Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
1995. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 Független Magyar Hírszolgálat Szerkeszti: Stirling György New York állam kormányzója "otthon" George Pataki, New York állam magyarszármazású kormányzója ötnapos magyarországi tartózkodás után Olaszországba utazott, miután a Ferihegyi repülőtéren köszönetét mondott vendéglátóinak a szívélyes fogadtatásért. Meg kell adni, Pataki valóban ízelítőt kaphatott a hagyományos magyar vendégszeretetből: tizennégy fekete Mercedesből álló konvoj vitte a Parlamentbe, ahol fogadta őt Göncz Árpád és Horn Gyula, majd belátogatott az ülésterembe. New York állam kormányzója találkozott Kuncze Gábor belügyminiszterrel is, akivel a bűnüldözés terén szerzett tapasztalatok kicseréléséről és a szervezett bűnözés elleni küzdelem össszehangolásáról tárgyalt. George Pataki gyökereit kutatja Magyarországon és Olaszországban is, rosszmájú new york-i demokraták szerint azért, hogy a következő választáson számíthasson az állam magyar és olasz származású polgárainak szavazataira. Ne firtassuk most, mi indította Patakit arra, hogy felkeresse azt az országot, ahonnét nagyszülei elszármaztak, de az tény, hogy nemcsak a hivatalos Magyarország, de az utca népe is kimutatta iránta szeretetét. Elvégre eddig Pataki jutott az amerikai magyarság másfél évszázados történetében a legmagasabb állami tisztségre. Magyarországi látogatását George Pataki nemcsak arra használta fel, hogy felkeresse a Debrecen közelében lévő Aranyosapátit, ahonnét nagyszülei származtak, hanem Magyarország és New York állam gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről, a kereskedelmi kamarák együttműködéséről és az amerikai-magyar árúcse- reforgalom bővítéséről is tárgyaljon illetékesekkel. Debrecenben Hevessy Ferenc polgármester fogadta az amerikai vendéget, akinek alkalma volt megtekinteni néhány Kossuth Lajos relikviát. George Pataki nagy érdeklődést tanúsított a látottak iránt és azzal búcsúzott Debrecentől, hogy oda még vissza fog térni... Hazaérkezvén európai útjáról, melynek keretében őseinek nyomait kutatva öt napot töltött Magyarországon, nyilatkozott benyomásairól a sajtónak. A kormányzó elmondotta: magyarokkal folytatott beszélge-tései során meggyőződött arról, hogy a legtöbben valamiféle újabb nyugati Marshall-tervben reménykednek, mert úgy érzik, segélyek nélkül nem oldhatják meg nyomasztó gazdasági gondjaikat. Patakinak az a véleménye, hogy ezeknek az elképzelések nincsen reális alapjuk és segélyek helyett arra van szükség, hogy tovább erősödjék a piacgazdaság. Hangsúlyozta, hogy a New York-i vállalkozók és Magyarország közötti üzleti kapcsolatok elmélyítése kölcsönös előnyökkel járhat. A lehetőségek hatalmasak - jelentette ki és ígéretet tett arra, hogy mindent elkövet New York-i cégek magyarországi jelenlétének erősítése érdekében. Idetartozik az is, hogy felkéri a New York állam nemzetközi gazdasági kapcsolatait menedzselő ügynökségeket: helyezzenek súlyt a kelet-európai piaci lehetőségek feltárására. George Pataki minden nehézség ellenére derűlátóan ítélte meg a magyarországi helyzetet és megjegyezte: csodálkozott azon, hogy a magyarok milyen pesszimisták és aggodalmaskodók az átmenet problémái miatt, de az is meglepte, hogy mennyire sötéten látják a jövőt. Nem mulasztotta el viszont hozzátenni, hogy szép emlékeket hozott magával Magyarországról, ahová még vissza akar térni. * Bandholtz relikviák Budapesten Meghitt ünnepség színhelye volt pár nappal ezelőtt, szeptember 25-én este, a Magyar Nemzeti Múzeum: az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége munkatársainak jelenlétében László Balázs New York-i magyar főkonzul felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt adott át a múzeumnak: a gyűjtemény Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok első világháború utáni naplóját és feljegyzéseit tartalmazza, valamint hozzátartozik ahhoz a tábornok jellegzetes lovaglópálcája is, amellyel a Szabadság téren álló szobor is ábrázolja őt. (Mint emlékezetes, a szobrot az első világháború után Budapest Székesfőváros hálás közönsége állította az amerikai katonatisztnek azért, mert mint az 1919-ben Magyarországon állomásozó antant-misszió egyik magasrangú tagja, erélyes közbelépésével megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kifosszák a Nemzeti Múzeumot. A Rákosi-rendszer eltávolította a Szabadság térről a magyarokkal rokonszenvező Bandholtz tábornok szobrát, amely évtizedekig egy raktár mélyén hevert, míg az enyhülés éveiben Salgó Miklós budapesti nagykövetsége idején előkerült és a nagykövet hűvösvölgyi rezidenciája kertjében állították fel. A hányatott sorsú szobor végülis a rendszerváltás után került vissza régi talapzatára, a Szabadság térre.) A magyarság számára oly becses Bandholtz-relikviák között megtalálható az pecsét is, amellyel a tábornok megmentette a Nemzeti Múzeum anyagát, a pótolhatatlan kincseket teherautókon éppen elszállítani szándékozó román katonáktól. * A népegészségügy helyzetét vizsgálta egyik legutóbbi ülésén a magyar Parlament és a vitából, valamint Szabó György népjóléti miniszter referátumából elszomorító kép bontakozik ki. Mint tudjuk, a népesség fogyása megállíthatatlanul tart már a hetvenes évek óta és mindeddig egyetlen kormány sem tett hathatós lépéseket a természetes szaporodás rendjének visszaállítására, hogy legalább a nemzet regenerálódását biztosítsa, amihez családonként minimum két gyerek fenevelése szükséges. A magyar nép "életfája" évek óta az elöregedés felé mutat és hovatovább nem lesz elég a munkaképes réteg ahhoz, hogy eltartsa a nyugdíjasokat. Ez késztette arra a kormányt, hogy a férfiak nyugdíjkorhatárát egyelőre 61 évre emelje fel és az ezredfordulóra beállítsa a végleges 62 éves határt. Az aktív
