Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. január "EZ A HÉT" SZOMORÚ EPIZÓDOK EGY BOLDOGGÁ AVATÁS KÖRÜL 1994 október 17-én a Római Magyar Akadémia nyilvános kerekasztal-beszélgetést rendezett, mely "A Magyarországi Holocaust áldozataira emlékezve" címet viselte. A római magyar nagykövet, Szörényi László bevezetője után Gonda Imre atyának, a Római Magyar Intézet rektorának előadása következett, melyben egyebekben a mártírhalált halt győri püspökről, Apor Vilmosról is megemlékezett. Az előadás az információk szerint eképpen kezdődött: "A holocaustra, századunk, nagyon szomorú és sajnálatos eseményére emlékezve ne feledkezzünk meg azon nem kis számú hősről sem, akik igyekeztek elviselhetőbbé tenni, és hatástalanítani a zsidók elleni embertelen törvényeket." Később így folytatta, idézve Apor püspök Serédy Juszt inián prímáshoz írt április 4-én kelt levelét:"Ismételten kérem Őeminenciáját, hogy járjon közben a kikeresztelkedett és áttért zsidók ügyében." A hallgatóság soraiból többen közbekiabáltak, majd az ugyancsak jelenlévő római főrabbi, ELIO TOAFF elhagyta a termet. Mielőtt a kínos ügy diplomáciai következményeinek boncolgatásához kezdenénk, lássuk mit mondanak a történetírók az ügy eredetéről. A történet nagyon régen kezdődött, Erdélyben. Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született. Tanulmányait a jezsuiták kalksburgi és kalocsai gimnáziumában végezte, majd az innsbrucki teológia befejezése után, 1915 augusztus 24-én szentelték pappá. A kitűnő adottságú, felkészült lelkészt a váradi püspök Gyulára küldte segédlelkésznek, majd rövid váradi kitérő után visszatért a városba, ahol 23 évig mint a "szegények plébánosa" teljesített szolgálatot. Figyelme középpontjában a családok békéje, az ifjúság nevelése és a szociális gondoskodás állt. Sokszor megfogalmazta, hogy az ország felemelkedésének záloga a művelt, szilárd erkölcsi alapon álló ifjúság. Segítette a szegényeket adományokkal, jó szóval és közbenjárással. Kiépített a városban egy hatékonyan működő karitatívszociális rendszert. Gyulához való kötődését mutatja, hogy amikor 1941-ben győri püspökké nevezték ki, a szentelés szertartását szokatlan módon nem az új székhelyen, hanem Gyulán rendezték. A püspöki karban ő volt a szociális gondolatot hirdető modern, kereszténydemokrata szellemű katolikus irányzat fő támogatója. A nagyhatalmú, magát akkor még Opour-nak nevező Apor család, királyának akaratával szembeszegülve nem tért át a keresztény hitre. Vannak olyan források, amelyek azt állítják, hogy még a fejedelemség korában is a Hadúrnak áldoztak. Ha arra tévedt egy barát, sietve felhúzták a várba vezető egyetlen létrát. Egyszer aztán az egyik sarjat elérte a szerelem és egy gyönyörű torjai leány kedvéért áttért a keresztény hitre -így a legenda. Ez a család adta a nemzetnek nemcsak az író báró altorja Apor Pétert, hanem a XX. század egyk legnagyobb magyar főpapját, Apor Vilmos püspököt is. XII. Pius pápa 1941 januárjában nevezte ki Apor Vilmost győri püspöknek. Munkáját a Gyulán megkezdett szellemben folytatta, kemelkedő szociális és lelki érzékenységgel. 1944. pünkösdjén értesült arról, hogy Győrben felállítják a gettót. Előre megírt szentbeszéde helyett így fordult a hívekhez: "Aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szerétéiről, és azt hirdeti, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, melyeket gyűlölni szabad, /.../ aki em- berkinzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ eL" Ugyanezen a napon levéllel fordult Jaross Andor belügyminiszterhez, tiltakozva a gettó felállítása ellen. "Ezen intézkedés ellen, mely minden emberiességgel és keresztény szellemmel ellenkezik, mely igazságos és tárgyilagos ítélet nélkül büntet ártatlanokat, /.../ mint az ősi Győr városának püspöke, tiltakozó szavamat emelem fel, és Isten és a magyar történelem előtt Miniszter Urat teszem felelőssé mindazért a betegségért és halálesetért, mindazért a megvetésért, ami ennek az intézkedésnek a nyomában fog járni" Ezen kívül még számos levélben tiltakozott a vérontás és a deportálások ellen. 1945. NAGYHETE lett Apor püspök tanúságtételének ideje. A front nagyszerdán érte el Győrt. A városban lakó asszonyok és más üldözöttek, köztük zsidók is, a püspökvárban kértek menedéket. Az orosz katonák sorozatosan zaklatták őket, értéktárgyakat és nőket követelve - ahogy ők fogalmaztak - krumpli pucolás végett. Nagypénteken, miközben a püspök, a rábizottak védelmében tárgyalni próbált a katonákkal, egy részeg orosz pisztolyt rántott, és sorozatot eresztett a főpapra. Apor püspök életét az orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. Húsvét vasárnapján visszaadta lelkét teremtőjének. Utolsó szavai ezek voltak: Felajánlom szenvedéseimet az egész magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért." Apor Vilmos boldoggá avatási ügye halála után tíz nappal, Szeghy Ernő karmelita atya levele alapján indult meg. Boldoggá avatási eljárást akkor lehet megindítani, ha valaki szentség hírében halt meg. Apor Vilmos esetében ehhez járult a vértanúság ténye is. Az egyházi bíróság Győrben 1947. december 17-én állt fel. A győri információs eljárás lezárása után az olasz nyelvre lefordított peranyag 1990-ben Ternyák Csaba püspök posztulátorsága mellett került a Szentszék elé. A BOLDOGGÁ AVATÁSI szertartásra, úgy tűnik, már nem kell soká várni. II. János Pál pápa magyarországi látogatása idején, a zsidó
