Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 1994. április- Zétényi Zsolt, Für Lajos, Solymosi János altábornagy, Maróti László, Kiss Rezső, Berkovits Tivadar kuratóriumi tagok, ők elfoglaltságuk függvényében bizonyos számban résztvevői a dialógusoknak. Bázisunkat (furcsa módon) a Lakiteleki Alapítvány jelenti, támogatásukkal sikerült megjelentetni a vitadélutánjaink előadásainak egy részét képező "Hódoltságban" című könyvet. Jelenleg - mivel az összejövetelekről, az előadások mindegyikéről videofelvé­tel is készül - a téma iránt érdeklődő televíziós szer­kesztőségeket keresünk, hiszen az elhangzottakat az utolsó hiteles tanúvallomásoknak is vehetjük... Bem tér ide, Bem tér oda, mi nem kötődünk egyetlen párthoz sem - valósá­got igyekszünk kihámozni legendák, mítoszok, rágalmak és "fehér könyvek" hínárjaiból.-Bakonyi úr, lassan már az öt, tizenöt évvel ezelőtt megtörténteket is górcső alá vehetnénk... Az ellenállók tu­catjaiból tízezrek élnek még közhellyel élve: ismét a par­tizánok országa lettünk. Mondok egy nevet, például dr. Antall Józsefét... Ki volt ő, mit tett 1989 előtt?-Kétségkívül édesapja árnyékában élt, az idősebb Antall történelmi jelentősége elvitathatatlan. Az ország első szabadon választott miniszterelnöke nemrégen húnyt el, a bírálatokkal csínján kell bánni... Nos őhozzá a kádári kompromisszumok idején apja emléke miatt nem nyúltak, de ezzel nem volt egyedül, ha más előjellel is, ám ide számítható az ifjú Rajk, Haraszti Miklós... Dr. Antall passzív ellenálló volt, terveket készített, tanulmányokat írt. A kiemelkedő tudású emberekre vigyázott az MSZMP. An­tall, Boross és társaik rejtett ellenállást folytattak, s túlélésre játszottak... - ez a meglátásom. —Ha megengedi, most az MDF holdudvarából em­lítek egy személyt, olyan politikust, akit az utóbbi fél, egy évben támadások értek - éppen tisztázatlan múltja miatt. A Ma­gyarok Világszövetsége alelnökéről, a POFOSZ vezetőjéről kérdezem. Tehát: mi a véleménye Fónay Jenőről?-1988. június 16-án valamivel több mint egy tu­catnyi másként gondolkodó alakította a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, ennek volt tagja Fónay Jenő is, akire a kegyeleti ügyeket bízták. Neki ez kevés volt... Nehéz dolog erről beszélgetni, mert szükségszerűen napi aktuali­tásokat kell érintenem...ne feledjük el, az MDF országos listán akarja indítani májusban. 1990 kora tavaszán még az MDF ellen óhajtotta felsorakoztatni a volt politikai üldözötteket, később a megválasztott parlamenti kép­viselők legitimitását is kétségbe vonta, - a POFOSZ elnö­keként nemzetközi bírósággal fenyegette meg a kormányt. Még később, ki tudja miért, fordult a széL.Fónay Antall legelszántabb hívéül szegődött. Most pedig ez az országos lista... Én beszéltem az MDF több vezetőjével, megtehet­tem, hiszen nem vagyok rivális - óvatosságra intettem őket. Fónaynak a vádak elhangzásakor legalább átmenetileg, a bírósági eljárás befejezéséig le kellett volna mondani PO­FOSZ elnöki tisztjéről..., ez mindenképpen korrekt megoldás lett volna.-MDF... Napjainkban is szóbeszéd tárgya a tulipános párt - akkor még csak az egyik ellenzéki szervezet - tartózkodó viselkedése 1988. október 23-án. Amint az közis­mert, az MDF hiúsította meg az arra a napra tervezett tünte­tést.-A Magyar Demokrata Fórum határozottan készült a hatalomra, nem akart konfrontálódni az MSZMP-vel. Példátlan méretű rendőri összevonásra került sor azon a napon..., egy esetleges sortűz, nyílt összecsapás beláthatatlan következményekkel járt volna...-MDF - 1994. Tavaszi nagytakanjás, választási Ígéretek... Miért maradt el a történelmi igazságszolgáltatás?-Erre csak nagyon bonyolultan válaszolhatnék. Azt hiszem, a demokrácia legelső időszakában az eszközök sem voltak meg ehhez. Az igazságszolgálat apparátusában még a régi - utasításra működött - bírók, ügyészek tevékenykedtek, az nem volt járható út. A kormány főkép­pen az egykori politikai üldözöttekre akart támaszkodni - természetes szövetségnek tekintette őket - de azoknak nem volt meg az egysége és ez, az idő haladtával csak rom­lott, egyre inkább egymással hadakozó elégedetlenkedők zsibvására lett a POFOSZ, a TIB vagy az 56-os Szövetség. Mit mondjak? Egy börtönben megfértek egymással - de egy országban nem. És hát az igazságszolgáltatás elmaradásá­nak voltak más okai is: az MDF vezetői úgy vélték, hogy veszélybe kerülhetett volna a sima átmenet, a vértelen for­radalom - azt hiszem polgárháborútól tartottak... A kor­mány mindvégig kényszerpályán mozgott, a munkásosztály, mint olyan, szét lett züllesztve - sem az MDF, sem a kor­mány nem tudott népi bázisokra szert tenni, a tömeg nem hitt nekik.-Voltaképpen hova tartozik a Pro Patria et Liber­tate alapítvány?-Keményen a középvonalhoz. Említettem, nem kötődünk egyetlen párthoz sem (még akkor sem, ha ezt a levél címünk cáfolja is!) - mi tényeken alapuló, torzítás- mentes történelmet szeretnénk az utókorra hagyni.-Érte önöket támadás?-Nyíltan talán csak az 56-os Szövetség nemrégiben leváltott elnöke részéről, aki egy alkalommal kijelentette: ő oda nem megy, ahol ellenség is található... Rácz Sándort igen-igen zavarta az a tény, hogy összejövetelünkön nem ritkán felszólalhatnak egykori ellenfelek, a másik oldal ka­tonái is. Pongrátz Gergely pedig egy alkalommal attól tette függővé részvételét, hogy az általa megnevezett személynek elkellett volna hagyni a Duna Palotát... Nos..., a szervező bizottság nevében csak egyet tehettem: a Corvin-köz va­lamikori főparancsnokát szólítottam fel távozásra...-Panaszkodott beszélgetésünk elején, hogy a sajtó "negligálja", nem eléggé értékeli tevékenységüket. Mit tenne közzé - hirdetés helyett - ha lapunk lehetőséget adna rá?-A "fehér könyvek" tartalmát tisztázni kellene... Örülnék, ha jelentkeznének e művek elkövetői s együtt vi­tatnánk meg a tényeket, a szerzők akkori céljait. ***** NE FELEJTSE EL ELŐFIZETÉSÉT MEGÚJÍTANI!

Next

/
Oldalképek
Tartalom