Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 STIRLING GYÖRGY: ITT VARGA LÁSZLÓ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ BESZÉL...- TELEFONINTERJÚ BUDAPESTRŐL ~ Dr. Varga Lászlót nem kell bemutatni lapunk olvasóinak: az Amerikai-Magyar Értesítő három évtizedes megjelenése alatt gyakran szerepeltek a lapban írásai, legtöbbször tanulmánynak is beillő politikai elmefuttatásai, amelyeknek közös jellemzője volt, hogy közérthető stílusban tárgyalt súlyos problémákat. Ezek között sűrűn bukkant fel az emberi jogok kérdése, amivel a jogász Varga László előszeretettel foglalkozott. Már emigrációs évei alatt is azt tekintette főfeladatának, hogy küzdjön az emberi szabadságjogokért s azóta sem tévesztette szem elől a kérdést, mióta ezek többé-kevésbé megvalósultak hazánkban. Ismétlem: Varga Lászlót a jogászt, a politikust, az írót és a publicistát fölösleges bemutatni (főleg a New Yorkban és környékén élő magyarok jól ismerik őt, hiszen évtizedeken át ügyvédként praktizált ebben a metropolisban és minden hozzáforduló magyaron segített, intézte ügyes-bajos dolgaikat), mert az egész emigrációban ismerősen cseng a neve. Ugyanis nem akadt magyar újság Münchentől Sidneyig, melyekben nem találkozhattunk cikkeivel. Mindezek mellett még arra is jutott ideje, hogy több könyvet írjon és New Yorkban magyar színházi életet teremtsen, nem utolsósorban azzal adva lendületet az előadásoknak, hogy egy sor kitűnő színdarab került ki a keze alól. Az általa összehozott magyar színtársulat már több éves múltra tekint vissza s azután is megmaradt, hogy Varga László hazatelepült. Mert pár évvel ezelőtt feleségével együtt itthagyott bennünket... Egyikeként azon kevés emigránsoknak, akiknek sikerült megvalósítanak az idegen világban töltött évek, évtizedek alatt mindvégig szívük legmélyén dédelgetett tervet, hogy egyszer még hazatelepülhetnek. Varga László - már abban a korban, amikor az ember nehezen kezd új életet - vállalkozott erre a lépésre: beváltotta szavát, hiszen jól emlékszem, hányszor írta le négy évtizednél hosszabb emigrációs élete alatt, hogy ha egyszer otthon megbukik a kommunizmus, ő az elsők között lesz, aki repülőjegyet vált Magyarországra, de csak "one way" jegyet, egy útra szólót... Amikor megtörtént a rendszerváltás, dr. Varga László habozás nélkül a hazatérés mellett döntött. De nem azért ment haza, hogy élvezze a jól kiérdemet nyugdíjas élet nyugalmát, hanem azért, hogy tovább harcolhasson, hogy tovább áldozhassa idejét és energiáját annak az ügynek, aminek szolgálata már pesti joghallgató korától kezdve életcélja volt. És a szociális töltésű kereszténydemokrata eszméktől fűtött fiatal ügyvéd már korán bekapcsolódott a politikába: e sorok írójának maradandó emléke, amikor 1945-ben (tehát pontosan fél évszázaddal ezelőtt) tanúja volt annak, hogy ez az energikus ifjú jogász milyen keményen harcolt a Demokrata Néppárt hivatalos engedélyezéséért. Nem rajta múlott, hogy a párt az 1945-ös választásokon még nem indulhatott önállóan, de két év múlva, 1947 őszén már ott volt a tíz bejegyzett párt között. Varga László ezt a harcot is végigharcolta (a Demokrata Néppárt kapta valamennyi párt közül a legtöbb szavazatot!) és bekerült a parlamentbe. Ez el is döntötte élete további alakulását. A keresztény elveket valló pártra és abban szereplő fiatal politikusra nem várt jövő az egyre fokozódó Rákosi-terror idején. Mivel Varga László a partementben sem tett féket a nyelvére, hanem bátran kipellengérezte a kommunisták törvénysértéséit és túlkapásait, neve hamarosan rákerült a proskribáltak listájára. Amikor tudomására jutott, hogy napokon belül letartóztatják, 1948. elején elhagyta az országot. (Nem sokkal ezután Rákosiék szétverték a pártot is, melynek képviselői vagy menekülni voltak kénytelenek, vagy börtönbe kerültek.) Az amerikai évek rengeteg feladatot tartogattak Varga László számára: teljes energiával bekapcsolódott az emigráció munkájába, de ugyanakkor jutott ereje arra is, hogy letegye az amerikai ügyvédi vizsgát és New Yorkban, ahol véglegesen megtelepedett, ügyvédi irodát nyisson. (Melynek ajtaján - mint fentebb már utaltam volt rá -- soha egyetlen magyar sem kopogtatott hiába.) Közben cikkezett, rádióban beszélt, előadásokat szervezett és tartott, bejárt az ENSZ üléseire, ahonnét hiteles tudósításokat küldött a magyar lapoknak, egy pillanatra sem hagyta elaludni az emberi szabadságjogok kérdését, résztvett a Rabnemzetek mozgalmában, foglalkozott a hazai diktatúra által jogellenesen létesített munkatáborokban folyó rabszolgamunkával és nem utolsósorban megalapította a szabad magyar jogászok Világszövetségét, aminek révén fontos helyeken tudott fellépni a magyar ügy érdekében. És nem hagyhatjuk ki irodalmi és színdarabírói tevékenységét sem, mint ahogy elismerést érdemel a new yorki magyar színház alapjainak lerakása is. (Mint önéletleírásában említi: gyermekkora óta a színház szerelmese volt, ám a sors úgy hozta, hogy e szenvedélyének otthon nem hódolhatott.
