Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
1995. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 kapta - és ő hadseregével 2 éves súlyos harcokkal megakadályozta hazája megcsonkítását. Ha Horthy 1920 áprilisában a királynak átadta volna a hatalmat s közben elrendelt volna egy általános mozgósítást, meg lehetett volna akadályozni az ország ilyen méretű megcsonkítását, sőt Csehszlovákia és Jugoszlávia léte is kérdésessé vált volna, mert a király Csehország és Horvátország királya is volt. De Horthy maga szeretett volna az ország "választott királya" lenni. Én 1945-ben 18 éves voltam, Budapesten laktam, édesapám szabómester volt, a IX. kerületben, a Ferencvárosban (munkás kerületben), a Tűzoltó utcában laktunk. Fiatalságom a Horthy-rendszerben telt el, akkor jártam gimnáziumba, nekem senki se mesélhet csodákat és mesés tündérvilágot erről a rendszerről. Horthy királyságát elgáncsolta a katolikus főpapság s amikor végre rádöbbent, hogy ő semmiként sem lehet király, akkor idősebb fiát, Istvánt "kormányzóhelyettessé" választatta. Ilyen tisztség addig sehol a világon nem létezett. De a dinasztikus kísérletnek rövidesen vége szakadt, mert a szovjet fronton tartózkodó kormányzóhelyettes az 1942. augusztus 20-i István nap után repülőgépébe ült és hat hónappal s egy nappal kormányzóhelyettessé választása után lezuhant és meghalt. (.....) Meglep engem, hogy Szerkesztő Úr csak mellékesen megjegyzi, hogy Hitler 1941. tavaszán megtámadta Jugoszláviát. A tájékozatlan magyar fiatalokban így Szerkesztő Úr azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Adolf Hitler "mániákus háborúzó" volt, szinte azt leste: mikor melyik államot támadhatja meg. Kérem! Ne tessék már ennyire meseszerűen foglalkozni az akkori eseményekkel. Lássuk csak egészen tisztán, mi is történt akkor? 1940 december 12-én - német nyomásra - kötötte meg Magyar- ország Jugoszláviával az un. örök barátsági szerződést. Ekkor Jugoszlávia államfője, mint gyám a kiskorú Péter király mellett: Pál régensherceg volt, a miniszterelnök Cvetkovics, a külügyminiszter Cincár-Markovics. Jugoszlávia az ő irányításuk alatt 1941. március 25-én csatlakozott a Háromhatalmi (Németország, Olaszország, Japán) Egyezményhez, vagyis a tengelyhatalmakhoz. De már másnap Simonies hadseregtábornok katonai puccsot hajtott végre, letartóztatta Pál régensherceget és a Cvetkovics kormány minden tagját, a kiskorú királyt, aki csak júniusban lett volna 18 éves, nagykorúnak nyilvánította s ő alakított kormányt, semmisnek jelentvén ki Jugoszlávia csatlakozását a Háromhatalmi Egyezményhez és elrendelte az általános mozgósítást. Egy ilyen fordulatra Hitler kénytelen volt katonai csapással felelni. Április 6-án a német csapatok megtámadták Jugoszláviát. Mivel a jugoszláv hadsereg horvát, szlovén és bosnyák katonái otthagyták a hadsereget, a háború két hét alatt befejeződött. Noha szerb repülőgépek már 1941 április 7-én bombázták Szegedet, Körmendet és Siklóst, a magyar csapatok csak Jugoszlávia felbomlása után, április 11-én lépték át a volt mesterséges határt. Ami pedig gr. Teleki Pál öngyilkosságának körülményeit illeti, ez az egész ügy újra felvetődött a Bárdossy László ellen indított un. háborús bűnösségi perben, Bárdossy hosszadalmasan beszél az utolsó szó jogán erről is. Részletes fejtegetéseiből kiderült, hogy gr. Teleki Pál nejn azért lett öngyilkos, mert nem helyeselte Jugoszlávia összeomlása után a Bácskába való bevonulást. Bárdossy következtetése szerint Teleki azért lett öngyilkos, mert az akkori londoni magyar követ, Barcza György olyan jelentést táviratozott, hogy ha a magyar honvédség a Délvidéket megszállja, Nagy-Britannia és az USA hadat fog üzenni Magyarországnak. Az a levél pedig, amit állítólag Teleki Pál írt öngyilkosságát indokolva Horthy kormányzónak, nyilvánvaló durva hamisítás. Ez szövegéből is kiderül, ami teljesen ellentétes gr. Teleki Pál egész gondolkodásával. A néhánysoros levél valószínűleg az angol titkosszolgálat hamisítványa. 1945-től kezdve - amerikai, angol és francia ösztönzésre -- általános szokássá vált a "német imperializmusról", mint a társadalmi fejlődés akadályozójáról beszélni, de a többi európai nagy nemzet mindig is a népek szabadságának "nagy bajnoka" volt. A Szerkesztő Úr is Hitler "rabló háborúiról" beszél, anélkül azonban, hogy megemlítette volna, hogy Hitler melyik állam ellen viselt rabló háborút. Az angolok azonban, akik történelmük során a legvadabb vérengzésekkel foglalták el Walest, Skóciát, Írországot, majd Gibraltárt, Adent, Szuezt, Egyiptomot, három förtelnesen aljas háborúban leteperték a Délafrikai Uniót, megszállták és rendszeresen fosztogatták Indiát, elfogalták Argentina Malvinas szigeteit, a franciák, akiknek II. Henrik királya 1952-ben elfoglalta Elszász- Lotharingiát, amit ma minden francia hazafi jogos francia tulajdonnak tart, elfoglalták 1768-ban Corsica szigetét az olaszoktól, 1859-ben III. Napoleon pedig megszállta Nizza városát és környékét, amely ma a "francia tengerpart" nevet viseli, sőt 1792-ben Niederland északi részét Belgiennek nevezve el, mint francia megyét kebelezték be Francia- országba, úgye a népek szabadságának méltó védelmezői, nem olyan imperialisták, mint a németek. Ez bizony kérem a rablók bölcselkedése, akik szerint mindig a kirabolt áldozat a bűnös. Aztán itt van az ugyancsak "nagy szabadsághős", a legnagyobb szláv állam: Oroszország, ez is a történelem során a saját érdekükben foglalta el Észtországot, Lettországot, Litvániát, Finnországot, Lengyel- ország egy részét, majd a második világháború alkalmával német területeket, sőt csatolta Ukrajnához az oda nem tartozó magyar Kárpátalját. Érdekes talán, hogy az esztek, lettek, litvánok, finnek - akiknek országa 1918-ban, csak a szovjet forradalom alatt lett független «, a lengyelek, németek és magyarok másként vélekednek erről és az oroszokat elnyomó imperialistáknak tartják? A németek történelmük során nem rabolták el egyetlen európai országnak se területeit és városait. Meg kell említenem azt is, ha valaki pld. elismeri, hogy Bonaparte Napóleon kiváló hadvezér és Francia- ország legnagyobb államférfia volt, nem biztos, hogy egyben helyesli is tetteit, vagy tetteinek nagyrészét. Minden jóérzésű embernek el kell ítélnie a hitlerista K.Z. rendszert, amely rémuralmat jelentett a németek által uralt terüle
