Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-05-01 / 5. szám

16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. május "Egy választás Magyarországon" KÉTEZER FORINTOS KÉPVISELŐK (Ez a cikk a múlt évi önkormányzati választások előtti na­pokban készült, de most is aktuális, mivel mutatja, hogy mi­lyen káosz van széphazánkban. Mutatja, hogy a hazai kisebb­ségek, s nemcsak a zsidók, de a cigányok is, hogyan hasz­nálják ki a demokrácia adta lehetőségeket. Hogyan élősköd- nek a magyar nép nyakán. A szerk.) SZTANKAY ÁDÁM riportja Alsószentmárton kis falu Baranyában. Cigányok lalgák. Ezer lakosa közül hatszázhúsz a válasz­tásra jogosúlt. Nehéz dolguk lesz vasárnap. Két- százharmincegy kisebbségi képviselőjelölt közül kell választaniok. Ennyien jelölteték magukat ugyanis, bár legtöbben csupán a kétezer forintos propagandatámogatásért iratkoztak fel a listára. Az Országos Választási Iroda szerint az eset nem szokványos, de törvényes. A falunak, illetve a je­lölteknek már ki is fizették az összesen félmillió forintot. * Nincs hely, nem lehet előzni. Siklóstól követjük a szippantós kocsit. Felhúzva az ablakot, mégis beszivárog a szag. Nem utálkozunk, fáradtak vagyunk arra is. Kétszáz­ötven kilométer van mögöttünk a hatoson.-Kár volt eljönni idáig, megírhatta volna fejből az egészet - mondja nem sokkal később a kocsmárosné. Hökkenten bámulom a kerek arcú cigány asszonyt. Fölötte a polcon kiszáradt cukorka, nyeles nyalóka, pár üveg bor, két doboz Marlboro. Mintha katedra volna a söntéspult, úgy magyaráz fölötte az asszony.-Leül otthon, becsukja a szemét, elképzeli, hogy nincs mit enni. Éhesek a gyerekek is. Megpróbálna maga is mindent, hogy egy kis pénzhez jusson. Körülöttem tucatnyi barna képű gyerek, mind he­lyeslőén bólogat. —De mi van akkor, ha abból lesz képviselő, aki csak a pénzért jelentkezett?-Senkit nem érdekel itt a politika - legyint rá. - Van a forradalom óta egyéb bajunk.-Melyik forradalom ?-Amikor meghalt Kádár. Kisompolygok a kocsma elé. Kölykök ott is, a fo­tóst kommendálják.--Ó is polgármester, meg ő is az, őt fotózza, pol­gármester az is! - A roggyant kocsma előtt ácsorgó asszo­nyokra, férfiakra mutogatnak. - Polgármester mind! - kurjongatnak büszkén a gyerekek. A valódi polgármester irodájában hideg van, Szilá­gyi Péter ingujjban magyaráz. Nem érti, miért olyan nagy csuda, ami Alsószent- mártonban történik. Igaz, kétszázharmincegy képviselő- jelöltje van a falunak, dehát a törvény erre lehetőséget ad. Azt azért elismeri ő is, hogy lehetnek ebből kisebb gondok. Petrovicsból, Koszticsból, Jovánovicsból stb. vagy nyolc van a listán. Nehéz lesz kiválasztani közülük azt, aki komolyan képviselő kíván lenni.-Miért jelentkeztek ennyien? - kérdezem. Megtudom, először a pártok jelöltjei iratkoztak fel a listára, meg a régi képviselők. De hát itt laknak ők is a faluban, kitudódott hamar, hogy pénz is jár a jelöltséggel. Mig más falvakban a nemzetiségi vezetők kevesellték a két­ezer forintot, itt másként gondolták az emberek. Elkezdték irogatni egymásnak az ajánlásokat, azu­tán mentek a jegyzőhöz.-Sorban álltak, mint a fizetésért - meséli a polgár­mester. (...)-Olyan ez az ötszázezer forint, amit szétosztottak, mint egy rendkívüli támogatás. Más úton nem jutottunk volna hozzá. Most fizetett a megye rendesen. A hatszázhúsz szavazatra jogosúlt polgárnak majd a fele képviselőjelölt. Kérdés, mi történik a választások után? Nehéz eligazodni a listán, megtörténhet, olyan em­ber kerül a testületbe, aki nem tud írni, olvasni. Sokan van­nak ilyenek a faluban. Iskolázottságuk arra elég, hogy nagy­betűkkel a listára írják a nevüket.-Demokrácia van, analfabéta is lehet miniszter - állítja Szőnyi úr. Ha őt újraválasztják, majdcsak elboldogul a képviselőkkel. Egyébként szerencsés, a polgármester­jelöléssel nem jár pénz, így neki csak négy ellenjelölttel kell megküzdenie. —Miért épp Alsószentmártonba jutott az emberek eszébe, hogy pénzt csináljanak a választásokból? - kérdezem búcsúzóul. Szőnyi úr sem tudja, de az bizonyos, hogy jókor jött a pénz. A feliratkozási procedúra a szomszédos Egyházas- harasztiban zajlott.-Az első ötven embernek még elmondtam, mit jelent képviselőnek lenni, mekkora feladat ötvenmilliós költségvetésről dönteni, milyen felelőség ezer embert kép­viselni, de azután belefáradtam - meséli Szél Józsefné jegy­ző. Később már csak arra figyelmeztette az embereket, hogy a pénzzel el kell számolni, hogy csupán propagandára költhetik el. Igaz, erre a célra megfelelnek a közért számlák is, amelyek bizonyítják, hogy a képviselőjelölt megvendé­gelte támogatóit. Kérdezem, de a jegyzőnő sem tudja, miért éppen az alsószentmártoniak voltak ilyen "élelmesek"? Azt vi­szont elmondja, hogy a példa ragadós, a közeli Siklósnagy- falun szintén száz körül van a cigány kisebbségi képvise­lőjelöltek száma. (...) /178 Óra/

Next

/
Oldalképek
Tartalom