Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
1994. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 23 Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XIX. EGERVÁRI VÁRKASTÉLY (Zala megye) Története A községtől kelet felé, mocsaras völgy közepén áll a tetszetős, négy sarokbástyás várkastély, hazai reneszánszbarokk építészetünk ritka, egyedülálló emléke. Építésére 1476-ban adott engedélyt Mátyás király Egervári László horvát bánnak. A terület régtől fogva a családjáé, az Árpád-korban előkelő Geregye nemzetségből származó Egerváriaké volt, s ott már 1288-ban vár állott. Várnagyáról 1313-ból is tudunk, 1325-ben azonban, amikor a Geregye nemzetség tagjai oklevélben rögzítették birtokaikat, már nem említik. Egervári László a régi mocsárvár helyén építtette fel várkastélyát, amely 1490-ben már készen állt. Alaprajza, megjelenési formája ismeretlen, de feltételezhető, hogy előkelő építtetője, aki 1485-ben királyi testőrkapitány, majd Szilézia és Lausitz kormányzója, 1493 után tárnokmester, az ország egyik legfőbb zászlósura volt, fényes kastélyt építtetett ősi birtokai központjában. Halála után özvegye, Rozgonyi Klára, Kanizsai György felesége lett. Egervár Kanizsai birtokként került 1535-ben Nádasdy Tamás tulajdonába. Az elhanyagolt várat 1539 és 1541 között rendbehozták, az 1550- es években pedig külső palánkvárat építettek köréje. Nádasdy Tamás nádor 1558-ban a várat átengedte Kristóf nevű öccsének. Ő volt a ma is látható vár építtetője, 1563- 1569 feleségével, Devecseri Csórón Margittal emeltették a XVI. századi Magyarország első olasz-reneszánsz jellegű négysarokbástyás várkastélyát. Egervár ekkor már a Déldunántúli Főkapitányság fontos végvára volt. Őrsége több mint egy évszázadon át résztvett a török elleni katonai megmozdulásokban. A Szentgotthárd felé vonuló török hadsereg 1664-ben elfoglalta és felgyújtotta a várat. A Wesselényi-összeesküvésben kivégzett Nádasdy Ferenctől elkobzott birtokként 1676-ban vette meg Széchényi György kalocsai érsek. Két évvel később ugyancsak György nevű unokaöccsének, a Széchényi család alapítójának adta át. Az új tulajdonos helyreállíttatta a várat, de az a Rákóczi-sza- badságharc idején újból tönkrement. 1712-1713-ban kijavították, 1750 körül részben átépítették. 1754-ben leégett, attól kezdve fokozatosan pusztult. A barokk átépítések során bontották le az északi szárnyat és építették az udvari árkádokat, emelték a tornyok manzárd-tetőit. 1960-65 között helyreállították a várkastélyt. KEMEND VÁRA (Zala mgye) Története A Zala völgyének középső szakaszán, a mai Ollár- ral egyesített Kemend faluval szemben, a folyó déli oldalán emelkedő magas dombon volt a középkori vár. Okleveles adatokból csak a XIV. századtól ismerjük, de a XVI. századból fennmaradt alaprajza nyomán korábbinak tűnik. A Héder-nemzetségből származó Németújváriaké volt, akik Károly Róbert királytól kapták. A család egyik, itt élő ága a vár nyomán vette fel a Kemendi, később Kemendi Kakas nevet. 1403-ban Zsigmond király elvette tőlük a várat, mert a trónkövetelő Nápolyi László pártjára álltak. Az új tulajdonosok, a Nápolyi Lászlót és seregét Pápóc mellett leverő Gersei Pethők csak ostrommal tudták elfoglalni a várat Kakas László özvegyétől. A XV. század közepén újból gazdát cserélt a vár, 1440-ben Erzsébet özvegy királyné pártja számára Ciliéi Ulrik foglalta el. A következő évben I. Ulászló király és a Cilleiek között Kőszegen kötött egyesség értelmében visszakerült a Gersei Pethők tulajdonába. Később is az övék, sőt a XVI-XVII. században, amikor Balaton-menti váraik, Rezi és Tátika elpusztultak, középkori lakhelyük, Keszthely pedig királyi végvár lett, állandóan Kernenden laktak. A XVII. század végén elpusztult, többé fel sem építették. A XVI. századi alaprajza szerint a hegytető fennsíkját szabálytalan formában körülfogó várfalakkal, közepén kerek öregtoronnyal épült. A torony körül lakóépületek álltak. A körítőfalat ötszögű bástyák erősítették. Külső palánk vette körül. A körmendi Várdombon 1952-ben olyan részleges ásatás történt, amely a teljesen elpusztult vár kiterjedését határozta meg és megállapította, hogy a hely az őskortól lakott volt. NAGYKANIZSA VÁRA (Zala megye) Története A város még ma is egymástól elkülönülő két része között, a Principális-csatorna - a középkori Kanizsavíz - egykor mocsaras völgyében a XIII. század végén már állott vár. Az Anjou Károly Róbert ellen a Dunántúlt hatalmukba kerítő Németújváriak zalai ágáé, a Kemendi Kakasoké volt. Tőlük foglalta el 1319-ben Károly király számára Osl-nemberi Lőrinc, kanizsaszegi várnagy. A környéken vásárolt birtokai védelmére, a Kanizsa tóvá szélesedő vízén lévő Csákány szigeten - amelyről 1321-ben azt írták, hogy alkalmas hely vár számára - megkezdte a családjának is nevet adó vár építését. A XV. században nagy és előkelő Kanizsai család zalai birtokainak gazdasági központja volt a vár. Egyetlen hadi esemény fúződik hozzá: az 1440-es évek belháborujának idején, 1443-ban az Ulászló párti roz- gonyiak ostromolták. Az ostromot a Kanizsaiak emberei az Alsólendvai Bánfiaktól kapott segítséggel visszaverték. A
