Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 a meg-megújuló török rohamokkal szemben, sőt palotai vitézeivel ő vezetett portyázásokat hódoltsági területekre, s ezzel állandóan zaklatta a török megszállókat. 1566 nyarán a budai pasa nagy sereggel vonult Palota elé, és körüfogva ostrom alá vette. Thury 500 emberével tartotta a várat, míg Salm generális felmentő serege jövetelének hírére elvonultak a törökök. Az ostromban a várat szinte teljesen szétlőtték, újjáépítése évekig tartott és ez alaposan megváltoztatta a vár képét. A tizenötéves háború (1591-1606) idején, 1593-ban rendkívül erős ostrom után Szinán pasa Veszprém után bevette Palota várát is, de 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzemberg generális seregei Győr, Tata és Veszprém mellett Palotát is visszafoglalták. 1605-ben Bocskai, 1619- 20-ban Bethlen Gábor hadai előtt nyitották meg kapuit. A XVII. század végén megint török kézre jutott, és csak 1687- ben szabadították fel végleg. A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucoké volt, 1707-ben sikertelenül ostromolta egy császári sereg. 1711 után külső erődítményeit felrobbantották, anyagát széthordták. A XVIII. század elején a Zichy grófok kastéllyá építtették át, különösen a déli és a keleti szárnyakat. 1750 előtt, majd a XIX. század második felében főleg belsejében alakították tovább, északi oldalához pedig gazdasági szárnyakat építettek. Séta a várhoz A négy saroktornyos, késő gótikus stílusú Thury György-vár a város középpontjában fekszik. A vasútállomásról a Kossuth Lajos utcán át egyenesen a Főtérre érünk, ahol a vár tömege magasodik. Az autóbusz-megálló közvetlen a Főtérhez kapcsolódó téren van. Várpalotán turisztikai érdekességként érdemes megnézni a védett homokbányát, ahol a feltárt középső miocénkorú homokrétegekben puhatestü kagylókat, csigák házait és más ősmaradványokat találunk nagy mennyiségben. * VESZPRÉM VÁRA (Veszprém megye) Története Anonymus szerint a Dunántúlt 900 köröl megszálló magyarok Veszprém várát tíz napig tartó ostrom után vet- tékbe. Árpád fejedelem a vár bevételével szerzett érdemeiért Veszprémet tartozékaival együtt Ösöbünek adta. A XII. század végi krónikából annyi bizonyos, hogy az őskortól lakott Vár-hegyen a IX-X. század fordulóján már valamilyen vár volt, amely a Pribina-féle frank-szláv országhoz tartozhatott. Az akkor már frank tartományt a honfoglaló magyarok szállták meg, közülük is az Ösöbü vezette Szalók nemzetség. A X. század első felében, az Árpád-nemzetség egyeduralmának biztosítása után Veszprémet és környékét a fejedelmi család foglalta el. A várostól északra volt Árpád fiának, Jutásnak, délre unokájának, Fajsznak szállása. Az. államalapítás idején kiemelkedő szerepet játszott. István és Koppány között Veszprém mellett zajlott le a fejedelmi családon belül dúló hatalmi harcot lezáró ütközet. Az ezredfordulón István király itt alapította az ország talán legelső egyházszervezeti központját, a veszprémi püspökséget. A megerősített Vár-hegyen székelt a püspök, a királyi vár és megyéjének ispánja. Ezen kívül a királynak is volt palotája a várban, amely az ő birtoka is volt. 1313-ban a püspök örökös főispánságot kapott Veszprém megyében, ezzel szűnt meg a vár kettős, illetve hármas jelentősége, mert időközben a királynéi birtokok többségét is megkapta. 1527- ig a püspök bizalmi emberei közül kinevezett várnagy igazgatta a várat és hatalmas uradalmát. A mohácsi csatavesztés után harctérré változott országban a két király pártjának többszöri ostroma teljesen elpusztította a vár alatti várost és a várban is súlyos károkat okozott. Az 1540-es években már oly kevés védelmet biztosított, hogy a püspök a sümegi várba tette át székhelyét, a káptalan pedig Zalaegerszegre és Sopronba menekült. Székesfehérvár elfoglalása, 1543 után Várpalotával együtt a megmaradt nyugati országrészt biztosító végvárak első sorába került. 1552-ben Ali budai pasa egyheti ostrom után elfoglalta. Tizennégy év után, 1566-ban vette vissza Salm generális Győrből kiinduló hadserege Tata, Gesztes, Vitány, Csókakő váraival együtt. Az 1557-es tűzvész és a visszafoglaló ostrom után romokban álló várat a győri Katonai Építési Hivatal olasz építészei helyreállították, később, 1570 és 1590 között tovább erősítették. 1593- ban Szinán pasa 50 ezer főnyi serege újból elfoglalta. 1598 tavaszán Pálffy és Schwarzenberg tavaszi hadjárata szabadította fel. 1605-ben rövid időre megint a törökök voltak benne, akik Bocskai dunántúli seregének adták át. 1620-ban őrsége Bethlen Gábor hadainak nyitotta meg a vár kapuit. A XVII. század elején és 1664 után újabb bástyákkal bővítették. Az 1670-es évek végén a Dunántúlt megszálló Thököly Imre kezére került. 1683-ban, Bécs felszabadítása után császári őrség szállta meg, amely a Rákóczi-szabadságharc bukása után adta vissza eredeti tulajdonosának, a püspökségnek. 150 év szakadatlan harcainak pusztítását Heister császári generális tetőzte be, amikor 1704-ben kirabolta és felgyújtana a várat és a várost. A helyreállítást csak 1723- ban kezdtékmeg a székesegyház újjáépítésével. Ugyanakkor megkezdték a vár erődítményeinek bontását. A veszprémi vár napjainkban látható külső falai nagyrészt a XVIII. században emelt támfalak. Középkori része csak az egyik ház udvarán található, másik középkori eredetű része a vár déli végén álló, XIX. század eleji Tűztorony alsó fele. XVI-XVII. századiak a vár északi, valamint a Tűztorony két oldalán álló falai és a várkapu bal oldalán látható falszakasz, amely az egykori boltozott kapu nyugati oldalfala volt. A hegytetőt belső és külső várra osztó falak és erődítmények - amelyek a mai püspöki palota bal oldalának vonalában húzódtak - a XVIII. század közepén nyomtalanul elpusztultak. (Folytatjuk.) Terjessze lapunkat!
