Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 köve. Ezt a csontokkal együtt a vár lerombolása előtt szállították át az akkor még teljesen ép gótikus templomba. A közeli rudabányai vasércbánya egyik hatalmas méretű kitermelési helyét, külfejtését láthatjuk. Az ezer esztendőnél feltétlenül régebbi, de valószínűleg több évezredes rudabányai ércfejtés székében is, hosszában is több száz méter kiterjedésű, függőleges falú gödröket mélyített a fennsíkba. Itt bukkantak rá a mintegy 7-8 millió évvel ezelőtt élt Rudaphitecus Hungaricus, a mai majmoknál fejlettebb, magasabb rendű emberszabású lény - de még nem ember - állkapocs maradványaira. Az ember kialakulásának történetéhez újabb láncszemet szolgáltató lelet a szakemberek körében világszerte nagy figyelmet keltett. MOHOS-FÖLDVÁR, KELEMÉR Története: Területe nemcsak tízezer esztendők növény- kultúráját őrizte meg a tőzegláp rétegei között konzerválódott virágporszemcséivel, hanem már lakóhelyéül szolgált a késői korok emberének is, mivel a süppedékes lápterület védelmet nyújtott. Egyike eddig ismeretlen, feltáratlan földvárainknak. MESZESI FÖLDVÁR Története: Meszes határában, víztároló mellett emelkedik a tulajdonképpeni földvár. Az erdő fái között a tetőre jutunk. A várgyürű terasszait és sáncait a terepalakulatról tisztán láthatjuk. Valamikor nagy kiterjedésű erődítmény lehetett. Régészeti feltárását még nem végezték el, de jóformán még csak nyílván sem tartják őskori eredetű földváraink között. A víztároló látogatottsága miatt keltette fel a természetjárók és horgászok figyelmét.Napjainkban egyre többen ismerik meg a területet. SZÁD-VÁR, DERENK, SZÖGLIGET Története: Szád-vár - középkori nevén Zárd vára (Castrum Zaard) - szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár volt. Tekintélyes romjai a Bódva mellékvize, a Ménes-patak völgye fölött emelkedő 460 m-es, sziklás hegycsúcson, Szögliget községtől mintegy 2 km-re, északra ma is állnak. A várat először V. István 1273-ban átírt oklevelében említették. Feltehetőleg a tatárjárás után épült. V. István idejében királyi vár volt. A XIII. század végén a környékbeli Színi, Szalonnái és Elsvafői családok tarthatták birtokukban, majd IV. László, ill. III. András királynak - más városokért - cserében adták. A vár a Miskolcról Kassára vezető Bódvavölgyi utat őrizte, és egyik láncszeme volt a Szendrő, Krasznahorka és Torna váraival alkotott erődítés-láncolatnak. Károly Róbert az 1330-as években kedvelt híveinek, a Drugetheknek adományozhatta. A XV. század kezdetén a pelsőci Bebek családé lett. A század közepén a husziták elfoglalták, de 1454-ben Komorovszky Péter huszita vezér egyezség alapján más várakkal együtt visszaadta. Bebek Orsolya Szapolyai Imrével kötött házassága által 1470 körül Szapolyai birtokká vált. 1520 körül ez a család ajándékozta Werbőczy Istvánnak. Mohács után ismét Bebek-vár lett, amikor a korszak egyik legerőszakosabb és leggátlástalanabb főura, Bebek Ferenc önkényesen birtokába vette. Ő és fia, György itt rendezte be legvédet- tebb családi erősségét, és hol Ferdinánd, hol János király híveként innen indultak rablóhadjáratokra vagy török elleni portyákra. A XVI. század közepén ők korszerűsítették és erődítették az akkor már bizonyára elavult és meggyengült várat. Falain és bástyáin nagyszámú ágyút állítottak fel. Bebek György innen vonult a füleki török ellen, de árulás következtében török rabságba került. Kiszabadulása érdekében Izabella királynő oldalára állt. Ezért a császári csapatok a visszatérése után üldözőbe vették. 1567-ben Schwendi Lázár parancsnoksága alatt megostromolták a várat, amelyet Bebek hívei feleségének - Patócsy Zsófiának - vezetésével heteken át hősiesen védtek. Végül is kénytelenek voltak a súlyosan megrongált erősséget tisztességes feltételek mellett feladni. Ezután 1579-ig a királyi kamara tulajdonába maradt, de a bécsi udvar - mint más végvárainknál is - sem a kisszámú őrség ellátásához, sem a vár karbantartásához, és helyreállításához nem biztosított elegendő pénzt. 1579-ben Rübert János felsőmagyarországi főkapitánynak zálogosították el, és arra kötelezték, hogy helyreállítsa és őrséget tartson benne. Halála után, 1593- ban Dersffy Ferenc pohárnokmester vette zálogba. Az 1600-as évek elején Básta főparancsnok Csáky Istvánnak ígérte érdemeiért, és 1604-ben kieszközölte Rudolf császár adománylevelét. Csáky azonban a zálogösszeget nem tudta kifizetni, ezért kölcsön fejében biztosítékul hetesi Pethe László tornai főispánnak engedte át. Időközben azonban Bocskai István hajdúi elfoglalták az őrség elmenekülése után védtelenül maradt várat. A Bocskai-felkelés után Csáky Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől is megerősítést kapott az adományra, aki azonban Rákóczi Zsigmondnak is eladományozta azt azért, hogy a javára lemondjon a fejedelemségről. A következő évtizedekben ádáz pereskedés folyt a várért és a kiterjedt uradalmi birtokért a Csáky és a Pethe család között, akik felváltva lakták a várat, bár azt 1567 óta nem erősítették meg. Ugyanakkor a Rákócziak is igyekeztek - bár eredménytelenül - jogaikat érvényesíteni. I. Rákóczi György 1644-45. évi Habsburg-ellenes hadjáratai során a szomszédos Szendrő várral együtt hasztalanul igyekezett elfoglalni. A XVII. század második felében a Csákyak és Pethék házasságai révén már a Batthyányak és Esterházyak is igényt tartottak a vár birtokaira. 1682-ben Thököly kuruczai foglalták el és az a felkelőké maradt 1685-ig. 1686-ban a bécsi udvar határozatot hozott a lerombolására. Erre hamarosan sor is került. A tetőktől megfosztott épületek és a megrongált várfalak az azóta el-
