Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. szeptember Hűli E N E II« III AZ m Nem szokásunk válaszolni lapunkon keresztül senkinek sem. Most az egyszer (és utoljára) kivételt teszünk, mert kénytelenek vagyunk választ adni arra a néhány (5) levélre, amelyeket a témájukból Ítélve egy helyről, de mégis három különböző országból küldtek "tisztelt olvasóink". Közülük ketőnek a neve előttünk is ismerős. Odahaza élnek, egyszer kardot is rántottak a Ludovika udvarán, együtt kiáltva a többiekkel: A Hazáért mindhalálig! A levelekből csak azt idézzük, amire válaszolunk: "...Miért hivatkoztok majd minden számotokban a szentistváni Magyarországra! Hol van az már, a huszadik század végén.” ..."Miért szajkózzátok állandóan Trianont, amikor itthon keressük a megértést a kisebbségi magyarokkal és keressük a barátságot körülöttünk lévőjószjomszédokkalT... CUTH JÁNOS Végzetesen nagy bajt látok ott, ahol egyesek immár elképzelni sem tudják, hogy az igazság mellett is ki lehet állni, nem csak a hazugság, a képmutatás és aljasság mellett. Az pedig egyenesen az emberi ész és józanság megbecstelenítése, amikor éppen azok adnak helyt a hazugságoknak, akiknek az igazságát elfedik a szakadatlan és harsány gyalázkodások, a rágalmak és valótlanságok. Valamennyiünk okulására szolgálna, ha megtudhatnánk, hogy derék levélíróink, akik a Trianon-ellenes hangokat sokallják, vajon hányszor ragadtak tollat, hogy kioktassák a románokat és szlovákokat, hogy elég legyen már a Nagy- Románia utáni sóvárgásból, amelynek "természetes" határai a Tisza lenne... Felemelték-e szavukat a légből kapott, a történelmi tényeket lecsináló dákó-román elmélet ellen? Felpanaszolták-e akár egyetlen fórumon is a "Nagymorva Birodalmat" ocsmány hazugságok árán terebélyesítő szlovákok történelemhamisítását, amit minden áron kamatoztatni kívánnak a maguk javára, a mi rovásunkra?... És észreveszik-e saját igazságunk ellenében oktató levélíróink, hogy a szlovákok és románok (persze több ilyen náció is van), miközben mi hallgatunk a saját igazságunkkal, azok már több mint egy évszázada telehazudták a nagyvilágot, s a trianoni területrablást, a zsiványkoncot is jórészt ennek köszönhetik. Úgy ám, derék bajnokai a hallgatásnak és az ellenpropaganda értékítélet nélküli visszhangozásának. Olyan ez kérem, mintha egy kezeit, lábait vesztett ember amellett ágálna, hogy ő egészséges, és neki így jó... Nekünk is így jó?! Valóban? Hol itt az együvé tartozás érzése a még vonagló, levágott testrészekre, a további ötmillió testvérrel? Avagy mi kényszeríti janicsárkodásra levélíróinkat? Netán Horn Gyula? Az áruló hatalom, amely "történelmi megbékélésről" selypeg, miközben elajándékozza az elszakított országrészeket, azaz szentesíti a trianoni diktátumot? Ide jutottunk volna? Ennyire lealjasodtunk volna, hogy egyesek közülünk maguk is az ellenséges hatalom propagandáját szajkózzák? Ám tegyék, de vegyék tudomásul, hogy azzal önmaguk sírásóivá váltak. Csak tudathasadás, vagy elmebaj lehet a magyarázata annak, hogy mi állandóan a "jószomszédok" kegyeit keressük és hiszünk azok "barátságában". Tisztelt levélíró honfitársak! Amikor egy álmatlan éjszakán eszükbe jut a bácskai tömegmészárlás: a pöcegödörbe fojtott magyar kisleányok, a szalmakazalhoz kötözött és elevenen elégetett magyar nők és férfiak végzete, a magyarul megszólaló felvidéki testvéreink nyilvános megszégyenítése és megbélyegzése, a baltával lefejezett erdélyi magyarok ártatlan vére, a kitelepítettek, kifosztottak és megalázónak égbeszálló sóhaja — mindez olykor nem támaszt önökben olyan gondolatokat, hogy vajon miért nem a bűnös tesz békülékeny gesztusokat a mi irányunkba? Miért mi akarunk mindenáron hátrálni és vezekelni, s miért nem a rabló és tömeggyilkos? Ugyan mi lehet erre a válasz?, az olyan válasz, hogy azt követően embernek érezzük magunkat?... Mert lássuk csak, mit is eredményezett a magyarság évszázados megalkuvása és hátrálása - azon a címen, hogy "meg ne sértsük a szomszédaink önérzetét!" Elárulom: Azt, hogy tapasztalván gyengeségünket és következetlenségünket, ott rúgtak belénk, ahol értek... Márpedig mindenütt elértek! íme a magyar-szlovák önfeladó, nemzetáruló alap- szerződés, amelyért "hálából" most majd megszüntetik a magyar iskolákat, tűzzel-vassal üldözik és tiltják a magyar szót, intézményeinktől megtagadják a támogatást. Nesze neked "megértés" és "barátság"! Egyre azonban nyomatékkai felhívom kioktatóink figyelmét: van egy nemzet, amely kétezeréves történelmi jussára hivatkozva, államot szerzett magának. Mert ezt így is lehet! Amiről viszont önök nyöszörögnek, az ennek éppen ellenkezője: nyilvánvaló örökségünkről való önkéntes lemondás - magyarán: haza- és nemzetárulás! * ** (Fenti cikket a HADAK ÚTJÁN című lapból vettük át. A lap a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének tájékoztatója, szerkeszti Borbás Károly. Érdeklődőknek szívesen küldenek mutatványszámot. Címük: HUNGARIAN VETERANS, P. O. Box 190, Etobicoke "D", Toronto, ON M9A 4X2, Canada.) "Lenin hírhedt permanensforradalom-elmélete szerint a polgári demokratikusból a szocialista forradalomba való átmenet nem jelent mást, mint hogy a puskát átveszik a jobb vállról a bal vállra. Csak találgatni lehet, hogy azok az utódok, akik azt hirdették, hogy a szocialistából most ismét a polgáriba, de tapasztalatok szerint épp az ellenkező irányba menetelnek, melyikre akasztják a mordályt. Egyet tudunk biztosan: Lenin puskája, bár mostanában nem sült el, még megvan. Csupán az a kérdés: kinek a kezében?" K.L.P.
