Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. június Tábori Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL Üzent az Olt, Maros, Szamos, minden hullámuk vértől zavaros. Halljátok ott túl a Tiszán, mit zeng a szél a Hargitán, mit visszhangzanak a csíki hegyek? Erdély hegyein sürü fellegek. Ez itt magyar föld, és az is marad, tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kel, segít a víz, a tűz, a csillagok, és nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős turul madár, nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakói, ha ellenünk szegül, a székely állja rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok: megvannak még a régi fokosok. Elő velük! Gyertek, segítsetek! Hollók, keselyük tépik a szívünket, rabló hordák szívják a vérünket; ha nem harcoltok vélünk... elveszünk! A honszerző hősöknek hantja vár, ha odavész az ős magyar határ, s ha rablónak kedvez a világ, mutassunk akkor újabb magyar csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek! A székely föld nem terem kenyeret, elharvad minden illatos virág mérget terem mind a gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, székely anya nem szül több magzatot, vadon puszta lesz az egész vidék, s ha végezetül még ez sem lesz elég, a föld megindul, mennybolt megszakad, de Erdély földje csak magyar marad! A ROMÁNOK NEM ROMÁZNAK Teodor Melescanu román külügyminiszter Adrian Nastasehoz, a képviselőház elnökéhez írott levelében annak szükségességét húzta alá, hogy a román hivatalosságok dokumentumaiban a cigány etnikumhoz tartozó személyeket ne romáknak, hanem cigányoknak nevezzék. A miniszter helyteleníti egyes cigány szervezetek kísérletét arra, hogy a "rom", "roma", "roman" szavakat vezessék be, mert ebből, különösen nemzetközi szinten, zavar támadhat, "és esetleg a románokat ezzel az etnikummal keverik össze általában". /Új Magyarország/ KÖNYVSZEMLE Új könyv jelenik meg rövidesen James Bacque tollából, Crimes and Mercies (Bűnök és könyörületek) címen. A kiadó, a világhírű Ullstein cég legkésőbben augusztusban adja ki a fenti kontroverziális könyvet, mely már a második ettől az írótól, és ugyanarról a témáról. Mr. Bacque első könyvében, - Other Losses, (A többi veszteségek) hatalmas felfordulást keltett, mert az író Eisenhower generálist okolta egymillió német hadifogoly haláláért. Az újabb könyvében azt tárgyalja, hogy a szövetségesek a háború után, - 1946 és 50 között, - megegyeztek olyan politikában, mely készakarva kioltotta legalább 9 millió német életét. Adatait előzőleg titkos, de most deklasszifikált orosz és amerikai dokumentumokból vette, melyek szerint a szövetségesek tudatosan egy "kartágói békét" erőszakoltak a németekre. A fenti négy évben a halálozási arányszám több mint duplája volt az 1939-esnek, olvashatjuk a könyvben. Az író szerint ezt a magas arányszámot három tényre lehet visszavezetni: a Kelet-Európából kizavart németek meneküléséből származó halálesetek, fogolytáborokban meghalt katonák és azok a halálesetek, melyek a szövetséges politikából származtak. Az utóbbi volt messze a legmagasabb, mely 5-6 millió ember halálát jelentette. "A szövetségesek megtiltották a németeknek, hogy halásszanak, műtrágyát gyártsanak, pézt keressenek élelmiszer behozatalra, olajat gyártsanak traktorok részére, vasat öntsenek mezőgazdasági gépek készítésére vagy orvosságot - mint penicillint - vásárolhassanak" írja Bacque. A szövetségesek a nagy halálozási arányszám el- tussolására statisztikákat hamisítottak, - állítja az író. Ugyanebben a könyvben dicséretet is mond a szerző: megemlékezik Kanada akkori miniszterelnökéről, McKenzie Kingről, aki élen járt abban, hogy a Németországra kényszerített drákói politikákat enyhítse. Ugyancsak jókat ír az előző amerikai elnökről, Herbert Hooverről is. "Nem csak egyfajta politikai irányvezetés volt, hanem kettő: az egyik egy gonosz, bosszúálló és félelmet keltő, a másik pedig bölcs, előrelátó és könyörületes volt", - mondja Bacque erről a korszakról, (g.cs.) (A fenti könyvismertetést az MHBK folyóiratából, a Torontóban Borbás Károly szerkesztésében megjelenő Hadak Útján c. lapból vettük át. A Bélyegrovatunk anyagtorlódás miatt e számunkból kimaradt. Olvasóink elnézését kérjük.
