Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. április nak. És azt is megmondhatjuk, kire nem adhatja voksát, aki tisztességes, hazáját és népét szerető magyarnak tartja, érzi magát. Hazafinak, a szó valódi, igaz értelmében. Nos nem adhatja szavazatát senki sem a kommunista utódpártokra, amelyek színeiben a bukott rendszerből ittmaradt Kádár-huszárok, az 56-os forradalom leverésében, a megtorlásban szerepet vállalt pufajkások ülnek ma a parlamentben, de még olyanokra sem, akik 1956 után még sokáig gyalázták az "ellenforradalmat" s csak később eszméltek rá, hogy az népfelkelés volt. Mert én nem tudok bízni a politikai konjunktúrában köpönyeget cserélt Saul- Pálokban. De nem szabad szavazatokat vesztegetni olyan liberális irányzatú pártokra sem, melyeknek hangadói (pld. egy Eörsi István) csak azt fájlalják, hogy a kommunista rendszer nem irtotta ki maradéktalanul a jobboldaliságot és a jobboldaliaknak még az írmagját is. (Eörsi és elvbarátait ugyanaz bántja — fordított előjellel persze —, amit egyes megkergült szélsőséges elemek 1945 után Hitler hibájául róttak fel: szerintük a kefebajszú piktornak az volt az egyetlen bűne, hogy csak félmunkát végzett és nem hajtotta végre a tökéletes Endlősungot. Mindkét vélemény olyan gondolkodásra vall, ami visszarettenti a jobbérzésű embert és kétségeket támaszt a nyilatkozó elmeállapotának épsége iránt...) A kommunizmus milliókat kiirtott ugyan (Sztálin ügybuzgalmának "köszönhetően" az áldozatok száma többszörösen meghaladja a szörnyű hitleri emberirtás adatait is), de Eörsi nagy bánatára a jobboldali gondolkodást (a nemzeti, keresztény és egészségesen nacionalista szellemet, amit Eörsi és társai a jobboldaliság címszó alatt tartanak nyilván) nem sikerült teljesen eltüntetnie a glóbuszról. De egy biztos: aki azért hibáztatja a bolseviz- must, mert ezt a mulasztást elkövette, arra (és hasonló mentalitású barátaira) tisztességes magyar ember nem adhatja szavazatát. Aminthogy azokat a kommunista családokban felnevelkedett ifjú titánokat sem támogathatja, akik gúnyt űznek nemzeti hagyományainkból, a Szent Koronából, címerünkből és mindenből, ami keresztény múltunkat jelenti. De nem szavazhat Tamás Gáspár Miklósra és elvbarátaira sem, mert ezzel nemcsak népét és a nemzeti gondolatot árulná el, hanem a demokráciát is. TGM ugyanis olyanokat állít, hogy a magyar nép nem kíván demokráciát, mert kiábrándult abból. Ugyanez a TMG mondta minap azt a bölcsességet, hogy Magyarország a kommunizmusnak köszönheti, hogy a modern társadalmak útjára léphetett, még ha nagy árat is kellett ezért fizetnie. TGM és társai nem törődnek azzal, hogy ez az ár a magyar nép fizikai megtizedelése, szellemi lezüllesztése és gazdasági tönkretétele volt. Mit érdekli ez a nemzetközi liberalizmus eszméitől megkótyagosodott, a rózsaszínű amerikai egyetemek szemináriumain nevelkedett "világpolgárokat"? Nos érdekli: de csak annyiban, hogy ennek teljessé tétele lenne szívük vágya. Ezt szeretnék folytatni és eredményesen befejezni... Adhatja-e rájuk voksát valaki is, aki aggódik nemzete jövőjéért? Úgye nem? És kezükre játszhat-e azzal, hogy minden áron való ellenzékieskedéssel segít meggyöngíteni azt a "nyugodt erőt", ami eddig irányította az ország hajóját? Jól-rosszul, hibákkal, mulasztásokkal, de irányította és a felszínen tartotta. Hogy lehetett volna jobban is csinálni? Talán, sőt biztosan. És rokonszenvesebbé tenné a jelenlegi kormányt, ha ezt beismerné. A minden áron való kincstári optimizmus, az olyan eredmények sorolása, melyekről minden óvodás tudja, hogy légbőlka- pottak, vagy legalábbis sántítanak, többet árt a kormánynak, a vezetés hitelességének, mint használ. Ahogy nem helyes a pesszimista szemlélet táplálása vagy az önbizalmat csökkentő pánikkeltés, ahogy nem szabad lebecsülni az eredményeket, ugyanolyan hiba az alaptalanul optimista szólamok szajkózása is. Több bizalmat ébresztene a jelenlegi kormány iránt, ha megtalálná az arany középutat és ez előnyére válnék a választási kampány során is. Amikor nagyon oda kell majd figyelni, mit mondanak az ellenzéki politikusok. Mert nem elég bírálni, a csalódott nép kedvére való kritikát szajkózni. A szólamokon túl azt is tudni szeretnénk, mit kell tenni ahhoz, hogy az ország sorsa egyenesbe jusson. És én nem vagyok arról meggyőződve, hogy minden ellenzéki politikus birtokában van ennek a titoknak. Sajnos, a hazai politikusok között nincs igazi vezető egyéniség, akiben fenntartás nélkül meg lehetne bízni. Ezért nem kötelezhetjük el magunkat egyik párt mellett sem. Hogy személyszerint kiket támogatunk, azt több szempont alapján mérlegeljük. S itt csak azok jöhetnek szóba, akiknek tiszta a múltjuk, akik már bizonyítottak és akiket a keresztény nemzeti eszmék vezetnek. Hisszük, hogy a május 8-i választáson a magyar nép is őket részesíti majd előnyben a haza üdvére. * KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA Gábler Antal: HÚSVÉTI HARANGOK írás mondja minden nyelven: Örüljetek - feltámadott, A kételkedők seregének Az üres sírhely választ adott. Golgota után feltámadás, Hirdetik már a harangok S győzhetetlen képmása szól: Dicsőség, én újra itt vagyok... Imádkozom az oltár előtt, Ég és föld fennséges Ura; Tavasz ébred körülöttünk, S a templom zúgja - Alleluja!
