Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. január választási szövetséget kell kötniük, hogy közösen léphessenek fel a baloldal erői ellen. Akkor van remény arra, hogy egy új parlamentben többségi képviselete lesz a magyarságnak és az új kormányt olyan koalíció hozhatja létre, amely valóban magyar érdekeket tart szem előtt. Itt kell megemlítenem, hogy ezek a célok szerepelnek a Magyar Egyeztető Testület (MET) programjában, amit Bánkuty Géza ismertetett a Kongreszus első ülésnapján. Részben a MET-nek köszönhetően gyűltek össze ilyen nagy számban hazai politikusok a "harminc- harmadikon": a cél az volt, hogy a tavaszi választás résztvevőiként egymásközt összehangolják stratégiájukat, az emigrációs szervezetek vezetőivel pedig azt tisztázzák, hogy tőlük milyen (erkölcsi és anyagi) támogatást várhatnak. A Magyar Egyeztető Testület koordináló tevékenységéhez egyetértőleg csatlakozott Clevelandben az ott ugyanakkor ülésező Szabadföldi Magyarok VI. Világ- kongresszusa, valamint a Szabad Magyar Világtanácsból közös megegyezéssel Magyar Nemzeti Világtanáccsá átalakult csúcsszerv is, melynek minden nemzeti elkötelezettségű emigrációs szervezet vezetője "hivatalból" tagja. Végül támogatásáról biztosította ezeket a választási törekvéseket a Kongresszus harmadik napján ülésező Szabad Magyar Újságírók Szövetsége is, melynek fontos szerep juthat a választást megelőző tájékoztatásban és a közvéleményt felvilágosító sajtómunkában. Érintőlegesen, nagy vonalakban fentiekkel kívántam érzékeltetni, miben különbözött az előzőktől, miért volt gazdagabb az 1993. novemberi Magyar Kongresszus a múltbelieknél: a nagy hazai részvétel és a konkrét politikai célkitűzések megfogalmazása emelte ki azt az eddigiek sorából és ennek nyilván lesz is látható eredménye. Eredményt már eddig is bízvást elkönyvelhetünk: s ez a kéznyújtás egymás felé, egymás kölcsönös megismerése. Aminek óriási jelentősége van a jövő szempontjából. Mindenről, a négy, rendezvényekben bővelkedő napról egy újságcikk keretében beszámolni persze lehetetlenség. De a felvillantott képek után most engedtessék meg nekem, hogy -- nem is titkolt részrehajlással — hosszabban és részletesebben számoljak be a Kongresszus egy eseményéről, a Szabad Magyar Újságírók szombat délután tartott üléséről. Ennek nem csak az az oka, hogy e sorok írójának (és e lap szerkesztőjének is) van némi köze ehhez a szervezethez, hanem az is, hogy az Amerikai Magyar Értesítő mindig "sajtóorientált" újság volt, amely sohasem mulasztotta el különös figyelmet szentelni a hazai és az emigrációs sajtóviszonyoknak, a tájékoztatás kérdéseinek. Ennek szellemében kívánok most beszámolni a SZMUSZ üléséről, amelynek különleges hangsúlyt adott az is, hogy ezen ünnepelte a tagság a szövetség megalakulásának 15.-dik évfordulóját. Végül, de nem utolsósorban azért is érdemes részletesen ismertetni az ülésen elhangzottakat, mert az ülés egyik felszólalója nem más volt, mint Dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, aki maga is a toll mestere és tagja a Szövetségnek, mellesleg pedig kiváló szónok. Előadásában a legutóbbi hónapok hazai sajtóháborújával, a televízió körüli botránnyal foglalkozott és beszámolója révén olyan pontos képet kaptunk a történtekről, amelyeket a baloldali média (otthon és külföldön egyaránt) teljesen kiforgatott és meghamisított, hogy azt érdemes mindenkinek figyelmesen elolvasni. A SZMUSZ ülésen felszólalók sorában első volt Pásztor László, aki mint az AMOSZ hírszolgálati jelentések szerkesztője, meghívást kapott a külhoni magyar sajtó munkásainak novemberben rendezett zalakarosi találkozójára. Elmondotta Pásztor, hogy érdemes volt elmenni, mert Zalakaroson mintegy ötven külföldi magyar újságíró jött össze (közülük három érkezett az Egyesült Államokból), ami önmagában véve nagy szó és hasznos eszmecserékre adott alkalmat. A megjelentek többsége természetesen a trianoni elszakított területek magyar sajtóját képviselte és a nemzetiségi sajtó problémáiról beszélt. Elmondotta Pásztor László, hogy felmerült annak az ötlete: szükség lenne összefogni a külföldi magyar újságírókat egy külföldi magyar sajtószervezetben. Itt Pásztor felhívta a figyelmet arra, hogy nyugaton már 15 éve működik egy újságírószövetség s ezért fölösleges energiapazarlás lenne újat létrehozni, inkább a már létező kereteket kell kibővíteni a meglévő szervezet révén kell összefogni a magyar sajtó külföldi munkásait. A javaslat fölött szavazás ugyan nem volt, de a elgondolást mindenki helyeselte. A következő lépést már a Világszövetségnek kell megtennie... Pásztor László véleménye szerint a zalakarosi találkozó szervezése dicséretet érdemel, mert kapcsolatok létesítésére adott alkalmat s annak csak hasznát vehetik a külhoni magyar sajtó munkásai. Lehetővé válik egy olyan kapcsolatrendszer kiépítése, aminek segítségével meggyorsulhat a hírközlés, frissebbé válhat emigrációs lapok hírszolgálata. A résztvevők mindenesetre megállapodtak abban, hogy az ilyen alkalmakat a jövőben rendszeressé kell tenni és világszövetségi oldalról elhangzott az ígéret, hogy legalább évente szerveznek majd a sajtósoknak a za- lakarosihoz hasonló találkozókat. Amit csak örömmel lehet üdvözölni. Ezután Dr. Hasznos Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselő kapott szót, hogy tájékoztassa tagtársait és a gyűlést a Magyarországon folyó újabb médiaháború, pontosabban a televízió körül zajló legfrissebb botrány fejleményeiről, amelyeket a hazai lapok egymással ellentétes kommentárjai alapján innét tengerentúlról nem könnyű követni. A sajtó tükör — kezdte felszólalását Dr. Hasznos Miklós. — De a valót kell tükröznie és nem szabad torzítania. A sajtónak megvan az a lehetősége, hogy ne formálja, hanem deformálja a közvéleményt és ha lelkiismeretlen kezekbe kerül, amelyek politikai célok érdekében használják fel, bizony mérhetetlen károkat okozhat. Ehhez mint a kormánykoalíció tagja, szükségesnek tartom hozzáfűzni, hogy a kormánynak soha nem állt szándékában az, hogy a sajtót maga alá gyűrje és diktáljon a sajtónak. És mi a helyzet ma Magyarországon? Vannak a politikai hatalmat gyakorló kormánypártok, vannak bizonyos nemzeti mozgalmak, de ezeknek alig van sajtója. Ezzel szemben a politikailag vesztes oldal, az első szabad választáson vereséget
