Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 9 a megtanulandó főneveket, holott, aki a német szó névelőjét nem tudja, semmit nem tud. Hihetetlen? Az! És a mindennapi kenyér...! Hosszas sorban állás után méregdrágán megvesszük, azután gyakran ki kell dobni. Ahogy fölvágtuk, látjuk, hogy a belseje: csiriz. Katonákkal süttetik, a kenyérgyárakba sem kapnak képzett munkaerőt. És vigyázni kell, nehogy patkányrágtát vegyünk, bár ha kifogy (szűkén van), az emberek ezeket is megvásárolják. A megdézsmált részt vastagon kivágják - enni kell valamit! Különben, áttérve már városaink, így Ungvár külsejére, ezek a rágcsálók az utcákon is ott grasszálnak, sok a kóbor kutya is (sintér? ugyan, kérem!), a járdák mentén szemétkupacok hevernek szanaszét, kátyú kátyút ér: ahol egyszer beszakadt az úttest, oda többé senki egy lapát kavicsot be nem szór... Nagy gondunk az anyaországgal való kapcsolattartás ellehetetlenülése is az egyszerű ember számára: egy Budapestre szóló menettérti jegy ára félévi mérnöki fizetésnek felel meg, és dollárban egyenlítendő ki, ez meg hivatalosan be sem szerezhető, a feketepiacon kell rá szert tenni. Igen sokba kerül az útlevél is. Azt hiszem, fölösleges tovább szaporítani a szót, helyzetünk az elmondottakból is világossá válik. Megtörténhetik, hogy az anyaországi olvasó, e soraimon átfutva, arra gondol: hát igen, de nálunk sem fenékig tejfel... - és sorolgatni kezdi az ottani bajokat. És bár, amit fölemlít, mind valós gond, mégis, higgye el nekem: ami ma Magyarországon van, az maga az Eldorádó a mi állapotunkhoz képest. Mi pedig így megyünk - állítólag Európa felé. BÁLLÁ LÁSZI^Ó /Magyarok Világlapja/ Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége 1994. november 25-én Clevelandben közgyűlést tartott, amelyen több fontos kérdés került megvitatásra. A közgyűlés megejtette az esedékes tisztikar választást is, majd konstruktív zárónyilatkozatot adott ki. Anyagtorlódás miatt nem áll módunkban a fentiekről bővebb ismertetést közölni, de a következő számunkban pótolni fogjuk a mulasztást. * A három országos magyar szervezet megbízottai (AMSZ, AMOSZ, MAOSZ) megbeszélést tartottak Clevelandben, ahol közös nyilatkozatott adtak ki, melyben kifejezték egyesülési szándékukat. TANÉVNYITÓ A KASTLI EURÓPAI MAGYAR GIMNÁZIUMBAN 1994-95-ös tanévet hagyományunk szerint Veni Sanctével csengettük be a vártemplomban 270 diák, a tanári és nevelői kar, valamint számos szülő részvételével. Diákjaink újból több országból jelentkeztek, megőrizvén az iskolánkra jellemző heterogén összetételt. Újdonságnak számít, hogy az idén először indult szervezetten az informatika tanítása, melyre tanulóink nagy számban jelentkeztek. A nyolcadik osztály kivételével szeptembertől minden évfolyam "európai osztálynak" számít, s a teljességet a jövő tanévben fogják elérni. így szinte mindenhol bővített tantervei dolgozunk, ami diákokkal, tanárokkal szemben is nagyobb követelményeket támaszt. S ha már a teljesítménynél tartok, akkor szeretném megemlíteni, hogy az elmúlt tanév érettségizői iskolai tanulmányukat 2,68-as érettségi átlag eredménnyel zárták le, ami a bajorországi privát iskolák között a legjobb. Értesüléseink szerint végzős diákjaink kb. 80 százaléka nyert felvételt magyar és nyugateurópai egyetemeken. Mint ismeretes, néhány év óta Németországban vita tárgya a gimnáziumok feladata és az iskolai évek időtartama. Egyre inkább kikristályosodik az a nézet, hogy az általános műveltségen kívül a személyiség fejlesztése is feladata a gimnáziumnak, ami főleg a leendő egyetemisták fellépését (viselkedését), önálló szervezésre és műveletek elvégzésére való képességüket, munkabírásukat foglalja magában. Számunkra ez nem újdonság, de megerősít minket abban a törekvésünkben, hogy diákjaink már itt iskolájukban és második otthonukban tanulják meg az érettség eme oldalát is. Éppen ezért igyekszünk tanulóinkat rávenni az iskolai és internátusi rendszabályban is meglévő aktív diákszerepre, nevezetesen arra, hogy éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeknek a keretein belül megtanulhatják és gyakorolhatják életük önálló megszervezését, kívánságuk tárgyilagos megfogalmazását és diáktanácsuk működtetését. Ehhez próbálunk ebben az új tanévben hasznos tanáccsal hozzájárulni. Szalay András - igazgató * Az amerikai sajtóban ritkán olvasható lelkes méltató sorokat találtunk néhány héttel ezelőtt a West Virginia állam Martinsburg városában megjelenő THE JOURNAL című lap hasábjain. Az újság zenekritikusa a nagy ígéretet jelentő fiatal magyar tehetség, Marczi Zoltán zongoraművész egyik legutóbbi West Chester-i (Ohio) hangversenyéről számol be a legnagyobb elismerés hangján. Dicséri a magyar virtuóz sokoldalúságát, bámulatos improvizáló képességét, amivel Lisztet, Brahmsot s végül saját szerzeményeit játszotta. Az újságcikkből megtudja az olvasó, hogy Marczi Zoltán 1991-ben mutatkozott be nagy közönség előtt a Carnegie Hallban és jelenleg Cincinnatiban él, ahol zongora és orgona szakon zeneakadémiai tanulmányait végzi s doktorálni készül. Hogy Marczi Zoltán milyen kiváló pianista, azt a clevelandi Magyar Találkozók résztvevői is tanúsíthatják, mert a művész idén már harmadszor szerepelt a clevelandi közönség előtt és ismételten frenetikus sikert aratott. Az egész magyarságnak össze kellene fogni, hogy a pályakezdés nehézségein (amibe a végleges amerikai letelepedés elintézése is beletartozik) átsegítse Marczi Zoltánt, akire mindannyian büszkék lehetünk. A fiatal zongorművész nagy jövő előtt áll és még sok dicsőséget fog hozni a magyar névnek.
