Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994, január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 ÜZENET A MAGYAR NÉPHEZ Mint a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány egyetlen élő tagja mondok köszönetét a Gondviselésnek, hogy lehetőségem van e sorokat leírni. Rendületlenül hű maradtam és maradok az 1956-os Forradalom célkitűzéseihez és ahhoz az eszméhez, mely vérrel írta meg, hogy szabadság csak ott van, ahol szabadon fejezhetjük ki gondolatainkat. Félelem nélkül élhetünk és fejthetjük ki építő munkánkat a társadalom javára. Én mint művész ezerszer is jobban érzem, hogy érzéseimet szabadon hozzam az emberiség tudomására. De a művészetnek is vannak szabályai és az alkotásnak is megvannak a követelményei, így a "hétköznap" embere is törvényekhez és szabályokhoz van kötve. Ne értse félre senki, a demokrácia nem biztosít egy kötelékektől elszabadult szabadságot, melyben felelősség mentesen úgy élünk és tevékenykedünk, amint azt önző, saját érdekeink szerint akarjuk! Az anyagiak birtoklásának lidércfénye eljut ahhoz a ponthoz, amikor szellemiségünk rádöbben, hogy amit fogunk az üres és nem adja azt, amiért időnket és energiánkat feláldoztuk. Az anyag, törvényei szerint elévül és használatával a megsemmisüléséhez vezet, de a kultúrértékek az idővel érnek be és adnak értékeket. Az "izmusok” hamis prófétái a békétlenség szólamait hintik el, hogy az elégedetlenség zavaros vizében halásszanak, de eddig soha sem tudták beváltani azt, amiért a hiszékenyek fel áldozták életüket és a családjuk békéjét. Ha visszatekintünk a Francia Forradalomtól napjainkig, előttünk áll az intő példa, hogy mennyi áldozat, mennyi élet veszett el és az eredmény az lett, melynek egyik legközelebbi példája, az 1956-os Forradalom. Végre eljutottunk ahhoz, hogy ünnepelhetünk. Gyászlobogók lengnek a koronás címeres lobogók mellett. Könnyek és sírások kisérik az októberi napokat. Bilincsektől feltört kezeimet teszem össze és úgy könyörgök; ne engedjétek vissza azokat, akik ezeknek a rárakóik voltak. Tudom, nehéz elfelejteni a megaláztatás és a szenvedések fájdalmait, mégis azt kérem, ne forraljunk bosszút az elkövetőkkel szemben, de a megbocsátást kérni kell azoknak, akik kínzóink voltak. A naptárakon ott kell tartanunk az emlékezés és emlékeztetések napjait, hogy azok, akik az emlékezésre adtak okot, ne nyugodhassanak és ne térhessenek napirendre bűneik felett. Amint 1956-ban a magyarság egy egységgé kovácsolódott, úgy most is egységgé kell kovácsolódnia és meg kell mutatni a világnak, hogy egy megtisztult európai társadalom vagyunk. Nem építjük életünket "izmusokra". Egy olyan erkölcsi alapra rakjuk életünket, mely irányt fog mutatni a nyugati és keleti államoknak, miként kelt szárnyra a közép-európai Főnix. Helyre kell állítani a lerombolt morális és etikai életet. Az egyensúlyra épített közigazgatást helyre kell állítani és nem szabad útat engedni a jogtalan igényekre épült törtetőknek. Meg kell érteni és értetni, hogy képessége szerint mindenki elérheti a neki kijáró helyet, de meg kell erősíteni, hogy a kontárok vagy kiművelik azt, amire vágyódnak, vagy maradnak annak amik. Ne próbálkozzon azzal senki, hogy ismét a hozzá nem értés kerüljön hatalomra, mely tönkre tette ezt az országot, melyből keserves úton lehet csak kilábalni. Az ország minden lakójától függ az államnak a jövője. Tőletek függ, hogy kiket választotok, hogy jövőtöket irányítsa. Ne pillanatnyi érzelem hatására cselekedjetek, mert szírénhangú illuzionisták zátonyra vihetik a hajót. Magyar Nép! A Ti kezetekben van saját sorsotok és bízom bölcsességetekben, nem hallgattok bűvészek szemfényvesztő ígéreteire! Szeredás Jenő A Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány h. elnöke Ostoba rakétákf A századvég legvéresebb tragédiája játszódik le napjainkban a Balkánon. Több százezer hontalan nap mint nap megújuló küzdelme az utakon és erdőkben a puszta létért, füstölgő otthonok, éhező gyermekek, gyógyszerhiány, vér has, tífusz.. A szerb hadsereg embertelen hadjárata azonban ennek ellenére folytatódik, s a világ mintegy páholyból nézi mindezt. A bosnyák külügyminiszter szerint, ha csak száz pingvin pusztulna el, Amerikában már felemelték volna a szavukat, de a bosnyákok pusztulása úgy látszik nem indítja meg a szíveket. „A mennyei nép”, ahogy a szerbek nevezik magukat, pusztíthat, rombolhat, hisz Boszniában nincsenek pingvinek és olaj sincs. Bezzeg! Amikor olajról volt szó, elindultak az amerikai rakéták. Zaki Badavi. a londoni iszlám college igazgatója: ,ylz iszlám világ úgy érzi, az amerikai rakéták roppant intelligensek, amikor az arabokat veszik célba velük, de ugyanennyire ostobák, amikor a szerbekre irányítják őket. ” Vagy tatán nem is a rakéták annyira ostobáké (i. s.) * A torontói angol nyelvű napilapok közül a Globe & Mail volt az egyetlen, amely december 13-i számában megemlékezett Antall József miniszterelnök haláláról. Ezen rokonszenves cikk után, két nappal később, kedvezőtlenül írt Boros Péter új kormányfőről, akit "fasiszta hajlamokkal" vádolt. * Decemberben katonai behívót kapott Bálint Sándor, a Magyar Szó című újvidéki lap főszerkesztője. Bálint megtagadta a behívó átvételét.
