Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 13 NÁNAY ENDRE: ZÁTONYRA FUTOTTUNK? A jó öreg magyar szó- és fogalom-magyarázat szerint a politika egy olyan furfang, mely igyekszik elhitetni a néppel, hogy egyes elemek cél-összefogása a nép érdekét és jobb jövőjét szolgálja. Ezt a "párt"nevű népérdek hadműveletet századunk számunkra alaposan bemutatta. Napjaink a politika által történt üldözésünket szenvedi. Egyre tisztábban látható, hogy a mai politizálás nem engedi ki a népet abból a hullámvölgyből, melyet a politika, illetve a politizálásuk okozott. Ez nemcsak a helyi házipolitikára alkalmazható, hanem a nagy- vagy világpolitikára is. Ez utóbbinak van egy világszervezete, mely (névlegesen) "pödri a párkákat". Nagy flanccal, túl drágán és olyan ködbeviszi, melybe az érdem belefull. Olyan kritikák is olvashatók, melyek állítják, hogy az ENSZ nemzetközi (nemzetek feletti) érdekei valamiféle új (vagy ismeretlen) egységet (vagy célt) szolgálnak.Napjaink magyar főbaja ugyanaz, mint volt legalább félévszázad óta. Ezt akkor szovjet néven emlegették, ma nagyszerényen az orosz medve világhatalmi reneszánszaként idézgetik. Röviden: Jelcin ismét nyugat segítségével vissza akarja a régit állítani, álnevek és álcázott szólamok bevetésével. A hatalmas orosz medve egyelőre csak sóhajtozik, de félelmetes hanghordozásában benne van a régi refrén: "vagy-vagy". Az is kiérezhető a sóhajból, hogy TI segítettetek hozzá a hatalmamhoz, TI vettétek el (legalábbis a gobacsovi átejtéssel), tehát adjátok "azt" vissza. Hogy mekkora a jelcini erő a 14 részre szabdalt szovjet volt egységben, az még Jelcin számára is kérdőjel, de orosz nélkül sántít a világköztekintély, na meg a gazdasági kivitelezési adottság. Jelcin most látogatta végig nyugatot és a jelen angol királynő, Erzsébet azonnal viszonozta ezt a barátkozást. A TV-k büszkén mutogatják mindkettőjüket még azon a hajón is, mely 1917-ben az orosz-bolsevik forradalom címszerepét jelentette. Ezek - a bolsevik oroszok - ölték meg az utolsó orosz cárt (az utolsó Romanovot) és feleségét. (Akinek - a cárinának - anyja a neves angol uralkodó, Victoria Alice nevű lánya volt.) Ezek a királyi-cári rokonok még egymást sem mentették meg és politizálásuk - politikusaik dicsőségére - csak vért jelentett; a mai napig legalább négy háborút. A jelen honi politizálás félhomályos (öröklött?) vonal- vezetése nyugatfelé (is) kellemkedik, mert a "magyar" nép közérzete arrafelé szeretne kiépíteni valamiféle biztonságot. Ennek egyik fedőnevű hatalmi fegyveres szervezete a NATO, mely nyugat ismert tekintély ereje. A NATO-ba az európai nyugati nagyhatalmak (és az USA) szolgáltatják a katonai készenlétet; (kivéve a franciákat, miután DeGaulle a fegyveres egységből kilépett) Brüsszel-i székhellyel úgyis- mint nyugati elhárító erő ismert. Ennek a NATO-nak a jelen orosz politikai megítélése - Magyarország számára is-, nagyfontosságú: illetve talán az egész viilágra vonatkozóan ügydöntő. A voltnak nevezett szovjet egység jelenleg 14 függetlenkedő ország drámája. Moszkva nemcsak nagy, de óriás akar maradni. A leváló kicsik marják sok oldalról: biztonságát, kül- és belpolitikáját, közgazdaságát (benne pld. olajhatalmát). Nem is olyan régen Jelcin a volt csatlósok esetleges NATO-hoz való csatlakozását "lényegtelen" ügynek minősítette. Úgylátszik azonban sok minden megváltozott arrafelé, éspedig rövid idő alatt. Ezek között, ami a magyar vonalat különösen érdekli, a NATO "biztonsági lehetősége". A hírek Varsóból arról tudósítanak, hogy az orosz miniszterelnök harmadszor is elhalasztotta lengyel útját, mely a lengyelek szerint Lengyelország NATO-ba való belépésének "kisiklatását" jelenti. A híradás drámaian és hosszadalmasan leírja az ezzel kapcsolatos varsói vasútállomáson történteket. A lengyel-orosz NATO probléma - az említett cikk szerint -, egy Moszkvából Varsón keresztül Büsszelbe igyekvő vonaton indult be. A vonatot a varsói állomáson állítólagos orosz banditák leállították, lövöldözést provokáltak, úgyhogy a vonat nem mehetett tovább az orosz miniszterelnökkel a NATO értekezletre, ahol - többek között - a volt keleti blokk országainak a NATO-ba való esetleges felvétele volt egyik tárgysorozati pont. Hol volt, hol nem volt egy Jalta, ahol a "nagy nyugat" elkellemkedte Közép-Kelet-Európát az akkor szovjet nevű orosznak. Nagy kerülővel és sok vér árán még az amerikai sajtó is beismeri ezt. Nem kell több Jalta, írja a Wall Street Journal vezércikkében. Olyan meakulpázó önvallomást vetett papírra a Washington Post is, mely biztosan meglepi a jelen orosz vezetést is. Moszkvában úgyan- is újra számolnak - úgy látszik -, hogy a régebbi titokzatos nyugatinak hirdetett tőke, meg a velejárók valahogyan feltámasztják a régi orosz hatalmat, mely katonáival és a részben még átmentett "diplomáciával" a hatalmi közös- ködés valamilyen rabszolgaformáját összeeszkábálja. A váratlanul beérkezett új amerikai uralmi rend lehet, hogy hallgatni fog az idézett sajtóhangokra, mely egyes helyeken még tovább megy az idézetteknél, mondván: senki ne higy- je, hogy az orosz valamiféle demokratikus úton marad; európai hegemóniát akar. Mi magyarok évszázadokat szenvedtünk az orosztól: reméljük a jelen honi kormányzás nem kerülget egy reneszánszot? Lehet, hogy visszafelé megyünk? És visszafelé is zátonyra futottunk? Valahogy így néz ki. Az egyik régi rossz szomszéd, a szerb (kb. 12 millió) fajírtó hadjáratot folytat a bosnyákok (muzlimok) ellen. Hadjáratában átlépi - pontosabban már át is lépte - az UN- t, vele a NATO-t (benne az USA erőket). A pénzeszsákon ülő szupertitkosok szorgalmasan pénzelik Moszkvát, a félig nyugalmazott kommunistát. Moszkva viszont szorgalmasan szállítja a muníciót a színkommunista Belgrádnak. (A magyarok ebbe a NATO-ba szeretnének helyet találni.) Vagy?... Mire ugyanis mondanivalóm végére értem Európa felett a fellegek vihart jeleznek. Budapesten gyűlt össze 52 nemzet Európa biztonsága ügyében. A főszereplő Jelcin, aki a Nemzetközi Pénzalaptól 6 milliárdot követel,
