Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. október drő várával kapcsolatos helytörténeti anyag, valamint a kékfestő-műhely felszerelési tárgyai tekinthetők meg. Szendrő vára, részben ó-olasz, részben újolasz rendszerű bástyákkal (1670) FELSŐDOBSZAI FÖLDVÁR Története: A Hernádra néző domboldalon - egészen a peremig - helyezkedik el az egykori erődítmény, amely már a kőkorban, majd később a bronzkorban is nagy kiterjedésű lakótelep volt. Napjainkig Vár-dombnak hívják. Hatalmas kiterjedésű teraszai tisztán kivehetők ma is. A földsáncban elhelyezkedő egykori várkapuk, bejáratok is felismerhetők. Több alkalommal folyt itt régészeti feltárás. Ezek nagyszámú csiszolt és faragott kő- és csonteszközöket hoztak felszínre. 2,6 m mélységből, egy megszenesedett buza- rétegből közönséges és ősbuzát, árpát, lencsét és őrlőköveket tártak fel. A bronzkorból pedig egy egész öntőműhely maradványait ásták ki sok használati tárggyal. A leletanyag egy része Abaújdevecserbe, a Csoma-féle gyűjteménybe, másik része pedig Kassára, a múzeumba került. AB AÚ J-VÁR Története: Abaújvár község északnyugati felében, az Eperjes- Tokaji-hegység előtt húzódó dombhát Hernád partjához meredeken leeső teraszon állt egykor Újvár vára. Ebből ma már semmi sem látható, a hely is csak feltételezett, amelyre a terepalakulásból következtethetünk. A Hernád keleti oldalán végig húzódó dombsor Hernád-völgy felé néző peremén a földvárak sora láncolódik egymásba, Megyaszótól kiindúlva Felsődobszán, Perén, Hernádbüdön, Gibárton keresztül úgy, hogy Abaújvár után a láncsor már Szlovákia területén folytatódik. A honfoglalás utáni kővár egy hajdani pre- hisztorikus földvár területén épült valahol, amit ásatása, régészeti feltárása nélkül ma még teljes biztonsággal nem tudunk megállapítani, mivel falmaradványait a lakosság évszázadokon keresztül úgy elhordta, hogy azok csak a gyepszint alatt találhatók meg. így Abaújvár történetét ez idő szerint kizárólag csak az oklevéltári adatokból ismerjük. A vár története a magyar államalapítás korába nyúlik vissza: az Árpád-kori várispánság székhelye Abaúj vármegye névadó települése és vára. Győrffy György kutatásai szerint a várat - állítólag 1041-44 között - Aba Sámuel király építtette. Túróczy szerint a vár már a honfoglalás előtt is állt, de akkor itt egy prehisztorikus földvár volt. Az Újvár nevet a Szína községtől keletre fekvő Óvártól való megkülönböztetés miatt kaphatta. Annyi bizonyos, hogy a XI. században jelentős erődítmény állt itt. Hatalmas sáncokkal és mély árkokkal biztosította az észak felé vezető fő útvonalat, 1046-ban ezen az úton tértek haza a kievi fejedelemségből a korábban elmenekült, Endre, László és Levente Árpád-házi hercegek, és itt pihentek meg. Az orosz katonai segítséggel érkező hercegek elé ide vonultak Vatha vezérlete alatt a lázadó pogány magyarok, akik Endrét itt királyuknak ismerték el. Álmos herceg 1106-ban, bátyja, Kálmán király ellen támadva betört az országba, és lengyel segítséggel elfoglalta Felső-Magyarország kulcsát, Abaújvár várát. A király hosszas ostrommal sem tudta visszafoglalni a várat. Álmos herceg önként adta fel. Mindez azt bizonyítja, hogy komoly erősség lehetett. 1205-35 között a váradi regestrum királyi várként említi. 15 község tartozott hozzá. 1217-ben királynői uradalom. A tatárok nem tudták elfoglalni. IV. Béla 1251-ben megerősítette az őrséget. Jelentősége azonban ezután állandóan csökkent. Ez összefügg azzal is, hogy mint a várispánság székhelye gazdaságilag egyre gyengült, már IV. Béla a környéken több falut német telepesekkel népesített be, utódai pedig, V. István és IV. László még újabb helységeket vettek ki a várispánság fennhatósága alól. Ekkor Abaújvár helyett Vizsoly lett a királynői uradalom székhelye, és a várispánsági központ. IV. László ugyan a várnép egyrészét még nemesi rangra emelte, amikor azok Győr alatt vitézül harcoltak mellette. Utolsó várnagya 1332 táján - akiről még tudunk - Drugeth Vilmos udvarbíró. Őt az 1355-ben keltezett oklevelek említik. Abaújvár község északi oldalában, a településre vezető műúttal szemközt áll a középkori eredetű, mai református templom. Nyolcszögletes tornya, hatalmas tám- pilléres hajója már messziről magára vonja a figyelmet. Körülötte erődfal maradványait láthatjuk. Plébániáját okleveles emlékeink 1332-ben említették, de feltételezhetően korábbi eredetű. A mai műemléki templom valószínűleg a XIV. században épülhetett, amikor Abaújvár birtokosai a Perényiek voltak, akiknek a király 1399-ben megengedte, hogy Újvárt erősséggé építsék. Az ekkor meginduló nagy építkezésből maradhatott ránk a mai templom. A nyolcszög három oldalával záró szentélyén még egy eredeti csúcsíves ablak, tornya alatt félköríves gótikus kapu, két boltszakaszos szentélyében csillagos zárókövek, déli falán csúcsíves szentszégfülke látható. A szentély északi falán XIV. századi freskótöredék, a diadalív bélletén ugyancsak egy freskó, vonalakkal festett mellkép található. Valószínűleg Szent Lászlót ábrázolja. A templom kegytárgyai között egy szép gótikus kehely is fellelhető.
