői végki elkeseredésükben még Horn Gyulánál is próbálkoztak a lap megmentése érdekében, de a miniszterelnök világosan megmondta, hogy nem segít, mert a piaci viszonyok határozzák meg a piacgazdaság útjára tért országban a lapok jövőjét. Szó ami szó, elég a kormányfőnek a nemzeti értéknek elismert Magyar Nemzet fenntartásáról gondoskodni, nem hiányzik majd neki a kemény ellenzéki hangot megütő, Antall József állal alapított fórum, ha megszűnik. Hogy milyen álságos a piacgazdaságra való hivatkozás, azt a fővárosban megjelenő „Budapest Sun” is megírta, hiszen köztudott, hogy a lapok fennmaradását nem a vásárlók aktivitása, hanem a nagyon is tendenciózusan funkcionáló reklámtevékenység biztosítja. A politikai hetilapoknál is a napilapokhoz hasonló helyzet alakult ki Magyarországon. Szocialista-liberális erőfölény, mind a példányszámok, mind a lapkiállítás és a szerkesztés színvonala tekintetében. A fenti tendenciához hasonló, további baloldali térnyerés történt ősszel, amikor a Magyarország című hetilap cserélt gazdát. A Kádár-rendszer jellegzetes orgánuma 1990 után jobb-közép irányzatot vett fel. Szerkesztői nívós, talán kissé túlzottan is ezoterikus lapot fejlesztettek ki, amelyik a híranyagon és az elemzésen kívül a szép magyar stílusra is nagy hangsúlyt fektetett. Az általános lapsorvadási tendencia és a konkurencia bulváreszközöket sem megvető versenye következtében azonban nem tudott igazán sikeres lenni;' korábbi példányszáma alaposan megcsappant. A nagy idegenforgalmi vállalat, az IBUSZ tette rá a kezét a lapra, s rövid idő alatt eltávolította Speidl Zoltánékat a lap éléről, s nyílt baloldali fordulatot hajtott végre a lap vezetésében. Sajátos, nyugaton sem ismeretlen nosztalgia-megoldáshoz folyamodtak a lap arculatának megtervezői: visszakerült a lapra a közben kékre szelídült régi vörös fejléc. Szándékosan visszatértek a hatvanas és hetvenes évek egyszerű lapszerkesztéséhez, s olcsó papírjához, hogy jutányosán adhassák árujukat, s újra megnyerhessék azt az azóta természetesen alaposan megöregedett olvasói kört, amelyik annakidején tömegesen olvasta a Magyarországot, s a sajtószabadság felülmúlhatatlan bajnokainak tartotta Hajdú Jánost, Pál fi Józsefet és a többieket. A lap mégsem annyira a szocialistákhoz, hanem inkább a libcrál-radikális körökhöz, került közel, amit az is jelez, hogy az elemző kommentárokat Kéri László írja vagy szerkeszti. A liberális sajtó erőssége a 168 óra, amely évekig a népszerű, hasonló című rádióadás szerkesztett változata volt. Mai tulajdonosai ügyesen kiprivatizálták a lapot az állami Rádió kezéből, s manapság már teljesen eredeti, képes politikai magazin. Kétségtelenül érdekfeszílő, szellemes orgánum, amely az elmúlt évben korábbi kizárólagosan politikai jellegén némiképp igazítva, versenybe szállt a köny- nyebb témák iránt érdeklődő olvasók megnyeréséért ls. Riportjai és interjúi profi módon kév.üinck. I ízt az is mulatja, hogy némi teret adnak az. ellenzéki vínpad vcrcplőinck Ls, de szinte csak azért, hogy aztán dühös és v.élsőségcs kommentárjaikkal elverhessék rajtuk a port. Bölcs István főverkcszlő sok fiatal újságírót is foglalkoztat. így gondoskodván a liberális-radikális tollforgatók utánpótlásáról. A bizalmat kapott fiatalok aztán igyekeznek eleget tenni a várakozásnak, s tüzelnek szakadatlanul az általuk nem sokra becsült konzervatív-nemzeti értékekre. A 168 óránál is harciasabb a Magyar narancs. Ez a lap kezdetben a FIDESZ újságja volt, de ebben a minőségében nem vitte sokra. A második szabad válavtások felé közeledve került új tulajdonosok kezébe. A kissé naiv magyar közönség egy darabig azt hitte, hogy még mindig a fiatal demokraták közlönyét olvassa, pedig már régen nem volt arról szó, amikor 1993-ban a két liberális párt csatájában egyértelműen az SZDSZ oldalára állt, s nem győzte becsmérelni Orbán Viktort és társait. Keresetten a magyar ifjúság lapja kíván lenni ez az újság mindazonáltal. Harsányan fogalmaznak, nem vetik meg a rockzenei és a pornó-témákat sem. Sajnos, szerzőik nyelvezete is hasonul időnként ezekhez. Korábban a legismertebb, idősebb liberális gondolkodók (Eörsi István, Konrád György, Tamás Gáspár Miklós) is szívesen szerepeltek hasábjain, de mintha az utóbbi időben el ment volna a kedvük ettől. Talán azért, mert egytküket-másikukat nem kímélték feltűnési viszketegségben ven védő fiatalabb kollégáik? Nem tudhatjuk. Bár a Beszélő megszűnése óta egyeduralkodóvá váltak célzott közönségük körében, nem mehet nekik sem igazán jól, híven silány papírra nyomott oldalaik terjedelmét nemrégen csökkenteni kényszerültek. Apropó, Beszélő! A demokratikus ellenzék legendás szamizdatjaiból kinőtt hetilap eltűnt tavaly a piacról. A nyíltan SZDSZ-es újság verkev.lői végig a korábbi illegális mozgalom ún. kemény magjából kerültek ki. Szilárdnak bizonyultak elveikben és erkölcseikben nemcsak a rendszerváltozás, hanem az 1994-es újabb „kis átalakulás” után is. Bár pártjukban, akár a tagságot, akár a vezetőséget nézzük, erős többségben voltak a szocialistákkal szövetkezni szándékozók, a Bevélő sokat tapavtalt gárdája következetesen felhívta olvasói figyelmét a megkötött frigy ellentmondásaira. És ez lett a vevtük, finanszírozásukat a hatalomra jutottak, pontosabban az oda visszakerültek, nem vállalták ezek után. Rokonszenves és a politikai krédó mellett a színvonalból sem engedő, tipikus értelmiségi lap szűnt meg ezzel, amelyet a másik oldal igényesebb olvasói is szívesen lapozgattak. Néhány évi útkeresés, pangás és anyagi nehézségek után megújulni látvik az Élet és Irodalom, bár nem biztos, hogy az olvasóközönséget adó fiatal értelmiségiek, közalkalmazottak, tanítók-tanárok továbbra is meg tudják majd fizetni immár 98 Ft-os vételi árát. Az 1957-ben Kádárék segítségére siető Bölöni György által gründolt lapnak a forradalom előkészítésében kompromittálódott Irodalmi Újságot kellett eleinte pótolnia. Évtizedekig az egyetlen irodalmi-közéleti lap, amelyik sokáig az íróvövet- ség hivatalos orgánuma. Jellegzetes kísérlet volt engedélyezése és fenntartása a húzd meg, ercvd meg politikának Publicisztikája, vita-sorozatai segítették levezetni a társadalom intellektuális rétegeiben felhalmozódó indulatokat. A rendszerváltozás körül vinte teljesen eltűnt lapjairól az irodalom. Most nagy erőfevítéseket tev a megfiatalodott ver- kevtőség a máshol is igencsak megcsappant vép- irodalmi érdeklődés felkeltésére. Az elmúlt hónapokban energikus hölgyek kerültek a verkevtő- ségbe (Tamói Gizella, Mihancsik Zsófia), akik terjedelmes interjúkban fognak vallatóra egy-egy neves közéleti vemélyiséget, vagy ismert vakembert a napirenden lévő társadalmi kérdésekről. A magyar sajtópaletta jellemzője történelmileg a tárgyilagos, szakszerű politikai újságírás hiánya. A vocialista érában, bár a hangütés időnként megpróbált valami ilyesmit imitálni, ennek pótlására természetesen nem kerülhetett sor. Aztán a közgazdasági gondolkodás tcrjedásével párhuzamosan igény támadt egy nagyobb példányvámú hetilapra, így keletkezett a Heti Világgazdaság (IIVG), amelyik ügyes verkev.lői vezérletével, főleg Vince Mátyásnak köszönhetően, az. objektivitásnak egyre kedvezőbb légkörben — a nyolcvanas évek derekán — modern, nyugati mintájú orgánummá vált. Nem tisztelvén mások köreit, munkatársai túlléptek eredeti célkitűzéseiken, s egyre több politikai, kulturális témájú írást közöllek. Sohasem csapták azonban be első olvasóikat, mert gazdasági profiljukat nem hagyták cl. Tudván-ludva igényeiket nem fukarktxltak, s nem fukarkodnak ma sem a nemzetközi üsvehasonlításra Ls alkalmat adó sla- tivtikák, vámsorok közlésétől. A drága, fényes papír alkalmas világszínvonalú hirdetések közlésére Ls, így lassan a hirdetési piac jelentős révét is meg- verezték. A távolságtartásra való törekvés miatt csak kevés cikkük jelenik meg névvel, ezzel is bizo-
