Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-04-01 / 4. szám

1995. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 V. DOMOKOS SÁNDOR: AZ 1994/95-ÖS MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAIM III. rész 1944. decembere nagyon emlékezetes marad a ma­gyar főváros történetében. Ekkor vette kezdetét a mene­kültektől felduzzadt Budapest lassú körülkerítése, mely mint fojtogató hurok végül karácsony napján teljesen szorosra zárult a magyar főváros körül. A Hadtörténelmi Múzeum vezetősége erre a világviszonylatban is fontos és a második világháború befejezését befolyásoló eseménnyel kapcsolatban egy három napos megemlékezést tartott. Ha nem tévedek, az összejövetel 1994. december 11-13 között volt. A rendezvényhez a fent nevezett intézet rendelkezésre bocsátotta a szükséges helyiségeket. Az volt az eredetisége ennek a megemlékezésnek, hogy az ostromban résztvevő nemzetek alakulatainak képviselői is jelen voltak, hogy előadásaikkal gazdagítsák a műsort. Én is, mint az ostrom egyik túlélője, meghívót kaptam az előadás sorozat meg­hallgatására. A meghívón fel volt tüntetve, hogy lehetőség nyílik esetleges hozzászólásokra is. Természetesen elfogad­tam a meghívást, hiszen így alkalmam nyílt olyan informá­ciókat szerezni, amire másképpen nem lett volna lehe­tőségem. A háromnapos műsort teljességében ismertetni le­hetetlen. Csak a leglényegesebb pontokat szeretném kie­melni. Talán a legőszintébb az osztrák előadó volt, aki dol­gozatának azt a címet választotta, hogy "Budapest feláldo­zása Bécs megmentéséért". Volt bátorsága nyíltan kijelen­teni, hogy Budapest ostroma nemcsak Bécset mentette meg, de biztosította a nyugati hatalmaknak azt az előretöréshez szükséges időt, mely megakadályozta azt, hogy a Szovjet nem a Rajnánál engedte le a Vasfüggönyt. Erősen megkérdőjelezték az ostrom magyar résztvevői a román hadsereg harcait ismertető felolvasást. Bár a téma kényes volt és a hozzászólások a román csapatoknak az előadó által kissé eltúlzott hősi magatartását kétkedve fo­gadták, de a magyar úri gondolkozás soha sem lépte túl az európai jólneveltség határát. Ezt örömmel tapasztaltam. Érdekes volt hallgatni az Antall-kormány Egyesült Államok-beli nagykövetének fiát, ifj. Zwack Pétert, aki az USA hadsereg őrnagya. Ő angol nyelven tartotta előadását, melynek címe "The Battle for Hungary in WWII; The Ang­lo-American view". Mivel értek angolul, így egyenesben és nem tolmács segítségével követtem az előadást. Ez sajnos a megszokott újságírói zsargonban tálalta a kérdéseket. Mi­kor az előadásnak vége lett, hozzáléptem, bemutatkoztam és kértem, hogy szenteljen tíz percet a meghallgatásomra. Mikor látta, hogy jól beszélek angolul és a budai ost­romnak egyik résztvevője vagyok, szívesen állt ren­delkezésemre. Az első kérdésem az volt, hogy olvasta-e John Flournoy Montgomery könyvét, melynek cime "Hun­gary the Unwilling Satellite"? Bevallotta, hogy még csak nem is hallott róla. Erre felvilágosítottam, hogy a szerző egy amerikai diplomata, aki Roosevelt elnök különleges megfigyelőjeként tartózkodott Magyarországon a Horthy időkben. A könyv az ő tapasztalatait tartalmazza. Ezen nagyon elcsodálkozott. Mikor még egy jópár adattal meg­világítottam egyoldalú tájékozottságát, arra kért, átadva nekem a dolgozata teljes szövegét és lakcímét, hogy tanul­mányozzam azt át és írjam meg a véleményemet a szük­séges kiegészítésekkel. Ezen beszámolóm befejezése után ezt tartottam legsügősebb feladatomnak. Fel kell kutatnom minden angol-amerikai forrást, hogy az egyoldalú képet Hazánkról az ellenkező oldalról is megvilágosítsam. Csak a nyugati érvek meggyőzők. A mi érveinket ugyanis elfogult­nak ítélik. Nagyon érdekesnek találom ezt a feladatot és kérem mindazok segítségét, akik angol-amerikai forrásból származó adattal tudnak segíteni. Bizonyítanunk kell Hazánk nehéz geopolitikai helyzetét a második világ­háború alatt. Minden segítséget köszönettel fogadok. A kérésem az, hogy a felkínált anyagot a forrás megjelölésével minél előbb juttassák el hozzám. Szeretném válaszomat minél előbb eljuttatni Zwack őrnagy úrhoz. (Címem: v. Sándor Domokos, 29A - 380 Assiniboine Ave., Winnipeg, MB R3C0Y1 Canada.) A legnagyobb vihart az a tanulmány kavarta fel, mely az "Önkéntes Budai Ezred" és a szovjet csapatok együttes harcait dicsőítette. A hallgatóságot erről nem le­hetett meggyőzni. Bár volt annyi józanság, hogy nem von­ták kétségbe, hogy a dolgozat szerzője mint tiszt, meg­győződésből állt a Szovjet oldalra, de a legénység zömét azon választás elé állították, hogy vagy harcolnak a néme­tek ellen, vagy mennek Szibériába. Tanúk szólaltak fel, akik az önkéntességet erősen cáfolták. A rendezőségnek minden diplomáciai érzékét latba kellett vetnie, hogy ezen a pon­ton hajótörést ne szenvedjen a rendezvény. Végül azért sikerült a kedélyeket lecsillapítani és minden zavar nélkül fejeződött be a megemlékezés Buda ostromának ötvenéves évfordulója alkalmából. Az emlékek engem is felkavartak. Bennem is fel­elevenedtek azoknak a napoknak reménytelen percei, mi­kor a nyugat felől felhangzó ágyútűz volt a reménység ha­rangja. Nyakamba vettem a Bem József utca, Fő utca, Ka­pás utca és a Ganz kerékgyár által határolt területet. Az ostrom alatt ebben a térségben láttuk el négy emberemmel a lakosság védelmét, élelmezését, egészségügyi ellátását, a beomló épületek romjai alól való mentést, a halottak temetését, az egyetlen orvos kíséretét, a vízhordás bizto­sítását a Török fürdőből és a sebesülteknek az óvóhelyre való lehurcolását. Közben összecsaptunk orosz felde­rítőkkel, német fosztogatókkal és nyilas terroristákkal is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom