Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-11-01 / 11. szám

Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte ne­künk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alap­ján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szel­lemét. Tamási Áron (1956) AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ XXX. évf. 11. szám 1994. november CSAPÓ ENDRE (Ausztrália): SZABAD-E MEGTAGADNI A MAGYAR JÖVŐT? A NEMZETI EMIGRÁCIÓ ÁLLÁSPONTJA A KÉSZÜLŐ ALAPSZERZŐDÉSEKRŐL Az emigráció Trianon gyermeke és áldozata, és mint ilyen nagy figyelemmel kísérte a nálánál sokkalta mostohább körülmények közé taszított testvérei sorsát. Hovatovább, nem is egy ok miatt, az emigráció minden mást megelőző fő gondja a trianoni, illetve a párizsi bé­kében elszakított országrészek magyarjainak a sorsa lett. A kisebbségek iránti segítőkészség csak fokozódott azóta, hogy a pártállam idejében fennállott merev állapot feloldása több lehetőséget nyújt a közvetlen és közvetett segítségre, de fokozódott az aggodalom is, mert szom­szédainknál nyíltan kimondott és gyakorlott terv lett a magyar etnikum felszámolása. A múltban Magyarországról mást sem dobtak fe­lénk, mint azt, hogy Magyarország "szocialista ország és társadalom", meg hogy Erdély, Felvidék, Délvidék "vég­legesen egy másik állam része lett". Mi erre azt mondtuk, hogy nekünk az a realitás, hogy a magyar nép szabad akar lenni, és hogy az elszakított területek magyarsága sza­badulni akar a kettős járomból, Amaz előbbi "realitás" elfo­gadtatásával minket tétlenségre akartak kényszeríteni, a mi felfogásunk realitása viszont cselekvésre buzdít. Az elszakított területek problémáival való fogla­latosság hasznos perspektívákat nyitott meg. A távolság nagyon sok esetben elősegíti a tisztánlátást. A távolság a történelemben visszatekintés is, de távlatot ad az is, ha négy évtizeden keresztül szemléljük a mi kis népünk sorsát a világesemények dimenzióiban. Távolság az is, hogy nem vagyunk szenvedő alanyai annak az agymosásnak, ami sze­rint az erdélyi magyarok sorsa román belügy, szlovák vagy szerb belügy, meg hogy mindenki legyen hű polgára annak az államnak, amiben él stb. Távolság az is, hogy nem mos­ták ki belőlünk a hazaszeretetei, a vallást, az áldozat- készséget, az érdeklődést. A mindezekből összeálló távlati szemléletből kö­vetkezik az is, hogy nem tudjuk elfogadni azt az elvet, ami szerint az államhatárok mai helyzete szent és sérthetetlen. Elég csak végiglapozni Európa történelmi térképét, nem (Folytatás a 8. oldalon) HASZNOS MIKLÓS: "NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG!"- Részletek egy beszédből ­Dr. Hasznos Miklós kereszténydemokrata országgyűlési kép­viselő nevét jól ismerik az Értesítő olvasói. Több cikke, beszéde jelent meg már lapunkban és azokból tudhatjuk, hogy ő egyike azon keveseknek a magyar Parlamentben, akik megalkuvás nélkül küzdenek a keresztény nemzeti ideálokért, aminek nap­jainkban, a májusi választási eredmények után rendkívüli je­lentősége van. Hasznos Miklós legutóbb Szarvason ismertette a jelenlegi politikai helyzetet és főképp arról tájékoztatta hall­gatóságát, hogy a közelgő törvényhatósági választásokon mi­képpen lehet gátat vetni a baloldal további térnyerésének. Megkaptuk a rendkívül érdekes beszéd szövegét s abból je­gyeztük ki a leglényegesebb részleteket olvasóink számára. (S.Gy). * A szónok azzal kezdte szavait, hogy hangsúlyozta a nemzeti összefogás szükségességét: "Végveszélyben volt az ország 1956-ban — mondotta — és létrejött a nemzeti egy­ség. Van-e most végveszély? Van! Legalábbis a konzervatív, keresztény nemzeti erők szempontjából van. A végveszély az, hogy átvedlünk egy Potyemkin demokráciává, egy olyan rendszerré, ahol látszatra többpárt rendszer van, de csak látszatra, mert létezik egy kör, amelyik minden fonalat, minden politikai és gazdasági hatalmat a kezében tart. Ezellen csak egyet lehet tenni: alulról kell megkezdeni a demokratikus, nemzetmentő építkezést, ami egy nemzeti összefogásra vezet." Ezután arról beszélt a szónok, hogy az 1990-es választások után az akkori kormány elmulasztotta megcsi­nálni az ígért tavaszi nagytakarítást és a gazdasági élet min­den szintjén ottmaradtak a régi emberek. Mivel átmeneti­leg kiszorultak a politikai hatalomból, megszerezték a gaz­dasági hatalmat. "És nem adták föl a reményt, sem tetteik­ben nem adták föl a célt, hogy egyszer a politikai hatalmat is visszaszerezzék. Az előző kormány jószándékkal, tisz­tességesen, a demokrácia játékszabályainak betartásával, fehér kesztyűs kézzel közeledett olyanokhoz, akik nem jószándékúan és nem tisztességesen fogadták ezt a kezet. Nem voltak egyenlőek a feltételek. Hiába beszéltük rekedtre magunkat, három és fél éven keresztül nem is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom