Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 21 tel a magyar büntetőjogban. • Amióta több egykori kommunista vezető neve is nyilvánosságra került az ‘56- os sortüzek kapcsán, vannak, akik azt állítják, hogy a kormány össze akarja mosni az 1956. november 4. után restaurált rendszer vezetőinek politikai és büntetőjogi felelősségét. Vannak, akik egyenesen új koncepciós pereket emlegetnek...- Szó sincs a politikai és a büntetőjogi felelősség összemosásáról, aki pedig itt és most koncepciós perekkel, meg „boszorkányüldözéssel" riogatja a közvéleményt, az feltehetőleg magából indul ki, de legalábbis nem ismeri a magyar jogtörténetet. Nincs a magyar történelemben olyan jogtörténeti példa, amelyik a justizmordot bizonyítaná, amikor a magyar állam szuverén volt! Kizárólag idegen megszállás idején, Haynau, Szálasi, Rákosi, Kádár alatt használták fel az igazságszolgáltatást politikai büntető, megtorló célokra, ártatlanok elítélésére. Valójában az a helyzet, hogy az 1956. november 4-e utáni magyarországi politikai vezetés jó néhány tagja nem csak közvetve - mint „politikai felbujtó” - vett részt a népellenes bűn- cselekmények elkövetésében, hanem közvetlen szervezőként és parancskiadóként. Ki kell mondani, bármilyen hihetetlen, hogy az akkori legszűkebb politikai vezető rétegben a szó szoros értelmében - az akkori hatályos büntetőjog szerint is - bűnözők voltak, akik közvetlen utasítást, illetve parancsot adtak fegyvertelen polgári lakosok megölésére. Ezt azért tehették meg, mert a sztálini típusú diktatúrában a pártvezetés közvetlenül irányította és utasította a fegyveres testületeket, a rendészeti szerveket, s a pártvezetői utasítás esetleges megszegése súlyos büntetőjogi következményekkel járt egy katona vagy rendőr esetében. így nemcsak a sortüzet vezénylő katonai parancsnok vonható felelősségre, hanem az arra személyes utasítást adó politikai vezető is. De ismétlem, a tényállás és a büntetőjogi felelősség megállapítása nem a jogalkotó, nem is a történész, hanem az igazságszolgáltatás feladata. A nyugdíjak kifizetését az állam garantálja Nyugdíjasok tömegei tengődnek a létminimum határán, arcpirító körülmények között, mert az előző, úgynevezett „szocialista” rezsim mit sem törődött velük. Elmulasztotta, hogy az árak és bérek növekedéséhez igazítsa folyamatosan a nyugdíjakat. A rendszerváltozás első három esztendeje ebben is áttörést hozott: az Antall-kor- ntány alatt olyan mértékű nyugdíjemelés történt, mint soha azelőtt a magyar történelemben. A régi „elvtársak” azonban most próbálják azokat a nyugdíjasokat a kormány ellen hangolni, akiknek jelenlegi nyomoráért éppen ők a felelősek! Kis Gyulát, az Országgyűlés szociális bizottságának elnökét arról kérdeztük, tulajdonképpen ki dönt a nyugdíjemelésről?- Az Országgyűlés! A keresetünkből levonják a nyugdíjjárulékot, ez bekerül a tb-alapba, és onnan fizetik ki a nyugdíjakat. De hogy mennyit kell befizetnünk nyugdíjjárulékként, illetve mennyit kell ebből nyugdíjra kifizetni - azt az Országgyűlés határozza meg a tb. költségvetési törvényének elfogadásával! Sőt, szigorúan ellenőrzi is a tb-t, amikor az év vége után elfogadja annak zárszámadását: valóban arra köl- tötte-e a pénzt, ahogyan azt a törvény előírta?- Tehát nem Nagy Sándoréktól függ az, mennyi lesz a nyugdíjemelés?- A legkevésbé sem. A Nyugdíjbiztosító annyit adhat, amennyi forrás a rendelkezésére áll. S az Országgyűlés határozza meg, mennyi járulékot szedhet be, es mennyit fizethet ki.- Mi a garancia arra, hogy a nyugdíjasok mindig időben megkapják a pénzükét? Hiszen ismeretesek a tb. nehézségei!- A kormány arról is gondoskodott, hogy akár esik, akár fúj, a nyugdíjasok minden körülmények között hozzájussanak jogos járandóságukhoz. Ha a társadalombiztosítás anyagi gondjai miatt veszélybe kerülne a nyugdíjak kifizetése, akkor a Nyugdíjmegelőlegezési Állami Garancia-alaphoz fordulhat, amelytől fölveheti a szükséges pénzt.- Milyen nyugdíjemelésre számíthatnak az elkövetkezőkben szüléink, nagyszüleink?- Mindenkinek joga van tudni, mi vár rá, ha majd nyugdíjas lesz - ezért nem lehet a szabályokat évente változtatni, csak lassan, folyamatosan. Éppen ezért az Országgyűlés kilencven százalékos többséggel elfogadta a társadalombiztosítás hosszú távú feladatairól szóló határozatot. E szerint a nyugdíjakat minden érdfen a nettó munkabér-növekedés arányában kell növelni, évente kétszer - s erről minden egyes alkalommal az Országgyűlés dönt!- Ez a meghatározás meglehetősen pontosan behatárolja, mekkora nyugdíjemelésről van szó...- így van, s ezt az Antall-kormány beterjesztésére, a koalíció teljes támogatásával fogadta el az Országgyűlés. Arról idáig mindig vita volt: mennyi is az adott esztendőben a nettó munka- béi-növekedés, hiszen a pontos szám csak az év végére derülhet ki! Márpedig a két nyugdíjemelésre még az esztendő folyamán kell sort keríteni, amikor még csak jósolni lehet, mennyi is lesz a tényleges szám. Éppen ezért azt javasolom: mindig az előző évi nettó munkabér-növekedés arányában cmcliük a nyugdíjakat, hiszen az már egy ismert vitathatatlan szám I aggvas Katalin
