Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. január vonulunk a baldachin után augusztus 20-án, énekelve, hogy "Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga", mert akkor ez a csillag nem a felemelkedés, hanem a leáldozás útján fog menni. Mégis van egyetlen halvány reménysugár, amit Végvári fogalmazott meg egyik verse első négy sorában: "Fájdalmam kiáltó szavát az éjnek adom át, a hangtalannak: ország, nemzet, nincs már, de magyarok még vannak." Dr. Hasznos Miklós szavait hosszú tapssal jutalmazta az Újságírószövetség gyűlésének népes közönsége és kérdések, hozzászólások révén fejezte ki egyetértését a szónok által mondottakkal. Ezt követően még többen felszólaltak — Morvái Ferenc képviselő, Király B. Izabella volt képviselőnő, Kunszabó Ferenc, a Hunnia főszerkesztője, Molnár Viktor, az Új Világ főszerkesztője, dr. Forray Pál, a Heti Új Magyarország főszerkesztője és mások akik mind alátámasztották a Hasznos Miklós által mondottakat. Ezek a felszólalások üzenetek voltak otthonról és különösen drámai volt az az üzenet, amit Forray Pál tolmácsolt. * A Szabad Magyar Újságírószövetség clevelandi ülésén mások mellett szót kért Dr. Forray Pál is, akinek szerkesztésében hetente jelenik meg Los Angeles városában a hazai ÚJ MAGYARORSZÁG című napilap amerikai kiadása, a HETI ÚJ MAGYARORSZÁG. Forray Pál nemrég járt otthon és üzenetet hozott a sajtó itteni munkásainak és az egész magyar emigrációnak Fábián Lászlótól, az ÚJ MAGYARORSZÁG főszerkesztőjétől, aki a hitelesség kedvéért magnószalagra olvasta mondanivalóját, szavai tehát "eredetiben" hangzottak el az ülésen. Drámai üzenet, amit nem lehet megrendülés nélkül hallgatni: "Ebben az országban a kommunisták visszavették a hatalmat és tökéletesen beindították azt a gőzhengert, amivel lehengerelnek minden ellenállást, vidéken éppúgy, mint a fővárosban. Utána pedig beindul a másik gőzhenger, az pedig az SZDSZ hengere. Hogyha valaki, aki külföldön él, tenni szeretne valamit ezért az országért, tenni akar a bosevizmus ellen, akkor csak azt teheti, hogy megerősíti az ellenzéki erőket. Az ellenzéki erők önmagukban nagyon kismértékben vannak jelen a parlamentben és a politikában, sajtójuk jószerivel nincsen, a sajtót sajnos nem sikerült maguk mellé állítani már az előző kormányzati időkben sem, az a Ids sajtó pedig ami kialakult, felmorzsolódott. Az ÚJ MAGYAR- ORSZÁG is végveszélyben van, ami napokat, esetleg egy-két hetet jelent, tehát ha addig nem érkezik segítség a lap megszűnik. S ez egyúttal azt is jelenti, hogy megszűnt Magyarországon az úgynevezett ellenzéki sajtó, mert más ilyen országos napilap nincsen. Ilyen-olyan kalózkodások lehetségesek, hiszen már tudunk róla, hogy a Nemztbiztonsági Hivatal közreműködésével akarnak ellenzéki lapot indítani, de gondoljuk el, milyen ellenzéki lap lehet az, ahol tulajdonképpen a kémfőnök fogja irányítani az újságot. Ez egy olyan szituáció, amikor útdíjára lehetne még valamit tenni Sürgősen el kell tehát dönteni akarnak- e valamit tenni vagy nem..." Megdöbbentő szavak, tragikus kép bontakozik ki nyomukban. Lehet-e még valamit tenni? Nem késő-e már most eszmélni? Miért nem tudtunk arról előbb, hogy ilyen kritikus helyzetben van az ÚJ MAGYARORSZÁG?... Kérdések özöne, de válasz nincs. Egy biztos: az ellenzéki - konzervatív, nemzeti irányú - sajtó ellen otthon könyörtelen hajsza folyik, a szociálliberális kormány el akar hallgattatni minden számára kellemetlen hangot, a rádiótól és a televíziótól százszámra bocsátják el a "jobboldalinak" bélyegzett munkatársakat, szerkesztőket és újságírókat, az ellenzéki sajtó teljes felszámolása csak idő kérdése s ahogy lehetetlenné tették a PESTI HÍRLAP megjelenését, úgy fogják kihúzni a talajt a sajtó- és szólásszabadság nagyobb dicsőségére a még létező ellenzéki lapok, így az ÚJ MAGYARORSZÁG alól is. Tennünk kell valamit, de mindenképpen fel kell emelni szavunkat e módszerek miatt és a szabad világhoz kell appellálnunk. Ahogy ők is a szabad világ közvéleményének sírták el tele torokból vélt vagy valódi sérelmeiket, amik az előző kormány alatt érték őket. De azok a sérelmek úgy aránylónak az ellenzéki sajtó ellen most folyó könyörtelen felszámoló akcióhoz, mint a Pál utcai fiúk fűvészkerti hadjárata a világháborúhoz. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége kötelességének tartja hallatni szavát az új kormány sajtópolitikájáról és szolidaritást vállalva olyan kollégákkal, mint Fábián László, el kell ítélnünk azt a fenyegetést, ami a magyar ellenzéki lapokat és munkatársaikat létükben, egzisztenciájukban veszélyezteti. * Dr. Hasznos Miklós és a többi magyarországi felszólaló olyan képet festett az 1994. májusi választások után kialakult politikai helyzetről, ami arra figyelmezteti az emigrációt, hogy átgondoltan igyekezzék támogatni a hazai konzervatív-nemzeti erőket és az eddigieknél taktikusab- ban segítse azokat a pártokat és személyiségeket, akiknek esélyei vannak arra, hogy az 1998-as választásokon elnyerhetik a választók bizalmát és eredményesen léphetnek fel a szociálliberális baloldali-kozmopolita irányzatokkal szemben. Sajnos a december 11-i önkormányzati választás ismét baloldali sikereket hozott. Hasznos Miklós beszédében figyelmeztetett arra, hogyha ez bekövetkezik, az 1998-as parlamenti választásokon szinte behozhatatlan előnnyel fognak indulni a baloldali erők. De a reményt mégsen szabad feladnunk és a mostani újabb gyászos eredmény arra kell ösztönözzön bennünket, hogy három év múlva igazán egységesen és őszinte összefogással mosgósítsuk erőinket a baloldal ellen. * * * A címlapunkon: felvétel Clevelandben az Újságírószövetség ülésén. Jobbról balra: Gyimesi Gyula lelkész, író, az Újságírószövetség alelnöke (Kanada). Dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő (Budapest). Stirling György újságíró, az Újságírószövetség elnöke (Washington, DC). Soós József lapszerkesztő, az Újságírószövetség pénztárosa (Baltimore, MD).
