Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. április magyar nyelven jelentették meg elsőnek a Nobel-díjas Alekszander Szolzsenyicin világhíres "Gulag szigetcsoport" című könyvét. —Idegen nyelvű előadásaival, rádió és televízió adásaival tartotta ébren a világ közvéleménye előtt a magyar ügyet. —Felvonulásokkal, tüntetésekkel, ünnepségekkel szórta tele a sokszor közönbös szabad világot. —Megalkotta a "Dies Academicus"-t (az emigráció értelmiségének összejöveteleit) a genfi egyetemen és az "Árpád Akadémiát" Clevelandben. —A világ magyar egyesületeinek nevében eljuttatta az összes tagállamokhoz a madridi Helsinki-Záróaktát tárgyaló konferencia elé a magyarság sérelmeit és a kommunista terror könyörtelenségeit. —A "Magyarország lángokban" (Hungary in Flame) című nagyszerű forradalmi film vetítését szorgalmazta mindenütt a szabadvilágban. —A "Pro Libertate Hungáriáé" emlékérem alapításával eljuttatta azt mindazoknak az államfőknek és politikusoknak, akik a szabadság mellett állottak. És mit kapott mindezekért? A börtön után száműzetést, vagyonától való megfosztását és kisemmizését, szellemi értékei mellőzését, vezetőinek kikapcsolását. Titkos paktumok és elkötelezések, újabb kommunista becsapások alapján sikerült az együttműködéstől távol tartani azt az emigrációt, amelyik feltétlenül rendelkezik annyi joggal a magyar jövő kialakításában, mint a terrort kiszolgáló kommunista tábor. Egyenrangúság nélkül nincs alapja semmiféle emigráns együttműködésnek és a kritika jogának gyakorlása nélkül nincs egyenrangúság. FMH ■ * * - ...... ..... A szlovák parlament Meciar magyarfaló miniszterelnököt lemondásra kényszerítette. A 150 tagú parlament 76-2 arányban bizalmatlanságot szavazott. Josef Moravcik volt külügyminiszter lett az új miniszterelnök. * Mair Tayar, az izraeli határőrség felügyelője a heb- roni vérfürdőt vizsgáló bizottság előtt kijelentette, hogy az ő parancsnoksága alatt levő határőröknek a megszált területeken. szigorú utasításuk van, hogy, semmilyen körülmények között sem lőhetnek az izraeli telepesekre, még akkor sem, ha azok lőnek az arabokra. Ilyenkor a határőröknek vissza kell vonulni. * Szolzsenyicin, a Nóbel-díjas orosz író bejelentette, hogy 17 évi száműzetés után májusban visszatér Oroszországba. Szolzsenyicint a Gulag szigetcsoport című regénye miatt 1974-ben kiutasították a Szovjetunióból. * Magyar kormány a közeljövőben Hongkongban főkonzulátus állít fel. MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN...- Gönczöl, az auka indián Egy szerény expedícióra készültem, hogy a Napo folyó mentén általam még ismeretlen orchideákat fényképezzek. Bár már kalandoztam Afrika és Délkelet-Ázsia trópikus vidékein, nem szívesen mentem volna egyedül Ecuadornak arra a területére, ahol az aguaruna indiánok legészakibb törzse, az aukák élnek. Noha jivaro rokonaikkal együtt nemrég még fejvadászok voltak, mégis évszázadokon át álltak ellen a hatalmas inka birodalomnak, sőt a spanyol kalandoroknak is. A dzsungelek mélyén való életüknek és önérzetes büszkeségüknek köszönhetik máig is megőrzött identitásukat és függetlenségüket. Szerencsém összehozott egy dán természettudóssal, aki kolibrigyűjtő úton volt, és szívesen csatlakozott hozzám, hogy ezt a vidéket is becserkéssze. Átkelve a Kordillerákon közelítettük meg a Napo folyót, mely Peruban ömlik az Amazonas felső folyásába. Ahonnan még csak ösvény sem vezetett tovább - jeepemet otthagyva -, gyalog folytattuk utunkat. Majd — mivel társam kolibrifogó felszerelését kezdte szakszerűen, de körülményesen kihelyezni — ideiglenesen elváltunk egymástól és egyedül mentem tovább a trópusi gőzfürdőben. A legszebb és legritkább orchideák megközelíthetetlen helyeken pompáznak.. Zöld lápok, bozótok és fák mérges tüskéi védik szűzi szépségüket. Fényképezés közben hirtelen a bőrömön éreztem, hogy figyelnek. Az aukák fúvócsövükkel ötven méterről is eltalálnak egy kanári nagyságú madarat és én most hívatlan vendég vagyok területükön. Alig mozdulva, lassan fordultam körbe. Nem messze tőlem észrevettem egy indiánt. Egyedül, egybeolvadva a liánokkal, szoborrá merevedve állt, és engem figyelt. Aztán puhán, lassú és óvatos mozdulatokkal indúlt meg felém. Csikós ágyékkötő, kezében fuvócső, arcán két haránt mázolt fekete törzsi sáv, körbe nyírt fekete haj... és közelembe érve: kék szemek! Fúvócsövét felemelve, tört spanyol nyelven üdvözölt, majd kíváncsian szemlélt. Sebhelyes nyakáról bőrtasak lógott, valami madár, talán egy elejtett papagály vörös farktolla meredt ki belőle. Ekkor akadt meg a szemem a tasakba rovátkolt jeleken... Közelebb lépve betűket ismertem fel: GONCZOL. Aukául csak annyit tudtam, hogy "rúna" embert jelent, de az aukák nem írnak nyelvükön, a szó pedig nem is spanyol jellegű, hanem, hanem, de hiszen ez teljesen képtelenség! - mondtam magamban és mégis szinte ösztönösen, ezen a lehetetlen "nyomon" maradtam:-Tabujelek ezek? - kérdeztem a rovátkára mutatva.-No! Es mi nombre! (Nem! Ez a nevem!) Apámé volt... messziről jött. Kellemes bizsergést éreztem bensőmben.
