Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 23 A mosoly országa Hárdy Lénárd: HAZAI ÉLETKÉPEK A Ferihegyi repülőtéren landolás után beállók a sorba az útlevélellenörző fülke előtt. A szomszédos, addig zárva tartott fülkéből kilép egy határőrtiszt, és elkiáltja magát: -Ide is lehet jönni! Elsőként előtte termek, s közben bányászom ki az útlevelemet a zakóm zsebéből, érdeklődöm nála, hogy ott óhajtja-e megnézni a paszportot a fülke előtt, vagy pedig a fülkében. Erre a kérdésre lehetne egyszerűen, esetleg egyszerűen és udvariasan felelni. Pl. Tessék itt megmutatni!" vagy "Fáradjon a fülkébe, uram!" E jól kiképzett országőrző azonban nem éri be ily szerény megfogalmazással. A következőt feleli: -Nem látja, hogy itt állok?! Mit gondol, mi vagyok én? Amőba? Hogy legyek egyszerre két helyen?! Tényleg, hogyan is legyen. Az biztos, hogy nincs jobb érzés, mint mikor az embert már a határon ilyen gondoskodással és vendégszeretettel fogadják. Ha ez megvan, akkor már semmi rossz nem történhet. * A mozi előtt sorban állnak a Flintstone család (Frédi és Béni) rajongói - köztük én is -, mivel a pénztár még nem nyitott ki. A sor közepén egy autó parkol. A gazdája otthagyta fenn a járda kellős közepén, mivel egyrészt lusta volt parkolót keresni, másrészt meg úgysem történhet vele semmi: el nem vontatják, meg nem büntetik. Az egyik jegyszedő kinn áll az épület előtt, és kérdezget bennünket, sorban állókat, nem tudjuk-e, hogy kié a kocsi. Nem tudjuk. Rövidesen előkerül egy melegítős, ápolatlan férfi és egyenesen az autó felé tart.-Nem szégyelli magát?! Elfoglalja a vendégek elől a helyet. Azonnal álljon le a járdáról! -kiabálja a jegyszedő hölgy.-Mi van? Fogjon vissza kicsit a hangerőből! -kiált vissza flegmán a vezető. Ekkor megjelenik a mozi - gondolom én - igazgatója, és a következőket közli a melegítős egyénnel:-Uram, ez itt magán terület. Legyen szíves, vigye el a kocsiját, vagy hívjuk a rendőrséget!-Mit dumálsz itt nekem, köcsög? Hívd a rendőrséget! Na, és akkor mi van? - mondja, s azzal benyúl a pénztárcájába, és egy nagy köteg ezrest húz elő. -Pénz akarsz, itt van, egyél pénz! Beszáll a kocsiba, letolat a járdáról, és parkol az utcán. Majd kiszáll, jól bevágja az ajtót, és szentül megvan győződve róla, hogy neki van igaza. A pesti rakparton döcögök a kocsival csigalassúsággal az Erzsébet-híd felé. Előttem egy iszonyatos teherkocsimonstrum, amelynek kipufogójából olyan foly- togató bűz árad, hogy még zárt ablak mellett is levesz egy évet az életemből minden egyes pufogtatása. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy valami más okból kifolyólag, de áttérek a szembe jövő sávra, és egy pillanatra azt hiszem, hogy kétsávos az út. Valószínűleg meghülyültem egy röpke pillanatra, de hamar észbe kapok, mert szembe jön egy mikróbusz, ezért azonnal visszarántom a kormányt, és besorolok a sávomba. Tudom, hogy ostobaságot csináltam, jobban kellett volna figyelnem. Ez nem csak nekem jutott eszembe, de a mikró- buszosnak is, aki visszatolatott mellém. Letekerem az ablakot, hogy elnézést kérjek tőle, de nem jutok szóhoz, mivel óriási hangerővel, magából teljesen kikelve a következőket közli velem: -Hülye vagy?! Megb...am az eget, vagy mi van?! Megszeppenve süllyedek bele az ülésbe, és azon gondolkodom, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy egy ilyen kis tökéletlen féreg, mint én, labdába sem rúghatok ott, ahol mindenki tökéletes és hibátlan. (M.É.) * TÖRÖTT BORS *A hitben néha sokkal több erő van, mint az izmokban. *Minél egyszerűbb atrükk, amivel átejtenek, annál dühí- tőbb. *A rosszul feltett kérdésre a bölcs ember is habozva válaszol. *Jóval szerencsésebb, ha a lelkiismeret és nem a félelem tart vissza a bűntől. *Amit keserves tapasztalatok árán szerzünk meg, attól semmi pénzért nem vagyunk hajlandók megválni. *Ha erényeimet dicséred, gondolj arra, hogy ilyen erővel akár irigyelhetnél is. *A márvány keménysége fegyelemre szoktatja az alkotó szellemet. *A tegnapi szenzációkért ma már nemigen lelkesedik senki. *Ne úgy szerezz magadnak érdemet, hogy folyton mások érdemtelenségét hangoztatos. *Ha csak azt felejtenénk el, amit akarunk, sohasem panaszkodnánk az emlékezetünkre.
