Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 STOLMÁR G. ILONA: Hosszú, forró nyár Elmúltak azok az idők, amikor a június-júliusi hőséget nyaralással, pihenéssel töltötték a hazai magyarok, s az újságíróknak minden aprócska eseményre ugraniok kellett, mert a politikában ún."uborkaszezon" volt, vagyis a politikusok is nyaralván, nem történt semmi érdekes és érdemleges. Ma a magyarok legtöbbjének nem telik még SZOT-beutalóra sem — többnyire elfogytak, mert "magáno- sodtak"-maszekosodtak a szakszervezeti üdülők is ~, a politikai botrányok meg egymást érik. Még javában verte hullámait a Budapest Bank konszolidálása utáni újabb 12 milliárdos titkos kormánysegítség ügye, amikor nevezett bank csődöt okozó volt fővezére, a mai pénzügyminiszter, Bokros Lajos újabb botránya borzolta a Bokros-csomagtól amúgy is forrpontra hevült kedélyeket. Mert miközben a magyar családoktól elvonja a családi pótlékot, ellenszolgáltatás nélkül veszi el (az adón felül) a szellemi munkások keresetének 44%-át, megnyomorítja a középosztályt és a nyugdíjasokat, leépíti az közoktatást, bevezeti az egyetemi tandíjat, tönkreteszi a kisvállalkozókat..., Bokros elvtárs eközben 16 millió forint végkielégítést emelt fel a közpénzből. (Igaz, azzzal érvelnek, hogy ez a bank pénze volt, no de az a bank, amely kétszer kap költségvetési segítséget a csőd elkerülésére, csakis a közpénzből lehet nagylelkű.) A botrány Amerikáig ért, mivel a pénzügyminiszter -- Horn Gyulával és Surányi György MNB-elnökkel - éppen errefelé koldult-kilincselt újabb hitelekért, talán hogy teljen a többi csődbe juttatott bank vezérének is az övéhez hasonló "végkielégítésre". Az Országgyűlésben a napirend előtti felszólalások több időt tettek ki, mint maga a törvénykezési idő, mert ezt a szemtelenséget senki sem állhatta meg szó nélkül. Még az SzDSz-es pártvezér is elítélte Bokrost, bár azt senki sem vonta kétségbe, hogy törvényes volt a végkielégítés, hiszen azt a munkaszerződésben lefektették. S itt kezd mutatkozni a "tegnapi" politika Janus-arca. Mert míg Szabó Iván, az Antall-kormány volt pénzügyminisztere hangos szóval etikátlannak nevezi az ilyen összegű végkielégítéseket, törvényességét ő sem vitatja. Nem is teheti. Az ilyen összegű végkielégítések előtt ugyanis éppen az ő kormányzásuk ideje alatt nyílt meg a törvényes lehetőség! Éppen Szabó Iván volt az, aki többször kihangsúlyozta, hogy a banki embereket úgy kell megfizetni, mint Nyugaton teszik — ám elfelejtette, hogy Magyar- ország még nem Nyugat, mégcsak nem is Európa, hiszen erőltetett menetben most igyekeznek politikusai odafelé. Legalább is szavakban és hűségnyilatkozatokban. Bokros Lajos pökhendi módon üzengetett haza: neki járt és jogos volt a 16 millió, ő rengeteget dolgozott ezért, "felemelte" és nyereségessé tette a Budapest Bankot - - kiáltozta később otthon is. Éppen úgy, mintha nem is csak néhány hete zajlott volna a 12 milliárdos ügylet, amire természetesen azért volt szükség, mert a bankot nemhogy felemelte és nyereségessé tette volna, nevezett összegnyi volt a tőkehiánya. A helyzetet Horn Gyula próbálta menteni, hazaüzent Amerikából, hogy Bokros jótékonysági célra fordítja a végkielégítés millióit, meg amúgy is egy remek, jótékonykodó fickó ez a Bokros fiú, hiszen a feleségével már négy éve 1-1 milliót fordít évente jótékonykodásra, (így azután most még 16 évig jótékonykodhat, hacsak a pénzügyminisztersége okozta inflációt figyelembe nem veszi, s akkor hamarosan három-négyszeresére kell emelnie az éves összeget.) Hogy nyugati mércével ez a végkielégítés nemcsak etikátlan, erkölcstelen, de törvénytelen is, arra elég egy egymondatos magyarázat: aki állami hivatalból állami hivatalba kerül, az közalkalmazott marad, kenyéradó gazdája ugyanaz a "köz", tehát nem járhat neki végkielégítés. S itt még azt sem hozzuk fel indoknak, hogy aki csődbe visz egy bankot, az bilincset és rácsos szobács- kát, nem milliókat érdemel! Horn Gyulának és a szocialistáknak természetesen rengeteget ártott az ügy. Minden hitelüket elveszítették. Hiába mesélnek már "szociális hálóról" meg "gondoskodásról", a megszorító intézkedések elengedhetetlen szükségességéről és a kommunista puritánságról! De hitelrontó volt a diadalmenetnek tervezett amerikai koldulókörút is. Egyetlen fillért sem kaptak az elvtársak, hiába jött velük a szadeszos Surányi is. A lassan magánmilliárdos pénzügy- miniszter törheti a fejét az újabb megszorító intézkedéseken, s eközben hiába mesél Horn a NATO-hoz és Európához való csatlakozásról, mert a magyarság Magyar- országon akar megélni. S ha beszél és határidőket is mond, mint tette volt mostanában, mondván: Clintonék is ezt és ezt ígérték, akkor Amerikából gyorsan érkezik a hivatalos cáfolat: ilyesmiről szó sem volt. De hát minden magyar ismeri a hazug ember és a sánta kutya esetét... S az a miniszterelnök, aki a Parlamentben elmeséli, milyen nagy szeretettel, megbecsüléssel és pompával fogadták Amerikában, még ott, iziben lelepleződik, mert az ellenzéknek - köztük Torgyán Józsefnek -- is vannak amerikai kapcsolatai, akik Horn hazaérkezése előtt tudatták, hogy sem díszvacsora, sem kandalló előtti Fehér Ház-i fényké- pezkedés és tévézkedés nem volt. Kész leégés volt, inkább csak magánlátogatósdi néhány újságnál, követségen, gyárban. Meg Magyarország "Kormányzójánál": a Valutaalapnál és a Világbanknál. Raporton... Eközben lejátszódott a régi komédia új rendezővel. Köztársasági elnököt "választott" a kézfellendítő parlament. Június 19-ét újabb magyar gyásznapként sorolhatjuk be történelmünkben. Hosszú ideig az egyetlen induló a 90-ben senki által nem választott, paktummal bársonyszékbe juttatott Göncz Árpád volt, de mintha újabb paktum született volna: az ellenzék három pártja - az MDF, a KDNP és a Fidesz-Polgári Párt -- az utolsó pillanatban közös jelöltet talált magának Mádl Ferenc volt művelődési és oktatási miniszter személyében. Hogy mi ebben a paktum-gyanús? Hát az, hogy így elkrülte Göncz és a liberál- bolsevikok azt a szégyent, amit az egyetlen jelöltből "vá
