Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
1994. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 MÁS MEMÓRIÁK, MÁS TEÓRIÁK - DE AZÉRT MINDENT SZABAD? 1994 januárjában a Magyar Televízió A HÉT című adása teljes egészében levetítette a német ZDF televízióadó műsorát, amelyben a magyarországi sajtóhelyzettel foglalkozott. Az adásban többször megnyilatkozó személyek Konrád György, Eörsi István és Bánó András voltak, továbbá röviden szót kapott Nahlik Gábor és Bencsik András. A német műsorvezető az alábbiakkal fejezte be mondanivalóját: "A parlament erre a napra nemzeti gyászt el. A gyász több szempontból is indokolt. De az éberség is! A veszélyeztetett magyarországi sajtószabadság és jobb- ratolódás miatt. A gazdasági támogatás önmagában szemmelláthatólag nem jelent segítséget az új nem-kommunista kormányoknak. Ahogy nekünk németeknek sem segített volna pusztán gazdasági támogatás a szövetségesek részéről a háború után. Ők nagy érdemeket szereztek a demokrácia gondos tanítóiként is. Éppen ezért: nagyon nagy segítség lenne az egykori szocialista országokban a kulturális kötelezettség vállalás. Ha ezekben az országokban bezárják a Goethe-intézeteket, ez valamennyiünk számára veszélyes!" A ZDF programot követően Péterbencze Anikó beszélgetést folytatott Tom Kennedyvel, a Nemzeti Tájékoztatási Hivatal tanácsadójával. A beszélgetés szövegét - szerkesztett formában - teljes egészében közöljük.IHír-lapI — Önnek mi a véleménye a német televízióban sugárzott műsor témájáról és hangvételéről? — Mint újságíró, csak rázni tudom a fejemet és sajnálkozni az elhangzottakon. A hangnem az szintén fajdalomra — professzionális és etikai fajdalomra ad okot Csodálkozom, hogy ilyen műsorra a ZDF-nek szüksége volt, és bemutatásra kerülhetett egyáltalán. — Ön milyen rendszerességgel és milyen céllal tartózkodik Magyarországon? — Én legalább féle időmet ebben az országban töltöm. A munkám abból áll, hogy külföldi és bizonyos mennyiségű belföldi híranyagot megjelent formájában szemlézek és elemzem. Próbálom segíteni azokat az újságírókat, akik mind Becsben, mind pedig Budapesten vannak akkreditálva, hogy erről az országról felelősségteljesen és gyors ütemben tudjanak írni, és megfelelő információk a rendelkezésükre álljanak. — Ön szerint igaz az az állítás, mely szerint mióta Boross Péter a miniszterelnök hazánkban, azóta médiaháború folyik és veszélyben a sajtószabadság? — Elsősorban ez szemenszedett hazugság. Másodsorban, hogyha volt médiaháború, az még Boross úr előtt tört ki és virágzott. — Ön hogyan tapasztalta: a régi rendszer utolsó éveiben valóban nagyobb volt a sajtó- szabadság Magyarországon, mint ahogyan ezt itt állítják? — Én nagyon szeretném, hogyha a kedves úr, a Konrád úr például erre visszaemlékezne. 1983-ban és 1985-ben mikor én itt jártam, mint újságíró le voltam tartóztatva, azzal, hogy túl sokat írtam Magyarországról, és állítólag igazat És a néhai Krassó György barátom vitt el több más, akkori szamizdat íróval a Kond- rád úr által és a Susan Sontag hölggyei szervezett találkozóra, ahol semmi mást nem hallott az ember, minthogy milyen szörnyű a helyzet, és hogy ebből nem lehetett kimászni csak nem tudom milyen erőszakos úton. Van egy pár ember, mint én, akinek hosszú a memóriája, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy Kondrád úr, amennyire tehetséges ember, ilyen dolgokban sajnos vagy nem emlékezik, vagy pedig készakarva nem tartja magát az igazsághoz. — Ön szerint érdekükben áll-e bizonyos politikai erőknek, és ha igen, mely politikai erőknek a filretájékoztatás? — Természetesen. Ezért ilyen ádáz a harc. A politikai erők, a jelen pillanatban már nem szétszórtak, mint eddig voltak, hanem elég szervezettek. És legtöbbjük, mint látjuk a műsorban szereplőkről például, valami módon vagy az ellenzékben — a parlamentről beszélve —, vagy pedig a médiának az időközi forgása alatt úgymondván a szélekre került És vagy úgy érzik, hogy máshogyan nem lehet a hangjukat hallatni, minthogy egzotikumokba bocsátkoznak, vagy netalántán ferdítésekbe bocsátkoznak. Ezt látjuk. Magyarországon dúl a médiaharc még mindig holott már a háborúnak vége kellene lenni. Ausztriában is folyt a médiaháború, ott is voltak problémák, de valahogyan máshogyan folyt le az osztrákoknál, mint a magyaroknál. Mert az erőviszonyok, és gondolom a cél valahogyan más volt, mint itt A cél mind a két oldalról osztrák volt Itt nem vagyok benne egészen biztos, hogy mind a két oldal a magyart és a médiának az igazságot szolgáló szerepét próbálja előnyben részesíteni... Nem véleden, hogy ezek a dolgok december elején történtek. Több külföldi újságíró járt itt ebben a városban akkoriban. És karácsony tájt és a hónap vége felé jelentek meg írások, amik csodálatos módon ugyanazokkal az emberekkel közölnek interjúkat Itt van például a Frankfurter Rund- schau-nak a december 31-i száma, ami egy fel oldalon tárgyalja ugyanazokat a dolgokat, amit láttunk a filmen. — Arra gondol, hogy ez egy előre megszervezett és megtervezett akció volt? — Én már nem gondolkozom ezen. Ezen gondolkodtam addig amíg rájöttem, hogy így volt Egyáltalán nem kell egy Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy kettőt meg kettőt az ember összeadjon és rájöjjön, hogy itt a tények nem véledenül mozognak. Ebben a helyzetben a német írott sajtó, az elektronikus sajtó, a francia nyelvű sajtó és még a norvég sajtó is valahogyan, valakin keresztül bekeveredett valami olyan kampányba, ami arra szolgált, hogy itten lesz egy kormányfői csere az országban, és ennek az idejében fejtsen ki valami olyan dolgot, ami diszkreditálja az új magyar kormányfőt, az új magyar kormányt a külföld szeme előtt — Külföldön milyen erőknek áll érdekükben ez a változás, vagy egyáltalán egy ilyen kampánynak az elindítása? — Tudja, ez érdekes dolog A külföldi, úgymondván „társutasok” nagyon sokszor nem azok, akik Magyarországnak „ellenségei” lennének. Nagyon sokszor jóhiszemű embereket tudnak itteni személyek kihasználni arra, hogy időt kapjanak a televízióban, tintát kapjanak az újságban. —A műsorban Horthy Miklóst fasisztának nevezték Ha őt fasisztának nevezzük, akkor például Chambarlaint is fasisztának lehetne
