Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
r Minden kedves Olvasónknak áldott és kellemes Húsvéti •• Ünnepeket kívánunk! AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ XXX. évf. 4. szám 1994. április STIRLING GYÖRGY: SZAVAZNI KELL, DE KIKRE?... Aki az utóbbi hónapokban belelapoz akármelyik emigrációs újságba, jelenjék az meg a világ bármely részén, Ausztráliában, Amerikában vagy Nyu- gat-Európában, az mindegyikben ugyanazzal az otthoniaknak szóló felhívással, felszólítással és bíztatással találkozik: szavazzatok! Függetlenül attól, hogy milyen, csak árnyalatokban mutatkozó világnézeti különbségek választják el egymástól a nyugati magyarság lapjait — mert található köztük sumérkodó sajtóterméktől kezdve centrumban álló, konzervatív lapon át liberális újságig többféle is —, most a magyarországi választások előtt valamennyiben többé- kevésbé azonos húrra hangolt írásokkal találkozhatunk, melyeknek központjában ez áll: ne maradjatok otthon a szavazás napján, hanem éljetek szavazati jogotokkal és menjetek el szavazni, mert ezen múlik a május 8-i választás kimenetele. A szavazás állampolgári kötelesség. A kulcsszó: szavazni! A magyarországi parlament, melynek tagjai többségükben kiszolgálták a bukott kommunista rendszert, legalább egyharmaduk párttag volt vagy besúgóként dolgozott a III/III osztálynak, egyetlen szavazással elütötte a nyugati emigrációt attól a jogától, hogy beleszólhasson annak az országnak az ügyeibe, amelyikből (éppen magyarsága miatt) eljönni kénytelen volt. Ahogy Csoóri Sándor megfogalmazta: "Beteljesült tehát az írás, miszerint a tökéletes bűntény korában vergődünk, melyben az áldozatot szólítják fel újabb áldozatra, s nem a hóhért: akik a diktatúrák évtizedeiben a nemzet tönkretételében segédkeztek, a mostani választójogi törvény alapján szavazhatnak, azok viszont, akiknek miattuk kellett elhagyniok a hazát, nen élhetnek e jogukkal". Számunkra tehát egyetlen lehetőség maradt: a távolból szóval és tettel segíteni az otthoni nemzeti erőket, megadni számukra minden lehető erkölcsi és anyagi támogatást. És bíztatást, ösztönzést arra, hogy nyilvánítsák ki akaratukat — helyettünk is. Miért van szükség erre a bíztatásra? Nos mindenki tudja, mert ismeri az elmúlt két-három év közbeeső szavazásainak történetét és eredményeit: a csalódott, kiábrándult néma többség távolmaradt a szavazástól, míg a baloldal kivezényelte az embereit és sorra aratták a győzelmeket. A magyar nép pár év alatt keserű tapasztalatokat szerezhetett arról, milyen következményei lehetnek a közömbösségnek és nem szabad megengedni, hogy május 8-án is a szervezett baloldal diadalmaskodjék. Mert az a nemzeti Magyarország végét jelenthetné és a visszarendeződés veszélyét rejtené magában. Ezt meg kell akadályozni! S erre van lehetőség. Mégpedig az, hogy kivétel nélkül mindenki elmegy szavazni. Elmegy szavazni mindenki, aki a nemzet sorsát szívén viseli, mert minden egyes szavazat számít! Az indokolás kézenfekvő: ha valaki nem megy el szavazni, azzal az ellenfelet erősíti. Mégpedig — szokták mondani -- két szavazattal: a le nem adott sajátjával és azzal, amit ezzel szemben leadnak a másik oldalon. Mert ezen a "másik oldalon", a baloldali pártok részéről mindenki keményen el fog menni voksolni. A baloldalhoz sorolható pártokban, a különböző kommunista utódpártokban, a parlamentben ülő Horn Gyuláéknál és a parlamenten kívül
